|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy ismerősöm mondta; „csak azért… ha valaki ennél jobb választ ad, az ossza meg velem!” Én vállalkoztam erre.
 MM
borsosirenke: Miért is érdemes élni?
Egyáltalán…mi az élet, miért élünk, és mi a célunk itt a Földön?
„A feltétel nélküli szeretet továbbadása”, - mondta nagyszerű mesterem.
Ha ezen a bolygón küldetésünk a szeretet terjesztése, akkor azt saját környezetünkben, saját kapcsolatainkban kezdjük el megvalósítani. Ott van mindjárt, családunk, lakóhelyünk, hazánk, az emberiség, a bolygó és Isten.
Az élet tanulási folyamat, nem pedig büntetés! Csak rajtunk múlik, hogy emberi kapcsolataink örömtelik és gazdagítók legyenek. Ezért már érdemes! Igen!
Azt gondoltam nyugdíjas éveim rengeteg lehetőséget kínálnak számomra.
S mivel pozitív gondolatok töltöttek el, elképzeléseim m e g i s valósultak! Szabadidőmben azt teszem, amit szeretek, írok, és jót cselekszem lehetőségeim szerint. Úgy élek, hogy mások hasznára legyek, hogy segíthessek a magam szerény lehetőségéig.
Nyugdíjasan nem jártam be dolgozni, nem akaszkodtam gyermekeimre, nem jártam a szomszédba, sem a rokonok nyakára, és nem segítettem senkinek sem másokat utálni. Bölcsességet kértem az Úrtól, hogy a kedvesség, a jóság, a megértés, együttérzés és elfogadás köntösét magamra ölthessem. Így még a nehéz helyzetek is áthidalhatók. A szívből jövő ima mindig segít!
Inkább arra koncentráltam, ami elégedettséggel tölt el, nem arra, ami még hiányzik… Beértem a nyugdíjam adta lehetőségekkel, s azon voltam, hitelre semmiképpen ne legyen szükségem.
Igen érdemes élnem, - mindazért, amit eddig már felsoroltam, érdemes volt, de még nincs vége! Felneveltem három gyermekem, miközben saját kezünkkel felépítettük családi házunkat… Hálával tölt el, hogy testileg, szellemileg egészségesek a gyermekeim. Ezt sokan nem értékelik, pedig nagyon nagydolog!
A tanítómester azt is mondta: Húsz éves kor után békén kell hagyni gyermekeinket, és meg kell találni saját feladatunkat; amiért a földre születtünk!
Nyugdíjazásom után rátaláltam erre a feladatra, ami nem más, mint az írás. Nem a házimunka, nem a kertészkedés, még csak nem is az unokanevelés, hanem az írás! Nyugdíjba vonulásom után kötöttem új házasságot, s költöztünk egy vidéki édenbe; Pestről egy pásztói tanyára. Ezután kezdtem írni, többféle műfajban, újságokban, antológiákban. Három önálló kötetem van, és eddig húsz antológiában olvashatók írásaim. Biztos vagyok benne, hogy imáimon keresztül Isten vezetett; mindig a megfelelő időben, a megfelelő helyre...
Karma-hátizsákunkból minden újabb életben csak egy kicsit veszünk ki, s azt megpróbáljuk jól megoldani. Ha jól oldottuk meg a dolgot, apad a zsákunk. Ezek folyamán rengeteget tanulhatunk! Újra és újra leszületünk a Földre, míg a csomagunk el nem fogy. Ha pedig mindent megoldottunk, már nem kell visszajönnünk. Folyamatos tanulásunk által, minden élettel magasabb szintre emelkedünk. A végén pedig visszajöhetünk szellemi segítőnek mások mellé, amíg minden kapcabetyár meg nem tanulja, amit kell!
Mindennek és mindenkinek legyünk hasznára. Ha majd visszatérünk az örökkévalóságba; Zene maradjon utánunk… akkor valóban érdemes volt!
A tanítómester azt is mondta nekem; minden ébredéskor találjunk legalább három olyan dolgot, amiért érdemes élni, ami örömmel tölt el!
