|
 Vendég: 106
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy emlék-szerelem története
 V
Sok fiú - korombeliek - legyeskedett körülöttem már tini koromtól kezdve, bár nem voltam nőiesen érett még, kicsi domborulatok mutatták, hogy még sokáig feslő bimbó maradok. A fiúk főként ártatlanul flörtölő, de visszafogott szövegeimért keresték társaságomat, és akkoriban még a testi kapcsolatot hosszú udvarlás előzte meg, ha erre szülők is áldásukat adták...
Bálokba anyám vagy mindkét szülőm kíséretében mehettem el, mindig be kellett jelentenem otthon, hogy kivel , hova megyek és mikorra érek haza. nem ácsoroghattam az engem haza kísérő fiúval a kiskapuban, de be sem hívhattam...néhány mondat után búcsúznom kellett tőle, mert kiszólt egy hang.
- Azonnal gyere be!- ne várd, hogy kimenjek érted!
Néha szerenádot kaptam ismerős fiúkból összeállt kis csapat énekelt, gitározott, kedvenc dalaimat adták elő...Ez nem volt tilos.
Ezért kevés lehetőségem adódott komolyabb ismerkedésre, de nem is sürgetett a vágy, hogy fiúkkal lekössem magam. Jól eltelt az időm olvasással, kézimunkával, házi munkákból is ki kellett vennem a részem bőven.
Tizenöt éves koromban láttam meg azt az ifjút, akit
életem egyetlen, igaz - de elvesztett szerelmemnek mondhatok. Nyolc évvel idősebb volt nálam, kész férfi már, míg én éretlen csitri. Távolról többször láttam őt, volt állandó - korban hozzá illő barátnője is, akivel - mint később ő maga elmondta - rendszeres szexuális kapcsolatot tartott fenn, sőt ő volt az első nő az életében, aki férfivá avatta őt. A lányt látásból ismertem, csinos volt és szabad, apjával élt - szülei elváltak - és engedékeny apja nagy szabadságot adott neki e téren is. Nem volt könnyű helyzetem - versenyre kelni ...de nem is állt szándékomban. Álmodni mertem csak a fiúval való megismerkedésről. Mégis így hozta az élet, hogy erre sor került a falusi búcsúban, ahova rokonok meghívására elmentünk. Ott az én rajongott szerelmem - mert már akkor is az volt - talán ez a platói szerelem! - táncolni kért fel, beszélgettünk sokat , hazakísért...Nem beszéltünk meg további találkozást, mégis jóval később egy vasárnap délután barátjával beállított hozzánk, eljött látogatóba és egyben búcsúzni is, mert ment vissza Pestre, ahol főiskolai tanulmányit a soron következő tanévben fejezte be.
Megrémültem a váratlan látogatástól, féltem,hogy szidást kapok, mert szüleim azt gondolják, hogy én szerveztem meg. De nem így történt, csupán az okozott némi lelki fájdalmat, hogy az egész látogatási idő alatt nevelőapám társalgott az én vendégeimmel. Ezután néha képeslapokat, leveleket kaptam és ismét meglátogatott, amikor anyjához hazajött. Anyja egyedül nevelte őt - apja korán meghalt, testvére nem volt, - és szigorúan bánt vele. Ma sem értem, miért engedte őt továbbtanulni főiskolán, mert paraszti gazdálkodónak szánta...volt ugyanis néhány holdnyi földjük. Ez volt az oka, hogy amikor tudomást szerzett rólam, harciasan tiltakozott a kapcsolatunk ellen. Látta, hogy belőlem sohasem lesz kiváló falusi menyecske...mert én szerinte kisasszonyos vagyok. Igaza volt, mert én valóban tanulni készültem és bár a fizikai munkától nem féltem, nem tudtam volna magamat főállású háziasszonyként elképzelni.Sajnos fiában sem találta meg a remélt parasztgazdát...így aztán napirenden voltak a kemény veszekedések köztük. Ennek ellenére nem vállaltuk a házasságot, mert nem volt rá anyagi lehetőség sem. Munkát kellett keresnem, elszalasztottam miatta az egyetemet, és gyötrődtünk,egymást gyötörve, mert én nem engedtem testi vágyainak, nem lettem az övé könyörgései ellenére sem, noha én is szerettem volna - neveltetésem és félelmem visszatartott. Később megtudtam, hogy mikor tőlem elbúcsúzott, alkalmanként felkeresett egy a faluban jól ismert könnyűvérű nőt, aki megoldotta problémáját..miközben anyja engem nevezett k....vának.Most , sok év után azt gondolom, hogy elhagyott volna, ha engedek, mégis megbántam, mert az olyan más lett volna, mint amilyen lett később mással
A forradalom leverése után a világ másik végére disszidált. Írt nekem leveleket, melyben beszámolt sorsa alakulásáról és remélte, hogy kimegyek utána és feleségül vehet. Ezeket a leveleket csak akkor kaptam meg - hat évvel később - amikor diplomát szereztem - mert anyám elrejtette előlem, hogy ne zavarjon tanulmányaimban. Az utolsó levél csodálatos volt. Szerelmünk történetét szerelmes versek idézeteiből állította össze , ő, aki korábban nem különösebben kedvelte a verseket. A levelet megsirattam, soká őrizgettem, azután, amikor férjhez mentem, eltéptem és eltüzeltem a fényképével együtt.
Később megtudtam, hogy hat gyereke született, anyját egyszer látogatta meg itthon, gyerekeit bemutatva - és akkor is összevesztek. Utána már nem élt soká...Utazó ügynökként dolgozott és egyik útja során megtámadták és megölték.
Így ért véget a románc, néha még álmodom róla és verseimben él tovább ma is...nem halott mégsem. |
|
|
- június 24 2011 18:50:39
 Mamuszkám!
Nagyon szépen írtad le első szerelmedet, amit soha nem lehet elfelejteni! Nagyon kevés embernek sikerül az első szerelem, hogy örökre együtt maradnak!
Sok szeretettel gratulálok, ölellek: Pircsi |
- június 24 2011 19:04:07
Megható történet, érdekesen , forulatosan megírva.
Gratulálok: Éva (líra)  |
- június 24 2011 19:59:23
Kedves Mamuszka!
Ez a régi szép, de mégis szomorú történet nagyon tetszett. Olyannak tűnt, mintha egy szerelmes filmet láttam volna éppen.
Régen sok mindentől visszatartottak bennünket, és nagyon is bele tudom képzelni magamat a Te helyzetedbe. Nekem is volt több fiúismerősöm, akiket búcsúi bálok és egyéb kulturális rendezvényeken ismertem meg, de hosszabb és közelebbi kapcsolatom nem volt egyikkel sem, legföljebb moziba mentem el velük, vagy táncoltam a bálban.
Utólag már nem tudhatjuk, milyen lett volna akkor, ha másként cselekszünk.
Te sem tudhatod, mi történt volna, ha megkapod azokat a szerelmes leveleket időben. Talán nem lettél volna tanár, és talán külföldön élnél akkori szerelmeddel együtt.
Amíg emlékezel rá, addig számodra nem hal meg.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
