|
 Vendég: 106
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Felejthetetlen pillanatok az ember életében
 M
Talán hatodik elemista lehetett a lányom, amikor az egyik délután beállított egy vízzel telt félliteres befőttes üveggel, amiben a KRESZ körforgalomra vonatkozó minden szabályát fölrúgva, a megengedett sebességet jócskán felülmúlva, jobbról- balra !!! 3 guppi (a gyengébbek kedvéért kisméretű díszhal) száguldott körbe-körbe. Az első gondolatom az volt, hogy az egészet kivágom a gyerekkel együtt, de a gyermekem lelkesen csillogó szemét látva, meg hát a hal is csak ember, nem igaz? (én legalább is az vagyok, márciusi születésemnél fogva) másképen döntöttem, amit aztán nagyon megbántam. De erről majd később.
Másnap elmentünk az állatkereskedésbe, és vettünk egy aranyos akváriumot. Meg kavicsot. Meg spéci talajt. Meg etetőt. Meg istentelenül büdös tubiflexet. (Aki nem tudná mi az annak elmondom: kb. tranzisztorláb nagyságú, apró giliszta) Boldogan haza vittük: újabb élet költözött kis lakásunkban.
Egy hét múlva az akvárium vize hasonlatos lett az intelligens mosóport, és calgont együtt használó, -mosógépből távozó- első öblítővízhez. Az egyik halacska nehezen tolerálta a környezetváltozást, és elhatározta, megtér teremtőjéhez. Ezt abból gondoltam, mert a hátára fordult, szemeivel az eget kémlelte és enyhe uszonylengetéssel imádkozni látszott. Az Úr meghallgatta őt, mert másnap reggelre megtért az örök hal-vadászmezőkre. Konzíliumot hívtunk össze az állatkereskedésben, amely kimondta a lesújtó ítéletét: haltartói műhiba történt. Az ítélet részletező részéből kiderült, nem volt levegőztető berendezés, ez okozta a gyors vízromlást.
Egy gyors fejszámolás: ha ezen a héten csak zsíros pirítóst eszünk üres teával vacsorára, megvehető a berendezés. Tehát vettünk egy levegőztetőt. Meg egy vízmelegítőt. Meg egy merülős hőmérőt. Meg nővényt. Meg ültető pálcát hozzá. Meg szárított bolhát az étrend feljavításához. Meg merítőhálót. És hogy ez a sok dolog nehogy fölöslegessé váljon, két guppit, és két aranyozott halat. (Az ember soha nem tudhatja, hátha az egyik az a bizonyos mesebeli, és teljesíti három kívánságunkat)
Ezután következett a haltartás legundorítóbb, legocsmányabb művelete, a vízcsere. Mint az angol királynő testőrei őrségváltáskor, kb. olyan merev tartással, lassan lépkedve ki kellett vinni a tartályt a WC-be és oda beönteni a tartalmát. Aki ismeri Murphy törvényeit, az tudja: ami kilötykölődhet az ki is lötykölődik, nálunk se volt ez másként, de a padló felmosása az női feladat, hál Istennek. (még manapság is!!! –hátha az Igenem is beleolvas az írásomba a vállam fölött-). Szerencsére a csészében megtaláltam a maradék két őslakót is, akik mesterséges lélegeztetés után csatlakozhattak a nylon zacskóban várakozó társaikhoz. Az akvárium kisikálása után először az altalajt kellett 5°-os lejtéssel a bal első sarok felé betenni, hogy a szemét oda gyűljön. Majd félig feltöltöttem vízzel, hogy az ültetőpálcával be tudjam helyezni a növényeket. Ez a művelet nem volt teljesen sikeres, mert egy-két növény átment azonnal vízililiomba, és a víz felszínén úszott. Na de nem untatom a nyájas olvasót holmi műszaki unalmasságokkal, lényeg az, hogy minden a helyére került. Három nap múlva már a levegőztető búgását is megszoktuk, újra átaludtuk az éjszakát.
