|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Bobby érkezése
A képen Bobby látható
Hajnalok hajnalán ébredtem, a tőlem megszokott vidámsággal készülődtem dolgozni. Hideg téli reggel volt, sálamat még jobban körültekertem nyakam körül, vártam a legkorábban induló buszt.
Közel egy órácskát utaztam, majd megérkeztem szeretett munkahelyemre. Már a kapunál üdvözöltük egymást kollégáimmal, nevetgéltünk felhőtlenül. Majd az éjszakai műszaktól átvettük az osztályt, szóban és írásban egyaránt. Kávémat kortyolgatva néztem, milyen csodálatos a havas a táj, most is szép nagy pelyhekben hullt a hó. Remekül indult a reggel, még ekkor nem tudtam, hogy mit tartogat számomra ez a nap.
Gondosan, körültekintően végeztem a munkámat, protokoll szerint, felvettem az új betegeket, ismertettem velük házirendünket, az osztályon kialakult szokásokat, napirendet. Nem is volt semmi problémám egészen addig, amíg a telefonom meg nem csörrent. Valahogyan amikor megpillantottam, hogy férjem hív, különös érzés lett úrrá rajtam, valami megmagyarázhatatlanul fájó érzés.
Üdvözölt és érdeklődött mit csinálok éppen? Tízóraihoz készülődtem, már hallottam is, hogy szólítanak , menjek már, kihűl a teám. Férjem hangjában benne volt minden amit sejtettem, valami történt, valami nincs rendben...
Röpke pillanat volt csupán, elcsuklott hangon majd folytatta, nem biztos, hogy lesz étvágyad. Baj van, mondd érzem, hogy történt valami. Igen, baj van a kutya........elhallgatott..Szinte fel sem eszméltem, a szavak hallatán, hogy mi történhetett, azonnal tudtam egy falat sem fog lemenni. Visszakérdeztem mi van a kutyával? Csönd volt, nem jött válasz, majd szinte ordítani tudtam volna a fájdalomtól, mikor megfordult fejemben, hogy nincs többé a Boborka kutyánk, akit néhány hónapja ajándékba kaptunk a szomszédasszonytól. Családtag volt, nagyon szerették kislányaim, sokat játszottak együtt és a szívünkhöz nőtt igazán a négy hónap alatt. Próbáltam elhessegetni a gondolatot, de mégsem tudtam. Ugye meghalt a kiskutyánk?
Férjem nagy sokára csak meg tudott szólalni, igen, kiszaladt az utcára és az első arra jövő autós hiába fékezett a tükör jeges úton, már nem tudott megállni. Már rohantam abban a pillanatban, de késő volt. Karjaimba vettem, felhoztam az udvarra, akkor még élt, utolsó erejével küszködve, de súlyosak voltak a sérülései.
Zokogásba törtem ki, patakokban folytak könnyeim. Kolléganőim rohantak, mi történt, ki telefonált? Bizony nem ettem én egy falatot sem, minden gondolatom a kiskutya körül járt, gyermekeimnek mit fogok mondani?Járt az agyam, szinte lüktetett, fájt minden érzés, pillanat. Eszembe jutott, hogy veszek egy kutyát, bár nagyon fájt Boborka elvesztése, mégis elhatároztam veszek egy kiskutyát. Mintha megállt volna az idő, olyan hosszúnak tűntek a várakozással teli órák. Valahogyan kaptam egy újságot, ahol mindenféle hirdetéseket olvashat az ember, és egyetlen egy palotapincsi hirdetést találtam.
Azonnal elővettem a telefonomat és már pötyögtem is be a számot, vártam, de nem volt szerencsém, nem vette fel senki a telefont. Na én nem adom fel egykönnyen, kitartóan telefonáltam egész nap, majd délután négy után sikerült beszélnem a kutyusok gazdájával. Fájdalmamat enyhítette a hír, lesz kutyus, hamarosan. Igen ám, de nem itt volt a szomszédban, egy tanyán, tőlünk úgy nyolcvan kilométernyire. Megoldom, valaki megy a kutyáért a napokban. Eszébe jutott a férjemnek, hogyan kerül el hozzánk a nyolc hetes csöppség. Nem tétlenkedtem, azonnal hívtam a legközelebb lakó kollégáját, megkértem, hozza el ha jön dolgozni az új kedvencet. Nem várt ő addig, tudta, hogy mit éreztem, és a gyermekeim is nagyon bánatosak lesznek, megbeszéltük, hozza másnap. Megnyugodott kicsit lelkem, de egyre csak az járt a fejemben, hogy soha nem szaladt ki Boborka az utcára, óvtam, védtem mindig, csak az udvaron szaladgálhatott. Hiába agyaltam már, az nem segített, mai napomra rányomta bélyegét a kiskutyám halálának híre.
