|
 Vendég: 116
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Reggeli gondolataim...
 M
Kertemben...
A hajnal szépsége...
„Körül ölel a csend a nyugalom…
szívem megnyugszik e csodás hajnalon,
madárdalt hoz felém a lenge szél…
varázslatos csodás a reggeli ébredés.
Pajkos szellő játszik, borzolja a hajam…
mosolyt csal arcomra, halkan,
csodát rejt a természet, hallgasd!…
Suttognak a fák, e hajnali dalban..”
Lassan már elviselhetetlen a napok óta tartó hőség. Korán felkeltem. Kiültem a teraszra, kortyolgattam a frissítő kávét. Olvasgattam. Élveztem, a reggel csendjét, nyugalmát. A közeli bokor ágai között feketerigópár fészkelt. Vártam, mikor tűnnek fel a számukra kihelyezett itató tálkánál. Friss vizet öntöttem bele. A szél sem rezdült, szomjazott a föld. Locsolnom kellett… A virágok is szomorúan lehajtották szirom fejecskéjüket. A liliom ontotta illatát. Szeretem a virágokat. Szemet gyönyörködtető a kert színkavalkádja. Végre! Feltűnt a kicsi rigó. Fénylett a fekete a tolla. Énekelni kezdett… trillázása betöltötte a hajnal csendjét. Megjelent a párja is. Szívemig hatolt a gyönyörű daluk. A felhők közül előbújt a napocska. Sugara megcsillant a fák lombjai között. Egy szorgos pók szőtte hálóját, majd türelmesen várt. Mozgó fűszál jelezte az arra haladó csigát. Hangyák szorgoskodtak. Mennyi látnivaló! Imádom, ahogy lassan felébredtek kertem lakói, kis barátaim. Sétára indultam…
Hajjajj! Frissen túrt halmokat láttam, visszatért a kis vakond. Nyoma követhető, nem tétlenkedett az éjszaka. Eszembe jutott a sok kedves történet róla.
A hűsítő, permetszerű vízoszlop alatt megjelentek a madárkák. Fürödtek, néha meg-megrázták nedves tollruhájukat. Oltották a szomjukat. Életmentő lehet számukra a nagy melegben az éltető víz minden cseppje… Mosolyogva néztem őket. Boldogan fürdött egy rigócsalád. Megmártóztak, csipkedték egymást. Csőrük összeért, így üdvözölték a társukat. Jelképes „puszi” madárszerelem? Csodás ez a korai idill. Ki nem hagynám ezt a látványt. Hiányzott a rozsdafarkú pár. Ők is meg szoktak jelenni minden nap. Valahol itt fészkelnek a közelben. Karcsú a testűk, farkukat sűrűn rezegtetik Félénkek, hangjuk éles. Az első hajnali napsugarat hangos énekükkel szokták köszönteni. Gondos szülők, egész nap hordják a fiókáknak az élelmet.
Feltöltődtem, jó kedvűen indult a mai nap, számomra. Életem boldog, de elképzelhetetlen a természet nyújtotta látványok nélkül.
2011. 07. 14 |
|
|
- július 13 2011 17:08:32
Csodálatos, szépséges a kerted, csak ne lenne ez a gyilkos kánikula !
A kismadárkákat is szeretem, ők el tudnak bújni a fák lombja alatt!
Gratulálok: Pircsi |
- július 13 2011 22:49:10
Kedves Pircsi!
Köszönöm szépen a hozzászólásod. Köszönöm, hogy olvastad az írásom.
Szeretettel: Szofi |
- július 14 2011 15:11:01
Kedves Szofi!
Nagyon szépen írtála reggeli természet szépségeiről, amibe beletartoznak a kisebb-nagyobb élőlények a kertben, a ház körül és beletartoznak a növényeink, virágaink.
De ahhoz, hogy azt a szépséget, ami körülvesz minket, annak a megcsodálására csak mi, emberek vagyunk képesek a legjobban.
Mi is a természet gyermekei vagyunk, mi is beletartozunk.
Jó lenne, ha minden napunk így kezdődne!
Nagyon tetszett írásod!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- július 15 2011 07:42:01
Kedves Zsuzsanna!
Köszönöm szépen, a kedves szavakat. Nagyon jól estek. Próbálkoztam leírni a gondolataimat, ami megragadott ezen a reggelen. Szeretem nézni a körülöttem történő dolgokat. Egy-egy pillanata megragad. Örökre velem marad.
Szeretettel: Szofi |
- július 15 2011 19:04:40
Idilli volt ez a kép, már majdnem próza vers...
leültem ott a kertedben és megpihentem legott... |
- július 16 2011 14:28:53
Kedves HenriEtta-Etusom!
Köszönöm szépen a kedves szavakat. Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Szofi |
- július 19 2011 22:00:14
Kedves Viktória!
Köszönöm szépen, hogy olvastad az írásom. Nincs szebb mint madárdalra ébredni...
Szeretettel: Szofi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
