|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
A hegyek ölelésében is létezett, és létezik a tanyavilág. Egészen más mint az Alföldön....
CSÓKOLOM ILKA NÉNI
 M
Itt a Kalyinka-völgyben húzódik meg a fák oltalma alatt a Gera-tanya. Amíg éveinek számát szorgalmasan gyűjtögette Ilka néni, addig élete csillaga egyre közelebb került a hegy csúcsához, hogy majdan egy decemberi este végleg aláhulljon.
Bármilyen öreg is volt ez az asszony, mindig összetudott magában kaparni annyi erőt, hogy kiabálni tudjon. No nem velünk! - Az állatokkal. De azokkal sem azért veszekedett, mert nem szerette őket. Nagyon is szerette a jószágait, hiszen a család megélhetését biztosították. A disznóknak nagyobb volt a disznóól, mint az ő hálószobájuk. A tehénkéknek nagyobb volt az istálló, mint a telek, amelyre a vályogházat fölhúzták. A szoba közvetlen szomszédja volt a tehénistálló. A jó Isten a megmondhatója ki kit melegített télvíz idején. Amilyen kicsi volt a ház, olyan kicsik voltak a benne lakó emberek. Télen, az aprócska ablakon nem tudott megszökni a meleg, nyáron pedig nem tudott bemenni a nagy hőség és a sok piszkos lábú légy, ami az embert is szinte föllökte.
Ha Ilka néni hangja előkerült, az annyit jelentett, hogy beszélni akar valakivel. Riskának, az is elég lett volna, hogy jobbra vagy balra menjen, de úgy hamarjában elapad a szó. Az öregasszony jó megcirkalmazta a teheneknek szánt mondanivalóját. - Az anyád keserves mindenségét, süket vagy nem értesz a szóból, a fene essen beléd… s mondta - mondta, amíg úgy gondolta. Abba nem vagyok egészen biztos, hogy a tehenek ebből nem értettek semmit. Volt, amikor az egyik vagy a másik megsokallta a sértegetéseket, s jól meglapogatta a mamát az istállóba, mikor senki sem látta. Ilyen incidensek után, ágymegőrzésre került a sor jajgatások, nyögések közepette. Iparkodott is onnan kifele a friss levegőre abból az egérlyukból. Sok csalfaság volt az öregasszony tekintetébe. Éberen figyelt mindenre, s hallott mindent, amit jónak látott. Mindezt a kendő ellenére is jól lehetett látni, ha hirtelen nem fordította el a fejét.
A lökött kutyák miatt nem szerettünk erre a tanyára járni tejért, a szöszi fiúval. A szentlélek tartotta kapuba megálltunk és cérna vékony hangon, elkezdtünk kiabálni: - Ilka néni, Mariska néni. - mire valaki előkerült a munkából, a kutyák mind a kapuba mutogatták a fogsorukat. Ilka néni lánya volt Mariska néni. Ő maradt itt a tanyán az özvegy anyja mellett, s három gyermekét nevelgette munkára ezen a portán. Kerek arcú, mosolygós asszony volt ez a Mariska néni. De nagyon szomorúan is tudott nézni, szép barna szemeivel. Őneki biztos, hogy volt haja. Időnként lekapta a fejéről a virágos kendőt, hogy gyöngyöző homlokát megtörölje, s egy fáradt sóhajt a hegy mögé küldjön a többiek után. Akaratom ellenére is, meg kellett látnom, miként működik a józan paraszti ész!
Ezen a Gera-tanyán kiskaputól-kiskapuig átlósan kifeszítettek egy dróthuzalt. A huzalra rátettek egy karikát, a karikába pedig belefűzték a láncot, a láncvégre odabiggyesztették a leghamisabb kutyuskát. Így, ilyen alapon ez a kutya csak oda nem szaladt, ahová ő nem akart. A többi kutya csak sallang volt körülötte. Mariska néni oltalma alatt mentünk át az udvaron. Amíg a konyhához nem értünk addig megtudakolta: - Icuka hogy van? - mondtuk jól. - Hát a naccságos úr? - mondtuk ő is jól van. - Madlonka ő is jól van? - Igen. Tegnap is énekelt a borospincénél. Majd felém fordulva megkérdezte: - És a te anyád hogy van? - mondtam jól. Nekünk mindenki jól volt. Nyár volt és iskolai szünidő, amit itt tölthettünk el együtt a hegyekbe, kapuk és szülői felügyelet nélkül. Hiszen Fajzaton se kiskapu se nagykapu. Beérve a gerendás mennyezetű alacsony konyhába, hamar megkaptuk a kandli tejet és a kezünkbe nyomtak valamilyen gyümölcsöt. Köszönjük szépen - s majszoltuk is a szomjat oltó finomságot. Kifele menet már nem törődtek velünk a fenevadak.
