|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
korai halál a túlhajszolt életvitel miatt
 M
A román határ közelében , egy Békés megyei kis faluban élt a Csorba család . Az apa - a háborúból sebesüléssel tért haza, nehéz fizikai munkát nem vállalhatott, de érettségizett, értelmes ember lévén tanácselnökké választották és ezt a feladatát mindaddig becsülettel ellátta, amíg beszélni tudott - de hamarosan már etetni kellett, mert a nyelés is nehézséget okozott neki.
Felesége - kunos külsejű, értelmes, dolgos asszony a községi orvos mellett asszisztensként dolgozott, így férje ápolásához is értett. Az idő viszont kevés volt a napi teendők ellátásához, mert három , korban közeli fiúgyermek is cseperedett a családban.
A legidősebb vasas szakmát tanult, hamarosan családot alapított és elkerült a háztól, míg a két fiatalabb - mert okos, jól tanuló fiúk voltak - a közeli nagyváros középiskolájában, majd egyetemén tanultak tovább , miközben kollégiumban laktak és csak hétvégeken vagy még ritkábban látogattak haza a faluba..Ilyen módon a szülőkkel való kapcsolat nem volt eléggé szeretetteljes, inkább - szülői részről szigoron és anyagi gondoskodáson, - a fiúknál tisztelettudó engedelmességen alapult.
A középső fiú tanári diplomát szerzett, a legifjabb vegyészmérnöknek tanult és jó állást kapott a közeli porcelángyárban. Ők is megházasodtak, de a házasságuk nem volt boldog, a legifjabb hamar elvált - felesége egy leánygyermekkel az ország másik felébe költözött, míg a magára maradt férj beérte alkalmi, hosszabb-rövidebb ideig tartó kapcsolatokkal.
A tanár későn házasodott, egy évi próba együttélés után vette feleségül nála tíz évvel fiatalabb kolléganőjét - és két lányuk született. A házasság nem tette boldoggá egyiküket sem, mert a férj - bár lelkiismeretes apának bizonyult, csak a munkájának élt és az elismerésért az életét is feláldozta volna. A törekvés és a sok befektetett munka meg is hozta gyümölcsét...Tanítványai az országos tanulmányi versenyeken rendre kiváló eredménnyel szerepeltek. Ez őt tökéletesen kielégítette. Ugyanakkor - különös módon - kisebbségi érzésekkel küszködött felesége - aki más szakon tanított és másik iskolában - sikerei miatt. Ő szeretett kirándulni, társaságba járni, sportolni, míg a férje még autót vezetni sem akart, nem akarta a második gyermeket és irtózott az iskolai szünetektől, mert szenvedett a napi iskolai feladatok nélkül...Ilyenkor búskomor lett, hangulatát itallal és rengeteg dohányzással tartotta látszólag normális mederben. Szüleit meglátogatni is vonakodott, sehol nem találta helyét. Állapota egyre súlyosabbá vált, a házassága tönkre ment, de nem váltak el, mert öngyilkossággal fenyegetőzött..így a felesége tűrte a szülei elől is titkolt nehéz élet naponta súlyosbodó megnyilvánulásait.
Ez az önpusztító életvitel a szívét halálosan megviselte és egy iskolai téli szünetben - családi látogatás után - egyedül otthonában - máig ismeretlen körülmények között meghalt súlyos szívelégtelenségben. Két kiskorú lányát az anya egyedül nevelte éveken át... Ma már felnőttek a lányok, jól tanultak, elköltöztek hazulról és lassan a régi rossz emlékek is elhomályosulnak.
A férfi bizonyára a tanári munkában vélte megtalálni azt az örömet, amit gyermekkori családjában nem kapott meg, és talán génjeiben is hordozott valami deformitást, ami a végzetesen rövid életet és az örökös boldogtalanságot hozta számára. Mégis, a látszat szerint - persze valóságosan is - hivatása, túlhajszolt munkája áldozata lett. Szerencsére lányai életvidám teremtések, megtalálták helyüket, örömüket a való életben. Ez nekem nagy öröm, mert ők az én unokáim. |
|
|
- június 29 2011 16:57:50
Drága Mamuszkám!
Nagyon örülök, hogy elolvastam kis történetedet és a végén megtudtam, hogy a Te családodról van szó!
Sajnos van mindenféle élet, én sem dicsekszem!
Szeretettel ölellek, gratulálok: Pircsi |
- június 30 2011 11:58:11
Mamuszkám, minden ember, minden család élete egy regény... Nehéz sorsot hozott számunkra a XX. század, és ma sem könnyű az élet. Én is szeretek ezekről a dolgokról írni (írtam a nagyszüleimről, szüleimről is, de terjedelme miatt nem tehetem fel, legfeljebb apró részleteket), az ember keresi az ok-okozat összefüggéseket. Néha választ kapunk a miértekre, máskor meg örök homály borul a történtekre.
Több okból is jó írni a régi dolgokról. Egyrészt nem vesznek el ezek az emlékek örökre a feledés ködében, másrészt az ember írás közben rak rendet a dolgok között, és jön rá néha megdöbbentő összefüggésekre. Végül az sem mellékes szempont, hogy tanulságokat vonhatunk le belőle a sajátmagunk, és az utánunk következő generációk számára.
Családtörténeti jegyzetedet örömmel olvastam. Szeretettel, Feri |
- június 30 2011 18:21:41
Kedves Feri!
örömmel fogadtam, hogy olvastad kis emlékezésemet...és értékeled az ilyen típusú írásokat ...It nem nagy az érdeklődés, de nem is olyan fontos...jórészt kiírja magából az ember a fájó vagy éppen kedves emlékeket. A mi korosztályunk a múltról sok érdekeset tudna mesélni, mert óriásit változott a világ a mi életünkben...kár, hogy a mai ifjú nemzedék számára ez rejtve marad - bár többen igénylik - az én unokáim is - a régi élet, szokások megismerését és csodálják, mennyi szenvedést kibírtunk...
szeretettel üdv. Sarolta |
- június 30 2011 18:23:16
Pircsikém!
Örömmel vettem, hogy érdeklődtél és kedvesen fogadtad családom történetének ezt a kis ízelítőjét.
köszönöm szeretettel - mamuszka |
- július 01 2011 00:57:47
Kedves Mamuszka!
Mindig nagy kiváncsisággal várom regényes életed soronkövetkező újabb részletét. Most is nagy érdeklődéssel álltam neki az olvasásnak. Az első sorok olvasása után úgy éreztem, ne haragudj, kérlek ezért, hogy egy presszóban ülünk, és pletykákat mesélünk egymásnak. Épen te voltál soron, és csak az lepett meg, milen választékosan meséltél más emberek sorsáról. Épen ezért derült égből lórugásként ért a befejezés! A pletykából egy remekül szerkesztett életrajzi ihletésű, remek történet lett egyszerre! Gratulálok!  Szeretettel Andy |
- július 01 2011 08:47:55
Kedves Andy!
Dehogy haragszom, biztos pletykának látszik és néha még jó is ez, de én lelki szemétláda voltam valaha, nem szoktam továbbadni a híreket - és most is efféle habozás tartott vissza, hogy eláruljam, közöm van a történethez - így egyetlen mondatban - az utolsóban utaltam az életrajzi kapcsolódásra...
köszönöm, hogy pozitívan értékelted..
szeretettel mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
