|
 Vendég: 38
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Itt még tapéta nélkül!
 V
Néhány szó lomtalanításról, hajléktalanokról.
Budapesten a mindennapok embere csak akkor megy egy aluljárón keresztül, ha úticélját csak így tudja elérni. Mert valljuk meg őszintén, az aluljárók törzsközönsége, a drogosok, a mindenfélét áruló hívatlan, és lerázhatatlan „erdélyiek” akiknek 1 óra múlva indul a vonatuk vissza, és nem tudják azt a pár tucat harisnyát, bőrkabátot, 16!!! pixeles fényképezőgépet, vagy evőeszközkészletet a határon visszavinni, mert elveszik tőlük. (De akkor hogy hozták be?)
És ne felejtkezzünk meg a hajléktalanokról se, akik rongyos paplanjaikba, rongyaikba burkolva tengetik napjaikat, szükségleteiket zavartalanul ott a helyszínen elfolyatva, -vastag a paplan, majd beszívja- gondolhatják!
Ez utóbbiakat nézve az emberek gyorsan félrefordítják a fejüket, igyekeznek őket nem észrevenni, és gyorsan továbbállni. Nem is gondolnak bele, mi lenne, ha ők kényszerülnének ilyen körülmények közé! Nos nekem az elmúlt napokban volt szerencsém, egy kis szeletkét ebből az életformából megtapasztalni!
Tavaszi vityilló-karbantartási és egyéb feladatok Zamárdiba szólítottak. Ragyogó napsütésben érkeztem meg, elégedetten nyitottam ki a kertkaput, és körülnézve a kertecskén, elégedetten állapítottam meg: szemrevételezhető módon minden rendben van. Elégedettségem rövid életű volt, mert a szobaajtót kinyitva rögtön láttam, hogy nem kívánt műkedvelő színielőadás volt a szobában. A két hete fölragasztott falvédő tapéta Salome fátyolának szerepében tetszelegve, majdnem teljes létszámban a földön hevert. Bánatomat talán enyhítette volna, ha ott találom Salomét is egy szál fátyolba öltözötten, de sajnos ez a lehetőség most nem jött be. Na, a tennivalókat gyorsan átcsoportosítva, első feladatként a tapéták föl nem ragasztóját kellett tetemre hívni. Ez nem volt egy hamar dolog, de a modern technikának köszönhetően maroktelefonommal végül becserkésztem a „mestert”. Miután fölvázoltam neki a tényállást a válasza rögtön ez volt: „az nem lehet”. De elképzelhető, hogy a beszédemnek volt egy füllel alig észlelhető fenyegető felhangja, ami elért hozzá, mert aztán gyorsan hozzátette: most munkája van 4 óráig, de annak végeztével kijön és megnézi a dolgot. Mikor meglátta a helyszint, elképedve mondta: „nahát, ilyet még nem láttam” szörnyülködött, majd mindent ráfogott a szerinte megátalkodott, rossz ragasztóra. Tehette, mert mint Salome, úgy a ragasztó sem volt föllelhető a tetthelyen. „Jövő héten jövök, kedden vagy szerdán” -ígérte,- majd balra el.