Estefelé fonott kosárral jöttünk vissza friss zöldségekért, de akkor már Ica nénit küldtük előre. Ő is kiabált ám Mariska után, nem mert csak úgy bemenni más portájára. A kutyák is megvoltak hiánytalanul… Azokban az időben pontosan tudták az évszakok mi a dolguk. Sütött a napocska úgy ahogy megvan írva, mi pedig izzadtunk alatta rendesen. Egyszer csak HOPP! a tejesedény függetleníti magát a fülétől. Az utunkba került egyetlen pocsolyába iszapfürdőzik a kanna, mi pedig tétlenül bámuljuk. Hazaérve gyermeki ártatlansággal előadjuk, hogy nem vagyunk sárosak ebben az ügyben. - De a kanna az igen! - Ezzel az ügy le lett zárva. Szerencsénkre a műanyag kanna is jól be volt zárva így a tej nem tudott megszökni. A nyárral együtt múltak el az évtizedek, amelyek magukkal vitték a bazsarózsa mosolygású Mariska nénit is. Ha az idegen a Gera-tanya felé jár azt hiszi, hogy a szél lengeti az ócska kaput, de én jól tudom, hogy olyankor Ilka néni szalad a megszökött tehénkék után…
Ilyen gondolatok közepette áthaladok a Nyelvelőn, a tölgyfaerdőn keresztül odaérek a Ferge rétre - amely messze nem hasonlít már a rétre. Valamikor ezeket a réteket kipucolták. A rét az rét volt. - Némi keresgélés után megtalálom a Havas-hegy oldalába fölvezető utat. Azt, hogy valójában milyen nagy a hegy, csak akkor tudjuk meg ha járunk rajta.
Kakas kukorékol a fák között. Ebbe már a kutya is beleszól, bele kiabál a lüktető világba. Itt van még élet. Ezt a másik tanyát Kocsordosnak hívják. Piros cserepes tetejével szemérmetlenül mutogatja magát. A gyermekfenyők az idők során oly nagyra nőttek, hogy odafent csiklandozzák a felhőket.
- Gyerekek kértek friss tejet, most fejtük igyatok. - Nyújtja felénk Panni néni a bögréket. - No üljetek már le, ne siessetek annyira. - és törli a hokedlit, hogy tiszta legyen. Megszokásból teszi a mozdulatot, tudja ő jól, hogy nem piszkos. A hegy mögé Patára hordják a tejet, túrót, tejfölt eladni. A kapott pénznek ezer helye van. Itt is három gyermek nevelkedik de két családnál. Szeptembertől ők is a faluba laknak rokonoknál.
- Így utólag visszagondolva érdekes, hogy mindig a felnőttekkel volt dolgunk. Soha
sem játszani mentünk egyik tanyára sem. Szerintem azok a gyerekek nem is játszhattak, a föld adott mindenkinek munkát. -
Ezen a portán „könnyebbnek ’’ látszott az élet. Itt voltak férfiak is, akik a nehezét átvállalták. Karcsi bácsi és Tibi bácsi ők testvérek. Végezték a dolgukat, amíg a kimért idő ezt megengedte. - Amikor Karcsi bácsi meghalt Panni néni otthagyta a szoba-konyhás tanyát. A fiával és lányával beköltözött az emberek közé a könnyebb élet reményébe…
Ha meglátogattuk Panni nénit, átmentünk Juliska nénihez. Ők falszomszédok. Juliska néni jól megtermett asszonyság. Rekedt, érces erős hangján nagy szeretettel fogad minket. - Szervusztok galambocskáim. - Hatalmas testével akkorát senderült a konyhában, s a következő pillanatban adta is a málnaszörpöt. Öt perc alatt akart minket felhizlalni, hogy mi is mutassunk valahogy. - Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy csenevész gyerekek voltunk. - Juliska néni nagyon szeretett vidám lenni, és finom süteményeket sütni. A süteményét is meg kellett kóstolnunk, addig nem mehettünk haza. Különböző küldetésekbe jártunk ezeken a tanyákon. Kenyeret vagy postát vittünk, majd főzni valót hoztunk. A tanyasi emberek csak úgy tudtak létezni, ha kölcsönösen segítették egymást. Az évek múlásával Tibi bácsi is elment az élők sorából, s még valamit elvett a sors Juliska nénitől, talán a legfontosabbat - A LÁTÁSÁT! - De van őneki egy drága kincse a fia. Szinte mindig találkozom vele, amikor megy az Édesanyjához a tanyára.