Egy darabig minden rendben ment, ekkor azonban az edény falán emberi fogyasztásra alkalmatlan, zöld színű biómassza jelent meg, - minden kemikália nélküli alga. Nosza, elő az algakaparót, és lekapartam a masszát. Igazat megvallva sok visszahullott a vízbe, rontva annak minőségét.
Egyik nap aztán eltűnt az egyik aranyos. Érthetetlenül álltunk az eset előtt, mert a padlón nem találtunk semmit. Figyelni kezdtem az eseményeket a vízben és észrevettem, hogy az egyik kigyúrt guppi, körbe-körbe kergeti a maradék aranyhalunkat. Miután a következő nap már nem találtam az aranyost, rá kellett jönnöm, hogy egy kannibálhalat melengettem az akváriumomban. Hasonló sorsra jutottak az időnként megjelenő, gombostűfej nagyságú utódok is.
Kicsi az akvárium, mondták a nagyokosok. Így amikor egyszer vendégségben voltunk, és a házigazda meghallotta, hogy milyen gondjaink vannak állattenyészetünkben, kiment és mosolygós arccal behozott egy 10 literes akváriumot. A tiétek, - mondta barátságosan. Én azonnal vissza akartam utasítani, de a lányok sikongtak örömükbe, nem is jutottam szóhoz.. Amikor elmentünk visszanéztem, és láttam, hogy a házigazda tenyerét dörzsölgetve, valami hálaimát mormolva az égnek emelte a tekintetét. Na, nagy akvárium, nagy gond, és lassan minden vele kapcsolatos teendő a nyakamba szakadt. A lányom időközben kiszeretett a halakból, mint Carmen Don Joséból. Így történhetett meg az a tragikus eset, hogy az egyik tisztításnál „véletlenül” elrepedt az akvárium fala. Ezzel lezárult egy fejezet életünkben, miként ez az írás is.
|
|
|
- június 24 2011 13:16:41
Köszönöm Andy! A bátyám éppen egy hete üzemelt be egy akváriumot az unokák örömére! Legalább el tudom látni jó tanácsokkal, a Te tapasztalataid alapján!  Perzsi |
- június 24 2011 19:31:01
 és azután jött a fehér egér, a kis patkány, madárka kalitkával, majd macska és végül kutya.
Kedves, szórakoztató írás.
Szeretettel Joli |
- június 24 2011 19:47:12
Kedves Andy!
Nagy érdeklődéssel olvastam ezt a "vidám" történetet, amit sikerült megint csak jól befűszerezned sok humorral!
Minden kisgyereknek, egészen a tinédzserkorig vannak hobbyjai, az én idősebbik lányomnak fehér patkánya volt, és volt olyan eset, hogy az ágyfej boritását kezdte el rágni. Még szerencse, hogy nem nekem kellett vele foglalkoznom, pedig amúgy szeretem az állatokat. De nem mindegyiket.
A kutyával és a macskákkal mindig is jó barátságban voltam, és vagyok, pedig utánuk is kell takarítani, mosogatni az edényeiket és gondoskodni, hogy legyen mindig ennivalójuk és vizük is.
Örülök, hogy ezt is olvashattam!
üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- június 25 2011 15:52:00
A hörcsög kimaradt, pedig a repedt akvárium kiválóan alkalmas a tartására, kipróbáltam
Szeretettel Joli |
- június 26 2011 14:32:18
Az aranyhörcsög valóban a leselejtezett akváriumban lakott nálunk is mindaddig, míg hogyan, s hogy nem, de valahogy lejutott az emeleti szobából az alsó szinten lévő vendégszobába és reggeli ébredéskor megharapta a nálunk vendégeskedő unokaöccs lábát. Szeretettel: Perzsi |
- június 30 2011 21:16:07
Régi idők, régi hangulata! Kedves Andy, mosolyogva olvastam történeted. Bizony, nálunk is így zajlottak az események!
Az "ajándék" akvárium is stimmel...fél szobát elfoglalta, és egy tenyérnyi teknős dübörgött enne....mindig éjszaka!
A tanító nénitől kapta a gyermekem, én meg gutaütést....
De ez bizony régen volt, talán igaz sem volt!
Remekül megírtad.
Szeretettel ölellek:Glica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