Hazamentem csak álltam, földbe gyökerezett lábbal, ólomsúlyként nehezedett rám minden...Nem temethette el a férjem, kértem várja meg, amíg este hazaérek és szeretném utoljára megnézni. Nem sok mindent láttam könnyeimtől. Élettelen testét bámultam, ajkaim remegtek a hideg éjszakában...
Gyermekeimhez fölmentem, letöröltem könnyeimet, próbáltam erőt venni magamon. Úgy tudták elszökött Boborka és csillogó szemmel kérték. Anya ma éjszaka ne zárd be az ajtót, majd csak hazatalál a kutyus...
Nem jött soha többé, bár jöhetett volna. Alig vártam, hogy reggel legyen, telefonálgatás egész nap, hogy érkezik-e a kiskutya? Éjszakára kellett mennem dolgozni, szintén egy órácskát utaztam, csak én és a gondolataim. Mire beértem a munkahelyemre, a nővérszobában tartózkodtam éppen, megcsörrent a telefonom, a férjem volt és a háttérben, mintha kutyavakkantásra lettem volna figyelmes.
Megérkezett végre, hallom a gyerekek nevetését is...Alig vártam, hogy hazamenjek és szemügyre vegyem a kis jövevényt. Olyan picike volt, szinte a tenyeremben elfért, hamar a szívünkbe zártuk. Szépen növekedett, majd egy év múlva ajándékba kaptunk még egy kutyát. Olyan féltékeny volt Bobby, egy hétig is eltartott, mire elfogadta a másik kutyát, akit Csontinak neveztünk el. Mindkettőt nagyon szeretjük, a család kedvencei és már hét éve részei mindennapjainknak. |
|
|
- május 28 2011 17:49:55
Drága Valikám! Ez tényleg nagyon szép, megható történet - nem csodálom, hogy megkönnyezted kutyád elvesztését - de örülök, hogy sikerült gyermekeitek arcára mosolyt csalni, és az egészből nem igazán vettek észre semmit - Mármint a fájdalmadból, amit a kutyus elvesztése okozott.
Drágám, nagyon szép történet, örülök, hogy olvashattam!
Szeretettel: Évi. |
- május 28 2011 18:06:00
Varika-Évike nagyon szépen köszönöm, hogy véleményeddel megtiszteltél! |
- május 28 2011 18:47:46
Valikám!
Nagyon kedves kis történet, nagyon szomorú, hogy az első kutyuska, ilyen szörnyű balesetben halt meg, de szerencse,hogy
sikerült másik kettőt is hozni a Kislányaidnak!
Nagyon szeretjük mi is a kutyáinkat!
Gratulálok a próza is jól megy Neked! Puszi: Pircsi |
- május 28 2011 19:03:11
Pircsike! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél. Nagyon vigyázunk a mostani kutyusainkra, nagyon szeretjük őket, |
- május 31 2011 08:29:13
Kedves Vali!
Meghatódva olvastam Bobby érkezését, az szomorú előzmények után. Egyik munkatársnőmnek is volt egy Bobby nevű kutyusa, és amikor az elment, utána azt mondta, nek kell neki másik, mert annyira a szívéhez nőtt az Ő Bobbyja. Ilyen is van.
Neked a tragédia hallatán máris volt annyi lelkierőd, hogy rögtön új kutyust keress, hiszen tudtad, hogy a gyermekeidnek nagy veszteség lesz a régi kutyus elvesztése.
Örülök, hogy sikerült hamar betölteni az űrt egy másikkal, és hamarosan kaptatok melléje még egyet!
Nagyon jól sikerült ez az elbeszélő történeted, máskor is nagyon szívesen olvasnék hasonlót, csak legyen egy kicsit vidámabb!
üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
|
- június 01 2011 11:49:07
Nekem is a szívemhez nőtt Bobby és Csonti is! Annyira tudnak hálálkodni, mikor nem láthattak 25 napig, mert kórházban voltam, s végre hazamehettem, leszakították rólam a papucsot, úgy ugráltak, hálálkodtak, örültek nekem...Ez az élmény mindig bennem fog élni...
Nagyon szépen köszönöm Zsuzsanna az értékelésedet! |
- július 27 2011 20:59:46
Nagyon megható történet! |
- február 20 2013 16:45:37
Nagyon szép és engem is meghatott.. |
- május 11 2013 09:59:53
Nagyon szépen köszönöm Delfinke, Egon! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 26. csütörtök,
KARÁCSONY napja van.
Holnap János napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
