|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
folytatása egy szomorú szerelmi kapcsolatnak
Egy vidéki nagyváros bölcsészkarán oktató lett a háború után. Sikerült elkerülnie a haláltáborok poklát. Apja híres, keresett, jómódú ügyvéd volt, Budán éltek tágas úri villában, művelt barátok környezetében
Az apa zsidó származású, az anya keresztény volt, de a két fiút - bár a zsidó vallás szerint körülmetélték - nem gyakorolták nyíltan vallásukat, sőt "kikeresztelkedtek" - és nevüket is magyarosították.
Az idősebbik fiú apja nyomdokaiba lépve, jogásznak tanult - és éppen ez okozta vesztét, mert apja belvárosi irodájában gyakornokoskodva éppen ott tartózkodott, amikor a nyilasok apjával együtt elhurcolták és a haláltáborból egyikük sem tért vissza. A család később ezt a szomorú tényt titkolta és a halálát a Don melletti nagy vereséghez kapcsolták.
Az anya neves újságíró bátyja elintézte, hogy a budai lakásban - az összes drága bútorokkal, műtárgyakkal , könyvekkel a család birtokában maradjon...Az újságíró belvárosi lakásában pedig több neves elit zsidó család gyermekeit befalazva rejtették el a háború végéig. Így maradt életben Balázs is, aki a háború után befejezte egyetemi tanulmányait, megházasodott, feleségül vette zsidó barátnőjét, aki vele együtt húzta meg magát a rejtekhelyen. Házasságukból egy fiúgyermek született. Vidékre költöztek - majd néhány év középiskolai tanítás után egyetemi katedrát kapott, sőt idővel kinevezték tanszékvezetőnek.
Rendkívül művelt, nyelveket beszélő /a rejtekben tanult, olvasott sokat/ - előadóként ismerték meg a hallgatók, ő írta az egyetemi jegyzetet is. Aktív pártmunkát végzett a z akkori pártállam hálás katonájaként. Ezért szinte természetes, hogy az 56-os forradalom idején nehéz helyzetbe került, sokan gyűlölték és a boltban még egy kiló kenyérrel sem szolgálták ki. Ekkor kezdődött intim kapcsolata egy csúnyácska, de rajongó tanítványával, akit hálából maga mellé vett a tanszékre tanársegédként. A lány azonban nem volt alkalmas erre a megtisztelő állásra, ezért elhelyezték egy közeli kollégium vezetésével megbízva. A kapcsolatuk fennmaradt, hetenként azonos napon rendszeresen találkoztak az egyetemi tanáriszobában, ahol zavartalanul együtt lehettek. A viszonyról sokan tudtak, de mivel már nem voltak kollégák, szemet hunytak felette.
Ennek ellenére az idő kifárasztotta a szerelmet és már csak a köteles becsület tartotta egybe őket..
Balázs a negyvenes éveiben járt ekkor. Külseje visszataszítóan csúnya volt, háta hajlott, erős szemüveget hordott, rosszul hallott és durva arcvonásait mély árkok barázdálták - érthetően, nyomot hagyott rajta az átélt szenvedés, amit a bujkálás és a rettegés, a nélkülözés okozott.
Ezt az előnytelen testi adottságot ellensúlyozta azzal, hogy választékosan öltözött, ápolt benyomást keltett sajátos illatú parfümjével vonzotta a nőket. Hatalmas tenyere egy kovácsmesterek is becsületére vált volna, de körmei feltűnően ápoltak voltak. Szipkás cigarettát szívott, elegánsat, sokat.
Ekkor ismerte meg azt a szőke,karcsú, szép arcú húsz éves vidéki lányt, akibe első látásra beleszeretett, és ez a vágyakozás új reményeket ébresztett benne a boldogságról. A lányt Szöszinek nevezte és két éven át várta, hogy beteljesedjék az álma. Az övé lett a lány szeretőnek, és bár a feleségétől nem akart elválni, sőt régi barátnőjét is megtartotta, nem akarta elveszíteni az új szerelmet sem. Ravasz tervet kovácsolt , hogyan tarthatná maga mellett, de ebbe másokat is be kellett volna vonni, ám ez már egy másik történet...kiábrándító, józanító és erkölcstelen, sőt gusztustalan - és sikertelen.
|
|
|
- augusztus 12 2011 04:58:50
Mamuszkám kedves!
Tetszik a történet amit leírtál, gratulálok!
Várom a folytatást!
Szeretettel: Évi. |
- augusztus 12 2011 10:46:40
Szia Évi!
Jólesik, hogy érdeklődtél, de prózát írni ide nem érdemes - nincs idő, senkit sem érdekel, kicsit el is van rejtve, nem kelti fel a figyelmet, és ha látni akarod, olvasták-e, magad mész oda ötvenszer..és úgy tűnik, mintha sokan olvasták volna, de csak magad nézegeted...
