|
 Vendég: 73
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ne sírj mert vége lett, mosolyogj, mert megtörtént! ( G.G.Marquez)
 MM
Életem legcsodálatosabb ősze két évig tartott. Ez volt a Teremtő ajándéka az évtizedeken át fennálló szeretethiányért… Alig túl az ötvenen, már deresedik a hajam… Tudatában vagyok, hogy utam nem végtelen… A nehéz élet, tele munkával, harccal… semmire nem mentség, - melyet magam mögött hagytam, - nem ok a boldogtalanságra.
A c s o d á t, ezt az őszi románcot, - gondolataim által, talán magam vonzottam az életembe.
Randevú a vénasszonyok nyarában…a templom lépcsőn kezdődött…
Kerékpárom az oszlopnak támasztottam, s helyet foglaltam fent, a lépcső tetején.
Múltkor, a bemutatásnál is megrezdültek már a húrjaim…de most ez, a vele való találkozás! Vajon mennyi lehet a pulzusom? Nyugalom,… nyugalom…!
Amint lassít a lépcsőnél, helyet mutatok idefent, magam mellett…Kíváncsi vagyok öltönyében leül-e ide mellém a csupasz kőre? Leült. Sokáig beszélgettünk. Én azonban, egyre csak a szürkéskék szemeket láttam, - a kis szarkalábakkal, - a haja pedig egészen fehér.
Saját várakozásom óriási… Ha megint ide vezérli a munka, telefonálni fog,- búcsúzott, - s a következő járattal visszaindult.
Hét végén Agykontroll tanfolyamra mentem. A hatalmas épületben vagy ezer ember…
Domján doktor az előadó. Hatvankét éves, és helyből felugrik az egy méter magas színpadra. Jó előjel…
Ez a sok ember csupa idegen. A szünetben mégis megérint valaki;
- Irénke! Micsoda találkozás!
- Imre, hogy kerülsz ide…?
Keveset tudok róla; érdekli a reinkarnáció, táltos iskolába jelentkezett, fiatal korában volt családja, de elvált. Imre boldog, hogy talált egy ismerőst. Egy pillanat alatt el is intézte, hogy a mellettem ülővel helyet cserél.
A kétnapos tanfolyam ideális állapot közelebbi megismerésre. És valóban, ülünk egymás mellett, fogjuk egymás kezét, alig figyelve az előadásra. A tanfolyam végével sem akarunk elbúcsúzni, jó ideig sétálunk még, és beszélgetünk. Minden érdekli, ami engem is, mindenről tudunk beszélgetni. Azt viszont tudja, hogy senki nem ápolja kertecskémet, senki nem öntözi a virágaimat… Lenne kedve hozzá, látom, ami nekem sincs ellenemre.
Otthon aludni sem bírok az izgalomtól. Munkahelyemen felhív… - Izgalmas hetek következnek. Kolléganőim összenéznek a telefon fölött… - Ez meg ki?
A közös kulturális programokkal persze nem értük be… gyakori vendég voltam Imrénél. Számtalan csodát éltünk át együtt, és emberileg is tanultunk egymástól.
Közben óriási dolog történt. Gyermekeim segítségével sikerült elköltöznöm
az egykori közös otthonból, elhagyni a férjemet, és beadni a válókeresetet.
Egyik pénteken meghívtam Imrét, nézze meg, hová is költöztem…
Repült hozzám. Hétfőn hajnalban indult csak haza, mert a szolgálat előtt át kellett öltöznie.
A Teremtő ajándéka; életem legcsodálatosabb „ősze” két évig tartott…!
|
|
|
- július 02 2011 12:59:24
Kedves Irénke!
Ha történeted igaz, sikerült meglepned! A románc minden életkorban csodát jelenthet, de az ilyen váratlan, véletlen ebben a korban - maga a boldogság - akkor is, ha csak két évig tartott.
Aki nem él át ilyent, sok értékes élmény kimarad az életéből...
szeretettel olvastam. mamuszka |
- július 02 2011 14:08:07
kedves Mamuszka! Köszönöm. Igazad van, - végül is - fikció is lehetne... de nem az. Mondhatnám, nem tegnap történt... pedig szívet melengető ma is. Csak az Agykontroll igazolványom évszáma árulkodik, hány év is telt el azóta... szeretettel ölel Irénke |
- július 02 2011 15:28:50
Irénke! Nagyon szép történetet írtál és sok erőt merítek belőle, mert lám, van más ember is aki 20 v. 30 év felett is tud szerelmes lenni!
Az olyan mint az áramütés, rá sem gondolsz és már benned is van a furcsa érzés!
Gratulálok, nagyon tetszett, de kár, hogy csak 2 évig tartott, de az is ajándék!
Ölellek: Pircsi |
- július 02 2011 16:15:45
Kedves Irénke!
Én is sajnálom, hogy ez a szép románc csak 2 évig tartott.
De biztosan nagyon szép 2 év volt ez mindkettőtök számára.
A történetedből nem derült ki, hogy mi miatt szakadt meg a késői szerelem, mert talán így mindenki jobban megérthette volna.
Üdv.: Torma Zsuszanna
|
- július 03 2011 08:16:20
Drága Irénke! Fiatalon erőt kapunk, érettebb korban Bölcsességet! Bár mi is történjen az életünkben, soha ne zárd be a szíved kis kapuját. Ne büntesd azt az Embert, aki virágcsokorral a kezében eléd áll. Te ezt a csokrot Elfogadtad, Okosan tetted.
Jó egészséget kívánok:Glica |
- július 03 2011 17:15:33
Kedves Pircsi! Köszönöm, hogy itt jártál.
Igazad van, e csodás érzelem valóban nincs korhoz kötve.
...és milyen nagyszerű szeretettel Irénke |
- július 03 2011 17:43:14
Kedves Zsuzsanna! Én nem sajnálom, hanem rendkívül hálás vagyok, hogy ilyen nagy ajándékot kaptam az élettől.
Miért is lett vége? Egy rendkívül szeretetreméltó, de önfejű ember, aki egy kijelölt pályán halad, - mint egy bolygó, - akit még a saját magánélete sem térithet el... Nekem kellett rájönnöm, hogy azért élt egy életen át egyedül, mert együttélésre alkalmatlan. Azt is ajándéknak értékelem, hogy erre, nem egy megromlott kapcsolatban kellett rájönni... szeretettel Irénke |
- július 03 2011 17:55:33
Kedves Glica! Köszönöm ezt a gyönyörű hozzászólást, valóságos költemény...! Most, hogy így említed, valóban elfogadtam.
Mezei csokor volt: benne a napfény vidámsága, a természet ereje, a vadvirágok illata, és boldogsága...!
Szeretettel ölel Irénke |
- július 08 2011 06:15:16
Boldog szívvel távozom most tőled. Te vagy az egyik példája annak, hogy nem a kor számít a szerelemben. A boldogság jöhet bármikor, csak bátornak kell lenni és befogadni.. |
- július 08 2011 11:43:21
Köszönöm! Nagyon drága vagy! Azt olvastam valahol; "csak rajtunk múlik, hogy emberi kapcsolataink örömteliek és gazdagitók legyenek..." sok szeretettel Irénke |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
