|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
 V
Simon Roland
A feladat IV
Az éji herceg meghódította a felhőbe burkolózó hegycsúcsot, a lovát megsarkantyúzva leszáguldott a meredek titkokkal övezett ösvényen, áthatolt az erdő zöld sűrűjén. Az esőben ázó megtépázott fák átengedték a jövevényt. Henry kétségbeesetten és tehetetlenül hánykolódott a vaságyon. Valamit tennie kell, hogy megoldja a kínos helyzetét. A gúnyos kacaj, amely leginkább egy varjú károgására emlékeztette tovább borzolta az idegrendszerét. Önkéntelenül is ökölbe szorult a keze. Az éji lovas átugratott a fogvatartottak számára készült magas kerítésen. A kemény kőből épített akadály teteje egy szintben volt az épület harmadik emeletén meghúzódó ablakokkal, így elrettentőnek bizonyult a szökevények és a szökést fontolgatók számára. A villám a börtön udvarán árválkodó öreg görcsös fában landolt.
A becsapódott kék szikrákat lövellő istennyila elektromos töltéssel látta el a környéket.
Minden növény és kő izzott a feszültségtől. Az erős felrobbanó fénysugár adta meg a Henry elméjében motoszkáló kérdésére a választ. A fekhelye alatt egy magányos csavar keltette fel az érdeklődését. Felvette a tárgyat, elgondolkodva forgatta az ujjai között, majd újra a padlóra dobta, a lábával a cella ajtajának a közelébe kotorta a tárgyat - Telefonálnom kell az ügyvédemnek. Jogtalanul tartanak bent – üvöltött eszeveszetten. Nem kellett sokáig várnia a hatást. A folyosó vasajtaja kivágódott. A várt vakító fény helyett az elemlámpa ideges csóvája futkározott ritmusos léptek kíséretében, végül megállapodott a sápadt fénysugár, a durva vonásokkal rendelkező strázsa arca nem sok jót ígért – Elhallgatsz vagy elhallgatatlak? – a kulcs zörrent, a cellában megjelent a melák porkoláb. Az ajtót nyitva hagyta, két mázsa súlynyi test takarta el az amúgy is egérfarknyi menekülési lehetőséget. Megragadta a fogva tartott ingét és a gumibotjával megfenyegette – Holnap majd eldől a sorsod, de most fogd be a szád, pihenj egy kicsit, mielőtt baj lesz – megfordult, hogy magára hagyja a férfit, amikor az direkt a fülébe kiabálta az előbb elhangzottakat. Az óriás hirtelen megragadta Henryt és a vasrácsokhoz passzírozta, alig kapott levegőt, megtapasztalta a titán erejét, csak a lábát tudta mozdítani, a cipője első részével sikerült a csavart a résnyi helyre irányítania. A foglár a férfi karját hátracsavarta, ahogy csak bírta, megpördítette néhányszor, majd az ágyra lökte – Ha legközelebb is balhézol, megtudod, hogy mire vagyok képes – bevágta az ajtót. A kulcs zajongott a zárban. A mennydörgés elnyomta a távozó lépteit. Henry izgatottan ugrott a cella bejáratához. Az ajtó nyitva volt. A rögzítő elvégezte a feladatát. A zár szabadon és pimaszul öltögethette a rozsdás nyelvét. Kilökte a rácsot. Hihetetlenül jó érzés volt a váratlanul érkezett szabadság, még ha nem is teljesen került ki a fogságából. A lényeget elérte, odakint volt a folyóson – Elkapom és megfojtom a csavargót, a feladatot elvégzem - A sötétséget teljesen kiszorította a földöntúli kék fény, amely betöltötte az összes helyiséget, odasétált a vagabund cellájához. Nem látott senkit odabent – Talán alszik - Az ágyon összegyűrve hevert a pokróc. Benyúlt a rácsok között, lerántotta az ágyneműt. A fekvőhely üres volt. Ekkor megszólalt a háta mögött egy vészjósló hang – Nem tudsz megölni – Megpördült, de senki nem volt a közelében.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 29. hétfő,
Péter, Pál napja van.
Holnap Pál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