Így a folytatás is elmarad...
A prózával sokkal többet kell vesződni, időigényes, macerás...nem érdemes.
köszönöm kedves szavaidat és ölellek Mamuszka |
- augusztus 12 2011 14:29:16
mamuszkám!
Jó kis szerelmi történetedet én is olvastam, meg a többi előzőt is és nagyon jól írod ezeket a szerelmes regény stílusú novelláidat, sajnálom,hogy nem nagy az érdeklődés, sőt tapasztaltam én is,
írtam 40-50 kis történetet, kisebb nagyobb sikerrel.
Szerintem nehogy már elvegye a kedved, inkább folytasd, én is kíváncsi vagyok a folytatásra, mint Évike Barátnőm!
Gratulálok szeretettel ölellek: Pircsi |
- augusztus 12 2011 16:30:00
Mamuszkám drága, látom, hogy nem nagy az érdeklődés, nem értem, hogy miért nem.
Talán azért, mert azt gondolják, hogy hosszú és nincs mondanivaló, pedig ez nem így van.
Nagyon szépen kérlek, hogy folytasd a történetet, én biztos, hogy el fogom olvasni, meg szerintem rajtam kívül még többen is.
Az, hogy a "kedvencünk" (emlékszel) (viglari) történetei sorozatban a kutyát sem érdekli, látod ő még azóta is gátlástalanul ír.
Szeretettel ölellek: Évi.
Egyébként is a szerelmi történeteket imádom! |
- augusztus 12 2011 20:53:42
Kedves Mamuszka Seherezádé! Hosszú életet fogsz élni, és ezt lebilincselő írásaidanak fogod köszönni, melyek foglalkoztatnak, értelmet adnak az életednek. Most is dolgozik benned a percnyi pihenőt se engedő múzsád! Megint íratot egyet veled, nem számolom hanyadikat, de az 1001-dik még messze van. Jó helyen hagytad félbe, szerepet adtál nekünk, a mesebeli szultán szerepét. Nyugodtan alhatsz ma is,senki nem fog bántani, hisz kivétel nélkül várjuk a "mese" folytatását!
Ne legyél már olyan kishitű! Legyél olyan horgász-író féle, mint amilyennek én is tartom magam. Írok egy szösszenetet, (a továbbiakban horogra tűzött csali) és bedobom abba a vízbe, ahol a becsapódás helyét nagy vízkorong-gyűrü jelzi és várom a "kapást", hogy horogra kerüljön a hal (olvasó). Lehet, hogy napokig hiába! De ez nem zavar, élvezem a kies környezet szépségét, a csendet, amit néha megszkít egy énekes madár csiripelése -lefordítva ülök a forgószékemben és olvasgatom a horgásztársak "csaliját" figyelem a kapásokat, sok horgász-fúrfangót tanulhat az ember, amin aztán jól szórakozik, vagy elszomorodik.
Kedves horgásztársam! Hatékony csalit és jó fogást kívánva egy versenyhalak közti verseny végeredményével búcsuzom: A lepény hal érkezett be elsőre, a remény hal meg utoljára!
Szeretettel Andy |
- augusztus 14 2011 14:50:52
Kedves Mamuszka (Sarolta)!
Ne mondd azt, hogy nem érdems prózát írni, én mostanában inkább szeretem a prózákat olvasni, mint a verseket!
És a Te szép történeteid igen is, nagyon érdekelnek és mindenki figyelmébe ajánlható, mert egyben igen tanulságosak is!
Ez a mostani is igen szép, ám szomorú emberi történet, és nagyon várom a folytatást is.
Szépen, választékosan fogalmazol, de hiszen ezen nem is csodálkozom!
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
|
- augusztus 14 2011 15:33:00
Kedves Zsuzsanna, Andy, pircsi, Évi!
Most elég sok biztatást kaptam a folytatás megírására - és ígérem, eleget teszek a kérésnek, de ahhoz nagy ráfordítás kell, idő és erő, - ami most nincs.
Azt hiszem, az ilyen írások kelendőbbek lennének, ha nem lennének eldugva, és persze egy rövid verset elolvasni sokkal egyszerűbb..még akkor is, ha nem igényes alkotás.
Sajnos ritkán van erőm egy hosszú prózához - különösen, hogy alig van visszajelzés..
Azt is gondolom, hogy mivel ezek a való életből vett, egyszerű történetek, nem elég érdekesek mások számára - manapság inkább néznek TV-t vagy videót az emberek..mintsem olvasnak. Értem is ezt..az én családom sem olvas, pedig én a könyvek szeretetére neveltem a gyerekeimet és rengeteget meséltem az unokáimnak - akkor szívesen hallgatták is...de ők nem veszik a fáradságot az olvasáshoz, ez nem trendi!
szeretettel küldöm üdvözletem - és majd a folytatást is..Sarolta-mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