A napocska igen csak igyekezett a tihanyi félsziget mögött megvetett ágyába nyugovóra térni. Na, fényképezőgépet elő, irány a part, hogy 1-2 fotót készítsek az eseményről. A nap eltűntével rohamosan megnőtt a hidegérzetem. Hazafelé menet gyorsan begomboltam a kabátomat, majd még a fotóaparátomat is magamhoz öleltem, hogy ne fázzak. Mire hazaértem, már majdnem teljesen besötétedett. Fölnéztem az égre, és a csillagos derült égboltot látva rögtön megállapítottam: hideg éjszaka lesz ma. Körülnéztem a szobában, és megpillantottam egy 5 tagból álló villamos árammal működő olajradiátort. Meg vagyok mentve! –gondoltam. Nem voltam rest, rögtön üzembe helyeztem. Lassan kezdett felmelegedni, már azt hittem nem is működik, de a csendben jól hallatszó, sűrű - villanyórából származó- kattogás hamarosan beigazolta ennek ellenkezőjét. A hőmérő azonban vélhetőleg nem működött, mert másfél órás fűtés után is a higanyszál csak egy fokot emelkedett. Kinézek a külső hőmérőre ott 2 fokon alszik a piros borszesz-csík. Látszik rajta, hogy reggelig már nem is akar fölkelni. Sajnos a természet törvényeit nagyon nehezen lehet megváltoztatni. A majd 50 éves ablakok résein át nyáron a negyven fokos kánikula melege, most meg a koratavasz 2 fokos hidege ömlik be a szobába. Milyen jó volna, ha ez a folyamat megfordítható lenne! A kis fűtőtest derekasan küzd a hideg ellen, mellette egész kibírható a hőmérséklet. De a fűtőtesttől eltávolodva a melegérzet ugrásszerűen csökkent. Melegséget itt már csak a fejemben éreztem: gutaütés fenyegetett, amikor rágondoltam, ezért a kis langyért mekkora árat fogok fizetni szeptemberben. Most a hőmérőre pillantottam, a szobahőmérséklet 10°-ra közdötte fel magát. És ekkor villámcsapásként jött a felismerés, ez megfelel az aluljárók hőmérsékletének, azaz ma én is átérezhetem, milyen ott egy eltöltött éjszaka. Pizsamába öltözni? Ugyan kérem! A pizsamakabátot a kardigánomra húztam, a pizsamanadrágot a derekamra tekertem. A dunyhára rátettem még két plédet, a lábamhoz pedig az összegöngyölt frottírköpenyemet!
No pasaran! (Ha jól emlékszem ez egy spanyol polgárháborús jelszó volt: Nem törnek át!) Én ezt a figyelmeztetést a hideg áramlatoknak szántam, melyek beszivárgási pontokat kerestek a dunna alá. Lebányásztam magamat a paplanfedezék alá, még egyszer körülnézve az aluljáróban, - ááá! mit beszélek itten, a vityillóban!, és eloltottam a villanyt. A sötétben csak a fűtőtest narancssárga fénye adott egy kis biztatást: reménykedést a túlélésre. A takaróépítmény lassan fölvette a 35°-os testhőmérsékletemet, és jóízű álomba merültem. Az éjszaka nyugalmát csak egy esemény zavarta meg, a jobb lábfejem valamilyen véletlen folytán, talán alvási pozícióváltás közben a dunyhán kívül rekedt. Eltelt egy kis idő, mire az idegpályákon végigfutott a vészjelzés: Mélyhülés! Mélyhülés! Erre fölébredtem, és visszahúztam azt a jégdarabot, melyet este még a lábamnak nevezhettem. Kicsit megtapogattam a paplan alatt, megállapítottam: nem üszkösödik! Remény van rá, hogy reggelre fölolvad. Ezután mélyen elaludtam, csak a vekker hangja riasztott fel: ki kell menni az Igenemért 2 biciklivel az állomásra. Ha megjön, meg fogom kérdezni, akar-e egy éjszakára hajléktalan sorsra jutni?
|
|
|
- augusztus 05 2011 11:56:06
Kedves Andy!
Ha megtehetted volna, nem lett volna egyszerűbb az Igeneddel összebújva éjszakázni a takaró alatt, s még a villanyáramot sem kellett volna pazarolni. No, de a következő éjszakán talán!
Nagyon tetszik a stílusod, a kifejezésmódod, nem is tudnék Veled egy lapon említeni most senkit sem, aki ennyire jól írna!
Pedig sokan vannak jó írók köztünk!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- augusztus 10 2011 17:22:37
Érdeklődve, és most is jóízűen mosolyogva olvastam a vityilló helyzetének változását!
És mi a hajléktalan lét tapasztalatának végső konklúziója? |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
