|
 Vendég: 92
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Éppen ilyen magányos embereknek van szüksége szeretetre, társakra, akik előtt egyszerűek és nyíltak lehetnek, mint önmaguk előtt, akiknek jelenlétében feloldódik a görcsös hallgatás és megszűnik a színlelés kényszere is.
Friedrich Nietzsche
 M
Nem tudhatod
Tekintetem alatt csendesen nyújtózott a város. Minden pillanattal egyre mélyebbre bújt a csillagtakaró alá. Elképzeltem, ahogy láthatatlan kezeivel húzta fejére a takarót, hogy ne lássa a gyengülõ fényeket és a zizzenéseket se hallja. Mosolyogtam. Kedves kép volt.
Órámra pillanatottam és láttam, hogy közben éjfél is elmúlt. Már csak néha mordult fel a város, ha egy autó suhant odébb. Olyan volt, mintha egy álmából ébresztett kiskutyát láttam volna, ahogy néha még rávakkantott zaklatójára, utána az egész napi játszadozástól kimerülten, mégis hagyta, hogy a Hold kedves mosolya újra álomba ringassa.
Én pedig egyedül voltam és belülrõl szorított a szükség. Beszélnem kellett valakivel. El akartam mondani ezerszer, milliószor, hogy tévedtem de ettõl még nem lettem rosszabb ember de ekkor sem találtam hozzá a megfelelõ szavakat és nem találtam egyetlen lelket sem, aki meghallgatott volna és legalább színlelte volna, hogy megértett.
Több hónap távlatából is képtelen voltam rájönni, hogy miért követték az események egymást úgy, ahogy… és bár bánnom kellett volna, mégsem éreztem bûntudatot. Talán ezért maradt csupán egyetlen menedékem ekkorra. Egy hatalmas fénypaca az égen. Egy nagyszerûen odapöttyentett és ottfelejtett paca.
Ha létezik egy feljebbvaló erõ, aki ezt a poklot teremtette, mert meggyõzõdésem, hogy a Föld egy másik világ pokla, akkor nagyon jól tudta, hogy miért mázolta fejünk fölé a Holdat. Az emberek minden, csak neki súgott titkát magába fojtja. Számomra is kiváló beszélgetõ partnernek bizonyult. Egyszer sem ellenkezett velem, egyszer sem mondta, hogy tévedtem. Minden nyûgömet a fejére kenhettem, mégsem kérdezett vissza, hogy miért õt bántottam. Tökéletes bûnbak volt.
Te
tudod,
milyen az,
ha igazat szólsz
s hazugnak mondanak?
Szavaid felboncolva érezni,
mérlegre téve minden betûd,
végül mégis kiselejtezve látni ékeid?
Hogy koncként
kallódó szentjeid,
haramiáknak vetett
hamissá legyenek,
hogy tragédiát láss
a valótlan mögött,
s ne ismerd fel többé
szemed elõtt a valóst?
Nem Hold,
Te nem tudhatod!
Végül mégis önmagam váltam a legkeményebb bírámmá. Marcangolt belülrõl az érzés, hogy oktalanul bántottam õt. Igen, megszemélyesítettem magamban a Holdat. Életet leheltem õrködõ mosolyába és bûntudatom volt amiatt, hogy bántottam õt, hogy õt tettem felelõssé a saját két kezemmel elõkészített nyomoromért.
S már hiába kértem volna bocsánatot, mert jött a Nap és szempillantás alatt elzavarta mellõlem addigi támaszomat. Mint a nagytestvér, aki csak egy percig hagyta magára a kicsit és az azonnal bajba is keveredett. Szinte éreztem, ahogy megdorgált szemeivel. Minden sugara tûként hasított bõrömbe és bennem egyre nagyobbra nõtt a bûntudat, hogy én is kihasználtam a Hold tiszta lelkét és már hiába kapaszkodtam, hiába könyörögtem, hogy még egy percig hagyja ott nekem az éjszakát… a hajnal könyörtelenül birtokba vette a várost és én ezer ember között, ismét magányos lettem.
2011.06.05.
|
|
|
- június 09 2011 11:59:21
Kedves Hipervandor!
Elgondolkodtatóak a "fejtegetéseid", főleg ez a mondat gondolkodtatott el: "Ha létezik egy feljebbvaló erõ, aki ezt a poklot teremtette, mert meggyõzõdésem, hogy a Föld egy másik világ pokla,...."
Sokan hisznek abban, hogy amíg nem teljesítjük, amit a "feljebbvaló erő" számunkra előírt, mindannyiszor újra leszületünk a Földre, hogy megpróbáltatások árán okuljunk, tanuljunk és egy magasabb szférába kerüljünk.
Ezért elképzelhető, hogy lakóhelyünk, a Föld egy olyan hely, ahova "száműzve" vagyunk újra és újra.
Én mégis azt mondom, hogy szép itt a világ, jó az élet, csak széppé és jobbá kell tenni magunk körül. S amik velünk történnek, az valószínűleg nem véletlenül történnek.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
