|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Izgalmas pillanatok, a keresés ideje! Ja, meg fotózni sem szabad.
 V
ANDY VITYILLÓJA (harmadik rész)
Utóvédharcok a vityillónál
A kerítés
Az egyik szomszéd felé eső telket egy vadsóska-sövénykerítés határolta, egészen tavalyelőttig, amikor is a kerítést letaposva, váratlan, kedves vendégek érkeztek, és mivel „véletlenül” senki sem volt otthon, (kilesték, hogy lányom a barátnőivel és a gyerekekkel a strandra ment) elvitték az összes pénzt, iratot, mobiltelefonokat, gondolom feltételezhetően azért, hogy ne kelljen hazautazáskor annyit cipekedni szegény nyaralóknak.
Ezek után két lehetőség maradt számunkra: egy kb. 2m mély és 2m szélesés 6m hosszú vizesárok építése, fenekére telepített hegyes karókkal, szögesdróttal, elaknásítva., vagy egy
drótkerítés építése. Mivel az árok vízzel való feltöltéséhez 24 m³ vízre lett volna szükség,
a mai vízárakat ismerve, el kellett tekintenünk az első – romantikus – megoldástól, maradt a második, a hagyományos.
Hát azért ez sem egy egyszerű dolog, mert mi is kell hozzá:
Drótkerítés, feszítő- és kötöződrót, oszlopok, beton, hegesztőapparát, földmunka, és legalább 2 munkaerő. Ja és mint Montecuccolli már megmondta: pénz, pénz és pénz.. Ekkor valami váratlan csoda történt. A vakszerencse arcára egy torz mosoly ült ki. Ránk nézett üres szemeivel, és megsajnálta szegény vityillósokat.
Az Igenem épen az egyik közelünkben lakó ismerősünknél volt látogatóban. Egyszer csak látom, hogy lélekszakadva fut haza, és lihegve mondta: jó hírt hozok! Elújságolta, hogy ismerősünknél befejeződött az új kerítés építése és jócskán maradt a fentebb felsorolt alkatrészekből bőven, és ami a legértékesebb volt, három oszlop, az aljára öntött betonklocnival. Igaz, az oszlop a régi kerítésből maradt vissza, és olyan hosszú volt, hogy teniszpályán is megállta volna a helyét, de a miénk volt, és magyar. Kaptunk egy talicskát is kölcsön, hogy haza tudjuk hozni a szerzeményt. Én toltam a talicskát, az Igenem pedig a hosszan lelógó oszlopvégeket irányítgatta. Amikor mind a három oszlop átszállításra került, véletlenül a tükörbe nézve meglepődve tapasztaltam, megindult az antidarwini fejlődéselmélet: hogyan lesz az emberből majom, ugyan is mind a két kezem 10-10 centivel hosszabbnak tűnt, a hátam meggörbült, azaz ebben a pillanatban jobban hasonlítottam ősünkhöz, mint az egy órával azelőtti – szintén nem valami tökéletes külsejű – önmagamhoz.
folyt köv.
|
|
|
- július 29 2011 11:23:36
Kedves Andy!
Nagyon jó humorral (hasonlatokkal) írtad meg a folytatást is, ha lehet, talán még jobban, mint az előbbieket.
Nagyon tetszett, s gondolom, hasonló lesz a folytatás is!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- július 31 2011 00:18:56
Ez is nagyon tetszik!
Üdv:esprit |
- július 31 2011 16:23:06
remek írás, egyetértek az előttem szólókkal..
bár nem mindig! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 13. szombat,
Luca, Otília napja van.
Holnap Szilárda napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
