|
 Vendég: 122
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
(Vityilló= összeomlás előtt álló, -többnyire téglából, ritkábban fából épült, kizárólag nyaralás céljára használható építmény)
Hadijelentések, egy vityilló felújításáról
Milyen tortúrákon megy keresztül az az ember, aki vesz magának annyi bátorságot, hogy belevágjon egy épület felújításába? A minap kerültek elő a tárgyban megfogalmazott emlékeztetőim, melyeket most szívesen megosztanék veletek.
Szerény vityillónkat szeretnénk egy kicsit feldobni, ami majdnem azt jelenti, hogy a sárga földig le kell rombolni. Csak a tető maradna, és itt-ott a falak. 1959-ben épült, és bizony eljárt fölötte az idő! Már előre félek, remélem nem érvényes rám az a szabály, hogy építkezést csak elkezdeni lehet, befejezni soha. Most kell beszerezni hozzá az „alkatrészeket”. Délelőtt is ez ügyben voltam távol az első- és második otthonomtól, a Fórumtól. Szeretnénk egy kis fürdőszobát kialakítani a vityillónkban. Rajzokat is készítettem, hogy azok alapján a szakik könnyebben tudjanak tájékozódni.
Pénteken, a hideg, március elejei idő ellenére, két napig tartó tisztogató munka vette kezdetét. Szívós munkával sikerült a vityillót teljesen lakhatatlanná tenni, egy szoba kivételével, amit úgy, ahogy mondom, színültig megtöltöttünk bútorral, ágyneművel, matracokkal, lábosokkal, ruhákkal. Óvatosan lehet csak az ajtót kinyitni, ha nem akarjuk, hogy úgy járjunk, mintha egy víztározó fala repedt volna meg. Az alkalmat kihasználva, minden ócskaságot, megunt holmit, rossz széket, edényt stb. pedig a kert közepére raktunk ki. Ennek a halomnak a magassága azonban néhány méterrel alacsonyabbra sikerült, mint a Gellérthegy magassága. Na, nem baj, szépen csillog az ezüstérem is. Szerencse, hogy áprilisban lomtalanítás lesz. A kutya hideg nem akart csökkeni, így hát a meleg tavaszi napok még váratnak magukra. A „munkánkról” képem is van, (amit helyszűke miatt, itt nem tudok bemutatni), hogy mint a reklámokban, elmondhassuk: ilyen volt, ilyen lett.. De kit érdekelnek az üres falak, melyeknek unalmas szürkeségét csak a kisebb-nagyobb –szegkihúzásból eredő- bombatölcsérhez hasonló lyukak mintája tesz egy kicsit „barátságosabbá”. Jaj! És mikor lesz az igazi „ilyen lett”? Na, de az ember bízva bízik, amit a halak közismert versenye is igazolhat, ahol a lepényhal ért be elsőre, a reményhal meg utoljára.
Hö..hö...hö lihegek, a nyelvemet pedig állandóan le kell lökdösni a billentyűzetről, hogy írni tudjak. Alaposan meggyűlt a bajom a természet erőivel, ugyan is most, hogy kedves nevelőszülém eltávozott az élők sorából, hozzákezdtünk a kert rendbehozatalára, a nem termő "emlékfák" kivágásához, a hagymaültetvények kitermeléséhez. A mai nap programja a földön, kb. 2x2m-es területen elterülő borostyándzsungel kiirtása volt. Jó kis ásóval fölfegyverkezve, a könnyű és gyors győzelem reményével fogtam neki a munkához. De úgy jártam, mint a tengelyhatalmak az első világháborúban. A hadvezetés ígéretei szerint a nyáron induló háborúnak vége lesz, mire lehullnak a levelek. És mi lett belőle? Egy 4 évig tartó vesztes háború! Hamar beláttam, hogy ha evvel az ásóval akarom a háborúmat befejezni, akkor én is akkor fejezem be a harcot, mire lehullnak a levelek. És ez az ígéret, koránt sem volt olyan lelkesítő, mint a fentebb említett példában. Nem volt mit tenni, be kellett vetni a „nehéztüzérséget” ami az én esetemben a csákány a balta, és a fűrész volt, később a gereblye is csatlakozott a hadműveletekhez. Nos, az ellenfélről is essék néhány szó: Mint a szél borzolta női haj, olyan szövevényesen volt összegabalyodva, a csuklótól a cipőfűzőig terjedő vastagságú gyökérzet. A harcmodorom kb. olyan volt, mint a hős egri várvédőké lehetett anno dacumál. Ütöttem, vágtam, aprítottam az ellenséget, mely a súlyos csapások alatt is hősiesen ellenállt. A harc közben a gyökérzet megsegítésére kelt kövekkel is meg kellett birkózni. Többet hadifogságba ejtettünk harc közben, de alapos vizsgálat után sajnálkozva kellett, megállapítanom, hogy egyik sem arany.
