|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
(és ez a valóság)
 M
Nem is olyan régen a gazdik cicatestvéremet és az idősebb cicákat, akik tavaly még szoptattak is engem, egy ládába raktak és egy ideig nem láttam őket. Csak a nyolc cicakölyök volt a közelemben, akik tavasszal születtek. Ebből kettő gyönyörű fehér színű kölyök az enyém volt, de a többinek is enni adtam, amikor az anyukájuk nem lehetett velük.
Csapdába ejtettek engem is, nem sokkal utána, hogy a többit elvitték az udvarból. Egy láda volt felállítva a hátsó udvarban, és alatta egy tálkában az étel, amit nagyon szerettem. Nem vettem észre, hogy a láda ki van támasztva egy fadarabkával és nem figyeltem a zsinegre sem, ami a fadarabkához volt kötve. Amikor elkezdtem enni az ételt, a láda hirtelen rám borult. A ládát lefedték és megkötözték, hogy ne tudjak kiszabadulni, így töltöttem el egy éjszakát, miközben sírtam és hívogattam a kölykeimet. Reggel aztán át akartak tenni egy másik, tiszta ládába, de sikerült egérutat nyernem, mert nem voltak elég ügyesek a gazdáim.
Most azonban úgy alakult, hogy a ház tetején található nyitott kicsi ablakon én is bementem a másik fehér cicatársammal együtt, és a padláson találtuk magunkat. A padlásról néztünk lefelé, és a gazdasszony csalogatására lejöttünk a nyári konyhába, ami ismerősnek tűnt, mert télen ott laktunk a többi cicával. Lejöttem én is, miközben nem sejtettem, hogy baj lesz belőle! A gazdiék bezárták a hátsó bejárati ajtót és a pinceajtót is, így nem tudtam elmenekülni. Felmásztam a falon és a kiutat kerestem a plafonon keresztül, de többszöri nekifutásra sem sikerült elmenekülnöm. A gazda ruhával megfogta a fejemet és a hátamat és a gazdasszony segítségével ismét egy ládába kerültem, amit gondosan lekötöttek. Utána betettek valahova és hamarosan elindultak velem. Hosszú ideig hallottam, hogy zúg valami, és közben esett az eső. A gazdasszony szavait hallottam, ahogy nyugtatgat engem, hogy nem lesz semmi baj, miközben én a kezdeti sokk után sűrűbben kezdtem nyávogni. Aztán egy ismeretlen ház ismeretlen ajtaján vittek be engem és a gazdi megint letakart egy ruhával, majd egy szúrást éreztem a hátsómban, és hamarosan egészen megnyugodtam. Azt még láttam, hogy a gazdik elmentek és otthagytak engem. A többire már nem emlékszem, csak arra, hogy megint otthon vagyok, a nyári konyhában és ismét csak a ládában vagyok, aminek a teteje le van kötve. Gyenge vagyok, és a nyakamon egy furcsa, kemény valami van, ami eddig nem volt ott. Egy idő után már a fekvésből fel tudok ülni, de csak nézek magam elé és az a valami csak nem jön le a nyakamról.
A gazdasszony igen gyakran rám nyitja a nyári konyha ajtaját, és kedvesen szólongat azon a néven, amire valószínűleg elkeresztelt, mert gyakran hallottam tőle. Nem tudom, hogy még mit mond, de érzem, hogy a hangja megnyugtató, ám én mégsem tudok megnyugodni. Hiszen a nyakamon lévő valami nagyon akadályoz a mozgásban. Az elém tett tálkákban víz, tej és finom ennivaló van, érzem az illatát, és már nagyon éhes is vagyok, de csak kellő távolságból figyelem az élelmet. Már nincs bizodalmam a gazdáim iránt, hiszen kétszer is csapdába ejtettek.
Gazdáimtól mindig is tartottam, nem tudtak megsimogatni azóta sem, hogy testvéremmel együtt a házhoz kerültünk. Amikor megtaláltak, még kicsik voltunk. Meg is haraptam annak a kezét, aki megfogott minket. Sokáig nem is mertünk lejönni a padlásról, ahova felszaladtunk.
De a kedves gazdik hívogatására utóbb mégis előbújtunk, mert közben éhesek lettünk.
Így telt el hosszú idő, és mára már nem szaladtunk el az etetős tálkától, de mindig megvártuk, hogy a gazdik kellő távolságba kerüljenek, és csak akkor láttunk neki az evéshez.