A világmindenség, Isten bennünk van, és mi benne vagyunk. Mindnyájan végtelen erőt, és határtalan lehetőséget hordozunk magunkban…
Az élet nyújtotta örömökért, szeretetért, elfogadásért, megbecsülésért érdemes élni. Azt hiszem, minden korban azoknak volt igazán érdemes, akik adni tudtak; jóságot, szeretet, magukat; Isten szolgálatért, vagy a saját jó érzésük, örömük miatt. Csak ezért…
|
|
|
- június 02 2011 22:44:26
Kedves Irénke!
Lelkemig hatolt gyönyörűen megírt hitvallásod. Kívánom neked, hogy ez az áldott állapot életed végéig tartson ki!
Egy apró kétség azért ébredt bennem, ott motoszkál, nem hagy nyugodni! Nem vétek a szeretet ellen, ha elmondom neked ezt? Amit leírtál az egy laboratóriumi tisztaságú kinyilatkoztatás, amit az életben sokszor nehéz megvalósítani! Vegyünk egy példát! Amit véletlenül se kívánok neked, egy súlyos betegség próbatétele! Amikor a fájdalomtól görcsberándulva fekszel az átizzadt ágyadban. Amikor csak arra tudsz gondolni, hogy elmúljanak a kínok, és te kéred az Isten szeretetét és irgalmát erre! És akkor jönnek a kétségek! Egész életemben a szeretet forrása voltam. Miért kapom ezt a büntetést? Lehet, hogy a végén mankóval kell járni, vagy megbénul a kezed, és nem tudsz többet írni? Jaj! Ne haragudj, hogy ilyeneket írok, de engem is a szeretet irányit, és én már sajnos átéltem, amikkel rémisztgetlek. Persze, ahogy enyhültek a bajok, megint a szeretet-adás vezérelt, segítettem elviselni másoknak a szenvedést. Én írásaimmal a parkinsonos embereken szeretnék segíteni, hogy vidám írásaimmal egy pár percre elfeledtessem velük a megváltoztathatatlant. Erről sok tanulságos írásom van, majd egyszer... Nagy-nagy szeretettel, tanulságként írtam ezeket le! Csodálód Andy |
- június 03 2011 16:18:19
Kedves Irénke!
Ismerem írásaidat egy másik - általam meggyűlölt oldalról...
Sikeres utat jártál be, méltán vagy elégedett sorsoddal...gratulálok könyveidhez, és ahhoz, hogy már számon tartott személyisége vagy a mai irodalmi életnek.
Elolvastam az előző hozzászólást /talán megbocsátható/ - és azzal kiegészíthetném, hogy én is hasonló helyzetben vagyok, azzal a különbséggel, hogy már több, mint tíz éve kínlódom többféle krónikus, gyógyíthatatlan betegségben és ez alaposan megtépázta önbizalmamat, hitemet és kitartásomat. Az élethez szerencse is kell, nem elég a szeretet és a becsületesség...bár saját lelkiismeretünknek fontos és persze a körülöttünk élőknek is.
Arról a másik oldalról az én kedves barátaim szinte mind elszivárogtaak, és még most is fáj, ha visszagondolok, mennyiszer megaláztak méltatlanul és gonoszul - pl- Geisz is, aki meghalt és még mások is..Itt viszont kedves emberek vannak, szeretik egymást és nincs trágárság sem
Bocsáss meg, ha zavartalak a nevem ott Sarolta volt, de egy időben mamuszka is - mint itt.Örülnék, ha írnál, és emlékeznél rám
szeretettel mamuszka |
- június 03 2011 23:36:53
Kedves Andy!Meghatottan olvastam kedves szavaidat! Köszönöm!
Hajdani mesterem mondta; "Minden balaset, minden betegség figyelmeztetés; állj meg! - és gondolkozz másként!" (talán nem azon az úton jársz, vagy nem azt teszed, amiért a földre születtél.)
Ez akkor is eszembejut, ha csak apró konyhai sérülés ér...
"Laboratóriumi tisztaságú" én magam sem vagyok, annyi minden van már mögöttem... életem folyamán inkább én álltam mások ágya mellett... Anyukámnak hetvenöt évesen egyik keze reszke tett... Szívesen folytatom a veled való beszélgetést.
