|
 Vendég: 122
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A képen a "csatatér"
 M
Hogyan készült el a kerítés?.
Na, eddig meglettünk volna! Most munkáskezek kellenének a kerítés fölállításához. Telefon ide, telefon oda, a munkáskezek most nem érnek rá. Hiába, nyár van, az építkezések csúcsszezonja, nem lehet csodálkozni rajta. Végül mégis csak sikerült vállalkozókat találni. A főnök előbb kijött, hogy felmérje a terepet, a munkakörülményeket. Mikor meglátta a létesítendő kerítés területén elterpeszkedő sűrű sövénysort, rögtön elkezdte ingatni a fejét. Én azonban résen voltam, és mielőtt kimondta volna a boldogtalanító nemet, fölényesen és meggondolatlanul azt mondtam neki: Ne törődjön evvel a kis növényzettel, majd én lekapom ezt egy-kettőre. Na jó, mondta. Akkor 10 nap múlva, - hétfőn – jövünk, és megcsináljuk a kerítést. Ami ezután következett, az felért egy rémálommal. Ki kellett irtani az ezergyökerű, szögesdróttal át- meg átszőtt ősnövényzetet. Most, ha visszagondolok a dzsungel témájú filmekre, megállapíthatom, hogy a liánok közt szélespengéjű késsel utat vágó bennszülöttek teljesítménye kismiska volt az enyémhez képest. A munkához a következőket használtam föl:
Villamos sövényvágót, nyesőollót, ásót, kapát, gereblyét, lapátot, csákányt és az Igenemet.
A lényeg az, hogy két napi elkeseredett és szívós munkával sikerült elhódítani a természettől azt a bizonyos 6 m-es földcsíkot. Ezzel még nem volt vége a megpróbáltatásnak. El kellett tüntetni a konténermennyiségű nyesedéket. Erre a legcélszerűbbnek látszott az elégetés. Erről azonban a nagy hőség miatt csak kora reggel, vagy késő délután nyílt lehetőség. Ezért csináltunk egy későbbiekben is felhasználható tűzrakóhelyet, készenlétbe helyeztük a locsolótömlőt, a lapátot, és hozzáláttunk az elégetéshez. Mire besötétedett, végeztünk is a felével. Éjszaka folyamán aztán jött egy kiadós zivatar, és alaposan eláztatta a maradékot. Reggel aztán felszítottuk a tüzet és az égre nézve vártuk, hogy fölszálljon a füst. Az éjszaka azonban valami bűnt követhettünk el, mert a Jóisten elfordította rólunk az arcát, és füst amolyan káinosan, laposan szétterjedve kezdett szállingózni. Szerencsére a három szomszédból csak kettő volt otthon, de amit kaptunk tőlük (jogosan) az most inkább nem részletezem. Nem akarom a nyájas olvasót tovább feltartani ősmagyar sirámaimmal., végül eljött a várva-várt hétfő, de a munkások nem jöttenek. Telefon, átlátszó mentegetőzés, ígéret: holnap. Kedd, 11 óra munkások sehol. Telefon. Segédmunkás késett, 11-kor már nem érdemes hozzákezdeni, majd szerdán… majd csütörtökön …Na azért ne panaszkodjunk! Ami késik, az nem siet, mondja a közmondás, péntekre aztán összejött minden; a munkaerő, a kerítéselemek, az oszlopok és szerénységem, elkezdődhetett a munka. A három gödör kiásása hamar elkészült. Gyorsan beleállították az oszlopokat, földdel kitöltötték a hézagokat, majd vizet eresztettek a lyukba, „iszapoltak”, hogy az összes hézag ki legyen töltve. A feszítődrótok és horgok is a helyükre kerültek, kezdődhetett a kerítésdrót-köteg felbontása. (Ekkor már 11 óra volt, és 35° árnyékban) Átvágva a köteget összekötő drótot, a tekercs unottan szétdobta magát, mint a hátán fekvő, kényeztetésre vágyó kiskutyus. Csak az egyik munkaerő szemfülességén múlott, hogy nem ugrott szét teljesen az egész drótköteg, mert a bajt idejében észlelve ráugrott a drótkötegre, és szorosan átölelte, mint nászéjszakán a vőlegény a menyasszonyt. Ilyen állapotban maradt, egészen a munka elkészültéig. A másik munkaerő eközben megpróbálta az eredetileg négy egyenlő oldalú sokszögből álló, de a szétesést követően szabálytalan idomúra pöndörödött drótszemet a feszítődróthoz erősíteni. Miközben így ”hárfázott” a kerítésen, sokrétű szókincsét is megmutatta. Munkája közben félhangosan anatómiai (TV-ben füttyel helyettesített) fogalmakat és szülőneveket, bibliai alakok nevét dörmögte maga elé. Mikor az Igenem látta, hogy igen csak vörösödik a legények feje, rögtön kapcsolt, limonádét szolgált fel védőitalként, és egy tarkamintás napernyőt tartott a fejük fölé. Ritka szép látványt nyújtottak, azonban így sikerült megelőzni az esetleges hőgutát követő, munkavédelmi eszközök hiányából eredő, gondatlanságból elkövetett emberölés vádját. Végül elkészült a nagy mű, az aranykezű munkások megkapták európai uniós szintű fizetségüket, majd balra el.
Az Igenem még feltetetett velem egy nádszőnyeget is a kerítésre, hogy elkerülje a nemkívánatos bekukucskálást a kertünkbe.
Aztán végignéztem a nagy műn, és sajnálkozva kellett megállapítanom: Milyen kár, hogy a telek hátsó részére került, mert a 3m-es kerítésoszlop kitűnő zászlórúd lehetett volna, és a rá felhúzott nemzeti lobogó jelezte volna; a tulajdonosok itthon vannak!
folyt köv. |
|
|
- július 31 2011 14:34:03
nagyon élvezetes! |
- augusztus 05 2011 11:22:26
Kedves Andy!
Nem tudom kellő szavakkal dicsérni a folytatást sem, annyira tetszenek a hasonlataid, és olyan humorosan írod a cselekményt!
Ebben a kutyamelegben nem csodálkozom a "sokrétű szókincsen" sem.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
