|
 Vendég: 116
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Édesapám emlékére....
 V
19 év telt el. 19 hosszú év.
A kezdeti harag szárnyaszegetten de még ült a vállain. Még gyerekként élte meg a haragot mely sokáig befolyásolta még érzelmeit. A haragot a csalódottságot az elhagyottság az eltaszítottság érzését. Nem tudta még akkor vagy talán nem is akarta elfogadni a helyzetet .
A helyzetet amit az élet szült. S aminek sodrásában - mint zúgó patakban a falevél esdetlen ficánkolása, küzdése az irányíthatatlan erőkkel- úszott tova.
S akkor 19 év elteltével megcsörrent a telefon. Hogy Ő ezt miért nem tette meg eddig ne kérdezd.
Ő sem tudta a választ. Ugyan sokszor gondolt rá, de aztán hagyta hogy a sors irányítson helyette.
Vagy a harag amit még lelke mélyén hordozott magában.
A hang….
A válasz csak annyi volt most megyek. Felkapott magára valamit, s mire szeretett családja reagálni tudott volna csak annyit mondott:”- Majd jövök”.
Több amúgy sem jött volna ki torkán. Hisz a telefonban is mire válaszolni tudott mintha órák teltek volna el. Legalábbis Ő úgy érezte. Este volt már ,s az utcák terek elcsendesedtek. A forgalom is lassan alábbhagyott. Így aztán hamar odaért a megadott címre. A megadott címre amit jóformán keresnie sem kellett mert a szíve vezette.
Becsöngetett.
A z édesapja nyitott ajtót. Az édesapja akit nem látott, nem keresett már 19 éve…….
…………………………………………………………………….
Nagyon sok megbeszélni valójuk volt. Nagyon sok…. A, a családjáról, gyerekeiről, az Ő unokáiról az eddig eltelt elvesztegetett időről. a kérdésekről, a válaszokról, a miértekről, a hogyanokról.
Csak az idő volt kevés…………..
Egy nap mikor ( ami heti állandó látogatássá, néha napi telefon beszélgetésekké vált) Édesapjánál tett látogatása közben felszínre került reggeli rosszulléte, kicsit megijedt. Tudta hogy csökönyös igazi orvos gyűlölő volt mindig is Ő. Fűzte ígérgetette vele menjen el orvoshoz. Pont hétvége közeledett s csak annyit tudott kicsikarni belőle hogy majd Hétfőn.
Így utólag nincs mentsége, nem lehet mentsége miért is nem kontrolálta a megbeszélteket. Miért is nem kérte számon az elmaradt ígéretet.
Pont egy héttel édesapja rosszulléte után munkahelyén délután el kapta egy lelkiismeret-furdalás azért amiért nem kereste azóta. De sajnos gyorsan elhessegette a gondolatot s tovább munkájára koncentrált s hitegette magát hogy majd a munkaidő letelte után. Míg nem kapott egy telefont……
S akkor ott…. Édesapja sírja felett megkapta a MÁSODIK VÁLASZT. A MÁSODIK VÁLASZT amit nem keresett hanem a válasz találta meg Őt.
|
|
|
- június 17 2011 13:47:09
Kedves Novák!
Nagyon megható ez a novellád is és még tanulságos is!
Az elvesztegetett időt nem lehet bepótolni. Ha valamit nagyon akarunk és fontos nekünk valakinek a személye, akkor mindig időben kell cselekedni, mert "holnap már késő!"
Itt is találtam egy elírást. Az igérgetette szó helyesen "igérgettette. Csak egy "t" betű hiányzik. Ebből is láthatod, hogy elolvastam.
Ez is tetszett!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- június 17 2011 14:03:31
Köszönöm Zsuzsanna
Azt is akartam átadni amit Te most kimondtál.
S hát igen! Ált Isk alsó osztály ott kellett volna jobban oda figyelnem |
- június 17 2011 15:56:00
Kedves Novak!
Átjött, amit át akartál adni az olvasóknak! Egyébként örülök, hogy a Költészet Napján (április 11-én) születtél. Talán nem véletlenül!
Egyébként tudod a mondást: "A jópap is holtig tanul!"
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- június 17 2011 16:01:20
 |
- június 19 2011 13:04:47
Ezek a késői találkozások mindig kétélű dolgok. vagy marad a gyűlölet, vagy egy nagyon erős kötődés a végeredmény, ami szépen meg van írva, ebben a kis írásban Megható, szomorkás, jól megfogott életérzést közvetít!
Üdv. Andy |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