Amíg a többiek távol voltak, a nyolc kölyökből négy eltűnt, velük az én kis kölykeim is, akik eléggé betegesek is voltak. A gazdasszony gyakran megfogta és megmosdatta őket valamivel, utána és is megmosdattam őket. Nem tudom, mi lett velük, talán a szomszéd farkasölő kutya fogta meg őket? A megmaradt négy kis kölyök addig hozzám csatlakozott, amíg az anyjuk újból elő nem került.
Második fogságba esésem már az után volt, hogy a többi cica is visszakerült a házhoz. Engem jó darabig figyeltek a gazdik, és úgy láttam, hogy aggodalmaskodnak, biztosan azért, hogy engem még nem sikerült elfogniuk és elvinniük. De én is próbáltam folyton résen lenni!
Most itt vagyok a nyári konyhában, már két napja, és nem tudom, meddig kell még itt maradnom. De az biztos, hogy ha a gazdik kinyitnák a láda tetejét és az ajtót is, örökre elszaladnék, és többé nem jönnék vissza.
Ezt persze a gazdik is biztosan tudják, ezért nem engednek ki engem. De látom, hogy nem bánt senki, és a gazdasszony nehéz helyzetemet kihasználva többször is megsimogatja a hátamat és azzal a valamivel körülvett fejemet. Nem igen tudok ellenkezni, így ha nehezen is, de tűröm a simogatást. A tejből már lefetyeltem nagy nehezen egy kicsit, de az ételhez még nem nyúltam hozzá. Pedig a gazdasszony kicserélte az etetős edényt és friss reggelit tett bele. De én még mindig nagyon félek, és néha nyávogok is. Ilyenkor a gazdasszony mindig rám nyitja az ajtót és kedvesen szólongat és nyugtatgat. De amíg ide be leszek zárva, addig nem tudok nyugodtan lenni. Várom, hogy újra szabadon futkározhassak a kertben és pihenjek az udvar zöld füvén, ahogy azt megszoktam.
Hiszen szabadnak születtem! Remélem, hamarosan vége lesz a rabságomnak! És vagy megszelídülök egy kicsit, vagy még vadabb leszek! Ezt még nem tudom. De biztosan jó dolog lehet szelídnek lenni, hiszen a többi cica annyira örül, amikor a gazdik megsimogatják őket, miközben a gazdik is mosolyognak.
Torma Zsuzsanna
2011. július 29.
|
|
|
- július 29 2011 10:58:43
Kedves Zsuzsanna!
Olyan életszerűen beleképzelted magad a cica-életbe, mintha előző életedben megtapasztaltad volna, milyen érzés macskának lenni...
Gyerekként nagyon szerettem a cicákat, de panel lakásban nem tarthatok, kínzás lenne.
Azt mondják, a macskák nem szolgálnak, ők csak vendégek a háznál...
én is sokat tudnék és írtam is már cicákról..kedvesek tudnak lenni, de valóban nem szabad őket rabságban tartani, mert bizalmatlanná válnak
Írásod nekem kedves olvasmány lett - szeretettel mamuszka - Sarolta  |
- július 29 2011 11:53:13
Kedves Mamuszka!
Ahogy mondod, már én is gondoltam sokszor arra, nem lehettem-e előző életemben vagy kutya, vagy macska, mert nagyon tudom őket szeretni és együttérezni velük.
Mivel mindig is voltak macskáink, az utóbbi években több is van, épp ezért kell elejét venni annak, hogy túlságosan elszaporodjanak és ezért vittük őket ivartalananításra. Nem kis összeg, ha beleszámítom a komplett oltást is fejenként 5.000 Ft-ot. De eddig nem volt időm velük ennyit törődni, mint most, és az anyagiak terén is mos tudtam rájuk áldozni.
A két "vadmacskát", akik valóban vendégmacskák nálunk tavaly április óta, nem lehet szabadjára engedni, mert 9-10 nap múlva varratszedésre vissza kell vinnünk. Mint ezt a legutóbbit, amelyik most esett át a műtéten. Utána ismét szabad lesz, s majd eldönti, mennyire közeledik hozzánk.
Kedves Viktória!
Mint az előbb is említettem, jól bele tudom magamat élni a macskák helyzetébe, és visszaadni az érzéseiket. Csak azt sajnálom, hogy legalább kutyákkal, a macskákkal, a legközelebbi háziállatainkkal nem tudunk szót váltani.
