|
 Vendég: 78
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A nagy "Ő"
 M
Igenem érkezését az idén április 1-5-ig terjedő időszakra kitűzött, hagyományos, -Zamárdi egész területére kiterjedő- kirakodóvásáron való részvétel indokolta. Ez a jellegzetesen üdülő- (és vityilló) tulajdonosok számára rendezett vigalom lényege: a megunt, elromlott, használhatatlannak vélt holmijaikat kiteszik a kerítés mellé, hogy az e célra rendszeresített szemetesautó elszállítsa azt. Ahogy a tulajdonos kitette a megunt, vagy elhasznált lim-lomját a kerítés mellé, az ezt követő percekben szinte azonnal megindul az érdeklődő vevőkör, hogy ingyen hozzájusson valamilyen számára továbbhasznosítható, vagy felhasználható tárgyhoz. Az idén a vas- és egyéb fémtárgyak iránt volt rendkívül nagy a kereslet. A fémből készült tárgyakat napjainkban egyre jobban kiszorítják a műanyagból készültek, így a kirakott lim-lomok közt bizony alaposabb kutatást kellett eszközölni. Hogy ez a felfokozott érdeklődés milyen nagy, azt az is mutatja, hogy az előírásoknak megfelelően, rendesen kirakott lomok, hamarosan hosszan elnyúló, szétszórt szemétcsíkká váltak, melyeknek papírtartalmát már a legkisebb szellő is -a pusztákon tapasztalható növénygörgetegekhez hasonlóan- továbbsodorta az utcákon. A máskor oly gyérforgalmú utcánk csendjét nagyszámú lerobbant és márkás autók, furgonok, pótkocsik zörgése törte meg. Meglátva a szétszórt kupacot, mindegyik megállt a vityillónk előtt, volt, amelyik még vissza is tolatott, és kiszállva a kocsiból bekiabált: nincs valamilyen fémhulladékunk még? Egy kanyi vasunk sincs már! -kiabáltam vissza. A nemleges válaszra tovább folytatták az útjukat. Volt köztük olyan is, aki felderítőket küldött ki. Egy ilyen biciklis, -télen-nyáron napbarnított arcú egyén is- megállt a házunk előtt. Kitartóan szemlézett a kerítésen keresztül, talán hirtelen előbukkant vasleletre várt volna? Mivel a kertünkben csak a márkás biciklik voltak fémből, aggasztónak kezdtem érezni ezt a nagy és hosszantartó érdeklődést. Jellemző karakterű, kis bajuszkás arca volt, elhatároztam, hogy lefényképezem. De ahogy meglátta a fényképezőgépet, villámgyorsan megfordult, fölpattant a biciklijére és elszáguldott. Ki tudja miért? Így csak a hátát tudtam lefényképezni.
Biciklizésből hazatérve még egyszer láttam az illetőt. Egy lerobbant Lada utasaival tárgyalt, a kertünk elé kitett szemét társaságában. Mikor megláttak, gyorsan továbbálltak. Nyilván a szúrós szememtől féltették az autójuk gumiját, nem akarták, hogy defektet kapjanak. Most egy kicsit nagyon aggódok. Vajon a kis szerszámos sufni –biciklijeink garázsának- ajtaját feltörve nem folytatnak-e kiterjesztett vasgyűjtést kis vityillónkban?
Miután Igenemnek elmeséltem az előző este és éjjel eseményeit, úgy döntött –szerintem helyesen- nem akarja kipróbálni a hajléktalan életet, és egy esti vonattal hazautaztunk.
Már csak egy rész van hátra! :) :)
|
|
|
- augusztus 11 2011 20:43:17
Kedves Andy!
Nagyon ismerős volt nekem minden, amit leírtál. Felénk is éppen így szokott lebonyolódni a lomtalanítás!
Én a helyetekben nem mertem volna otthagyni a vityillót, attól félve, hogy valóban visszatérnek a szerszámos sufni feltörése céljából.
Várom a folytatást!
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