Ja! És sajnos olaj se tört fel az ásónyom alatt. Csak az ősgyökérnek sikerült megmaradnia, mert ez olyan vastag volt, hogy annak megsemmisítésére külön haditervet kell készíteni. De lehet, hogy én a robbantás mellett döntök. A harc közben felaprított ellenfelet, nagy és megérdemelt gyászszertartással a központi komposztáló nagygödrébe temettük el. Ez a harc persze a végsőkig kimerített engem is, amit a 2 órás vonaton-ülés sem tudott csökkenteni. Utolsó erőfeszítésemmel írom most ezt a tudósításomat, hogy ti, és az utókor is értesüljön róla, mi is történt 2006. május 10.-én a vityillóhoz tartozó kis kertünkben.
FOLYT. KÖV.
|
|
|
- július 21 2011 07:42:36
Gratulálok!
Az I.sz. harckészültségi gyakorlatot (Háborús Veszély Harckészültség)sikeresen végrehajtottad.
Bár érezhető a kiképzés hiányának elsumákolása, melyért annak idején fenyítést kaptál.
Ahhoz, hogy fenyítésed eltöröltessék, legalább 3 dicséretet kell, hogy kapjál. Most az elsőt megkapod, mert összességében jól oldottad meg a feladatot, bár tudnod kellett volna, hogy ebben a harci feladatban a gyalogsági ásóval nem mész semmire.
De mivel okosan kitaláltad, hogy kéred a "nehézségi tüzérség erejét", megkapod a második dicséretet.
De mivel az ellenséges haderő szilárdan ragaszkodott területéhez-no persze, hogy ragaszkodott, hiszen az ősgyökér ott érezte jól magát a földben -, jó hogy túljártál az eszükön és mintegy végkifejletként a robbantás mellett döntöttél, ezért megkapod a harmadik dicséretet.
Közlöm Veled, hogy a dics-feny.-lapod tiszta, ha magasabb beosztásba és rangba szeretnél kerülni, sikeresen végre kell hajtanod a következő harci feladatodat, mely a vityillód épitésére és megvédésére irányuló munkavégzés lesz.
Mindenesetre ellenséges haderővel továbbra is számolnod kell, mert az ellenség soha sem alszik.
De gondolom - katonai múltadat ismerve -a következő feladat végrehajtása sem fog neked nehézségeket okozni.
A "VIZVÁLASZTÓ" borítékot - melyben az utasítások vannak a következő harckészültségi feladatra vonatkozóan - a futárszolgálattal útba indítottam állomáshelyedre.
Külön felhívom a figyelmedet, hogy az utasítás "Szigoruan tikos"-okmányként kezelendő.
Eddigi munkádhoz gratulálok, a továbbiakhoz erőt, egészséget kívánok!
Szeretettel: Évi. |
- július 22 2011 17:56:31
Kedves Andy, nem irigyellek...
De köszönöm a jó hangulatú írást, mely megnevettetett. |
- július 22 2011 17:57:52
Látom, 2006-os írás. Azóta már csak befejeződött!
Gratulálok: Éva |
- július 24 2011 15:20:47
Kedves Andy!
Jól sikerült tudósítást olvastam a harctéri bevetésedről.
Lám, Te írtod a borostyánt, nálunk nem a ház mellett van az udvarunkban, hanem külön egy vasálványra felfuttatva, s így bármikor vissza tudom metszeni, hogy ne a földön fusson. Ez egy két-három méternyi hosszúságban van felfuttatva és olyan mint egy élősövény.
A felújítás néha nehézkesebb, mint megy új ház építése!
Nem irígyellek.
Szívesen és figyelemmel olvastam!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