Délután távozott a festő-mester, s én visszapakolás helyett hajnalban Pestre utazom, mert dedikálok a könyvnapon az Accordia Kiadó sátorában Deák Ferenc u.sarka 3. sz. pavilonban. Nem felejtek el főleg vidám írásokat hozni; hogy általa is gyógyulj. Kívánok Neked további sok vidám írást, és jó egészséget! szeretettel Irénke |
- június 03 2011 23:55:44
Kedves Mamuszka! Szeretettel üdvözöllek itt! Természetesen emlékszem rád és örülök Neked! Akkor szép verseket írtál! A legésszerűbbnek az tűnik, ha minden rosszat elfelejtünk!
Több ismerős is van itt, majd nézzél körül...
Valaki így határozta meg, hogy az írás a hobbynk, nem törekszünk írói babérokra csak jól akarjuk érezni, magunkat.
Remélem jól vagy mostanában vigyázz magadra! Szeretettel ölel Irénke |
- június 04 2011 12:34:10
Kedves Irénke!
Már régóta itt vagyok - és otthon is - régi és új barátok vesznek körül...fava az én biztatásomra jött ide és jól érzi itt magát.
Aki hobbinak nevezte az írást - az én esetemben - igaza volt...Ami a feledést illeti, nehéz, de nem haragszom, csak a heg, az maradt...mert akik bántottak, nem voltak jobbak..emberileg viszont ..nos, nem minősítem
köszönöm, hogy válaszoltál
szeretettel üdv. mmuszka |
- június 04 2011 12:35:44
Kedves Irénke!
Meg akartalak lesni a könyvnapon, de későn mentem sajnos, te már jobbra el. Majd 11.-én? Andy |
- június 04 2011 16:11:18
Kedves Irénke!
Egyetértek leírt gondolataiddal. Főleg ebben a bekezdésben leírtakkal tudok legjobban azonosulni:
"Nyugdíjasan nem jártam be dolgozni, nem akaszkodtam gyermekeimre, nem jártam a szomszédba, sem a rokonok nyakára, és nem segítettem senkinek sem másokat utálni. Bölcsességet kértem az Úrtól, hogy a kedvesség, a jóság, a megértés, együttérzés és elfogadás köntösét magamra ölthessem. Így még a nehéz helyzetek is áthidalhatók. A szívből jövő ima mindig segít!
Inkább arra koncentráltam, ami elégedettséggel tölt el, nem arra, ami még hiányzik… Beértem a nyugdíjam adta lehetőségekkel, s azon voltam, hitelre semmiképpen ne legyen szükségem."
Bár hozzá kell tennem, hogy régen sem, és a jelenben sem tudja mindenki megoldani azt, hogy külön éljen a fiataloktól, és a fiatalok legtöbbje sem tudja megoldani (főleg manapság), hogy külön éljen a szüleitől és anyagilag teljesen független legyen.
Örülök, hogy az írásban találtad meg a boldogságodat, kívánom, hogy még nagyon sokáig írj a Magad és mások gyönyörködtetésére!
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
|
- június 05 2011 22:51:07
Kedves Andy! Nagyon sajnáltam, hogy nem vártál...! Mónika azt mondta, hogy öt perce mentél el. Én 10 órától 12 óra 15-ig voltam a helyszínen. Körbejártam, megcsodáltam a kiadók sátrait és az új könyveket. Közben néhányszor visszatértem. Nagyon örültem volna Neked! Az Accordia Kiadónál a Fényporos ösvények és a Vándortüzek 2010 című antológiákat kellett dedikálnom. De egy saját kötetet is vittem magammal : címe ÚJRAÉLT TAVASZ.
Én PÁsztón lakom, Pestre csak ritkán szoktam felmenni. Ha legközelebb könyvbemutatót tart a Kiadó, szívesen meghívlak!
Szeretettel Irénke |
- június 05 2011 23:22:39
Kedves Zsuzsanna! Köszönöm elismerő szavaidat!
Amikor bejelentettem Gyermekeimnek, hogy férjhez megyek, már
25, 31, és 38 évesek voltak, ki-ki saját családban élt, távol a szülői háztól. Tudomásul vették, elfogadták, ők voltak az eskövői tanúk is, - de az, hogy vidékre költözöm, általános felháborodást keltett...! Akkor érzik csak át, milyen jó itt, amikor itt töltenek egy-két napot. Köszönöm szépen jó kívánságaidat.
Szeretettel Irénke |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