- Amíg az eszem a gyermekkor világába járt, addig a lábam elvitt egy léniához. Ez a lénia egyenest Kocsordosra vezet, Juliska néni konyhaajtajához. Sohasem tudhatjuk, hogy ki - mikor - hol gondol ránk szeretettel vagy gyűlölettel. Ez a Havas-hegy magába csomagolja ennek a két tanyának minden titkát. Több generáció örömét és bánatát követte nyomon. Pár évtizedet én is a közelükbe élhettem, így megtapasztalhattam el nem fogyó szeretetüket. Ezeken a hófehér lapokon köszönetemet fejezem ki azért a szép gyermekkorért, amit ők a TANYASI emberek adtak nekem.
|
|
|
- July 09 2011 12:03:43
Kedves Glica!
Ez a végtelenül kedves, szép történet nekem már valahonnan ismerős, biztos vagyok benne, hogy olvastam, de azért ezuttal sem hagytam ki egyetlen szót sem az olvasásánál!
Annyira meghatóan tudsz visszaemlékezni a gyermekkori tanyasi élményeidre, hogy szinte bele lehet borzongani.
Hiszen annyira át tudom érezni, hogy szinte látlak benneteket kicsi gyermekként, ahogy viszitek a kanna tejet!
És annyira ismerősnek tűnik nekem Ilka néni és Mariska néni. Biztosan felénk is éltek ilyenek!
Most is örültem, hogy itt voltam!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- July 10 2011 07:00:32
Zsuzsika van igazságod...."A keserves mindenit" korábban már Olvashattad! Próbálom "szeletelve" föltenni, hogy ne legyen "sok" egyszerre. Érdekes dolog ez az írás....Mindig azonos helyen járok, ua.emberekkel találkozom, csak Én változom az idő múlásában. Kutató munkát végzek, dokumentálok. Örökké mozgásban vagyunk a környezetünkkel. Az utóbbi tíz évben kezdődött meg a felelőtlen erdő tarolás!! Nyomon követtem Gyöngyöstarján fejlődését, gondjait, bajait. A régi öregek elmentek, mi léptünk a helyükbe...az unokák pedig növekednek.
Szóval, minden ugyan az, DE' mégis más!!!
Tudom, sok a gondod a cicákkal, mégis időt szenteltél az olvasásra. Hálásan Köszönöm!
Szeretettel:Glica |
- July 11 2011 12:32:15
Kedves Katica!
Jóízűen nosztalgiázol mindannyiunk letűnt világáról, fiatalságáról. Keserves, de mégis szép idők voltak azok, más emberséggel, töreklvéssel, szeretettel.
Ez utóbbiból nálad jócskán maradt "raktáron", olvasóid nem kis örömére és okulására.
Szeretettel:
Papon
U.í.: az "o"-betűk valamiféle emotikonok lennének, de miért nem jelennek meg neked? Ezt én sem értem. |
- July 11 2011 13:37:24
Kedves, jóízű nyelvezettel megírt próza. Látom, egy hosszabb terjedelmű írás részlete ez.
Kár, hogy ebből a részletből nem igazán tudtam meg, mi az alapvető különbség az alföldi és a hegyvidéki tanya között.
Csak szólok, hogy más, kisebb nyelvtani hibák mellett szinte kivétel nélkül mindig helytelenül alkalmazod a határozóragokat. (Hol kérdésre: ban, ben, hová kérdésre: ba, be) Szerintem ez nagyon zavaró.
Egyébként jó írás.
Gratulálok: Éva |
- July 12 2011 08:31:36
Papon Kedves! Ez a világ, amiről írtam, csak addig él, amíg emlékezünk...gondoltam, szavakba rögzítem a "képeket." Szerencsére, sokan ezt cselekedjük.(iskolai végzettségtől független!)
Köszönöm, hogy a "Szíveddel-lelkeddel" olvasod a gondolataim.
A történetből, márcsak a "gyerekek" élnek.
Szeretettel ölellek:Glica |
- July 12 2011 08:38:16
lira-Köszönöm az észrevételeket, majd igyekszem...
Örülök, hogy maga a történet, elnyerte tetszésed.
Üdv:Glica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. May 12. Sunday,
Pongrác napja van.
Holnap Szervác, Imola napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