Ha nem tudtuk volna "sarokba szorítani" ezt a mostanit is, akkor csak Istan tudja, mennyi szaporulat lenne rövid időn belül. Így is van négy kiscica, aminek gazdát keresünk. Ez itt a reklám helye!
Kedves Jasmine!
Hogyne tudnám, hogy a cicák öntörvényűek. Ahol több is van, mint nálunk, ott jobban meg is lehet figyelni őket és megkülönböztetni egyiket a másiktól szokásaikat illetően!
Örülök, hogy itt voltatok!
Remélem, ez a macska nem válik teljesen bizalmatlanná velem!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- július 29 2011 13:10:26
Köszönöm, kedves Manon, hogy Te is elolvastad, és hogy tetszett!
Örülök, hogy Te is szereted a cicákat!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- július 29 2011 13:14:53
Zsuzsika kedves!
Gratulálok írásodhoz.
Látszik, hogy nagyon szereted az állatokat.
Én a cicákat nem annyira, inkább a kutyákat.
Nagyon hűen ábrázoltad a "cica-életet".
Szeretettel olvastalak: Évi. |
- július 29 2011 13:16:40
Kedves Zsuzsanna!
Felelős vagy azért amit megszelídítettél! Nagyon szeretem az állatokat ezért örülök, hogy nem szaporítottad a kóborló macskák számát!
Szépen megírtad a cica szemszögéből az ivartalanítást. |
- július 29 2011 13:16:43
Nagyon jól megírtad, a cicus szemszögéből. Én is nagy macskabarát vagyok.
Gratulálok: Éva |
- július 29 2011 15:24:34
Kedves Zsuzsanna jó lélekkel írtad meg a cica történetet. Nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy korábban már beszélgettünk az esetről...
A mi fehér cicánk is túl van a műtéten, és ma volt a varratszedése. Ő remekül viselte a beavatkozás következményeit. A cicahordozó ajtót is kinyithattuk. A hűsítő mosógépbe költözött...szellőzött a friss varrat. Semmi baj nem történt. A varratot egyáltalán nem piszkálta. Az ennivalót is lassan elfogadta, és nem hányta ki, a negyedik nap után.
A cicás gazdiknak rengeteget segítettél ezzel a munkáddal.
Szeretettel:Glica |
- július 29 2011 18:55:02
Kedves Varika, Esprit, Lira és Glica!
Köszönöm kedves hozzászólásotokat és véleményeteket!
Nagyon szeretem a kiscicákat, tavaly tavasszal négyen voltak, és a fiatalabbik lányom hozott haza kettőt az autószalonból, ahol az egyik autó motorházteteje alatt találták őket. Így lett négyből hat, elkölykeztek több helyre és hozták elő a kölyköket. Sajnos, volt amelyik meghalt, el kellett temetni, négy kiscica a 8-ból szőrén-szálán eltűnt (ezek között volt ennek a "vadmacskának" két hófehér kölyke és kettő szürke). Most még mindig van négy tarka cica, amelyeket el kellene ajándékozni.
A 6 felnőtt macska ivartalanítva lett, az utolsó tegnap esett át a műtéten. Nagyon átérzem a helyzetét, és ebben a történetben írtam le, hogyan viszonyul hozzánk és hogyan érezhet.
Köszönöm, hogy itt voltatok!
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
|
- augusztus 02 2011 16:11:27
Szeretettel olvastam cicás történeted,lévén én is állatbolond.Nálunk 8
lánycica gyűlt össze pár év alatt,a változó számú kandúrokon kívül.
Ezért mi antibébi-tablettával védekezünk,már egészen megszokták
és szépen lenyelik,hetente egyszer.Én is minden "vendégcicát"
megszeliditek.Előbb-utóbb sikerül,türelemmel.
Üdv:zsuzsa |
- augusztus 05 2011 06:26:33
Kedves Zsuzsa!
Nagyon örülök, hogy itt voltál és olvastad ezt a történetet!
Annak meg külön örülök, hogy Te is állatbolond és macskaszerető vagy! Most a 6 felnőtt cica ivartalanítva van, a hatodikat holnap visszük varratszedésre, de ott maradt még 4 db kölyök, akik szerető gazdira várnak. Mert azért ha felnőnek, 10 felnőtt macska már igen sok lenne a háznál!
Vendégcicaként csatlakozott hozzánk is régen (egyik szomszédból) az egyiknek az őse, aztán igen elszaporodtak.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. május 13. hétfő,
Szervác, Imola napja van.
Holnap Bonifác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
