|
 Vendég: 65
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Az igazságot sosem ejtik oly gyorsan ki, mint a hazugságot.
 V
Mindig szerettem az õszinteséget és meg akartam mondani neki, hogy szerelemmel szerettem õt. Tiszta, õszinte szerelemmel. Végre készen álltam arra, hogy magamat sebezhetõvé téve, megmondjam neki, hogy õ jelentette számomra a mindent. De mindegyik mondat, mindegyik vallomás, amely megfogalmazódott bennem, butaságnak tûnt. Céltalan fecsegésnek. Azokban a pillanatokban úgy éreztem, hogy a szótár összes szava kevés lett volna kifejeznem az érzéseimet iránta. Pedig az õ ajkairól milyen édesen hangzott megannyiszor a szeretlek szó!
Útban hozzá, ostoba szívvel, eposzokat szõttem és lírát költöttem! Ölelése volt biztonságom, szeme a múzsám de az a csók! Az a csók lett a halálom…
Meg akartam mondani neki, hogy szerelemmel szerettem õt. Tiszta, õszinte szerelemmel. Végül mégis visszakoztam. Visszakoztam és õ most sem értett engem. Nem értette, hogy az igazságot sosem ejtik oly gyorsan ki, mint a hazugságot.
2011.08.19.
Miklós Imola |
|
|
- augusztus 19 2011 20:16:00
Nagy tehetségünk van ahhoz, hogy elképesztően bonyolulttá tegyük az életünket..a csattanója örök igazság ennek a próza versnek, csak a kimondottakat mi minősítjük igaznak vagy hamisnak, akkor és ott
mondunk ítéletet a magunk vagy a másik felett.
[url]http://www.youtube.com/watch?v=8dS-CO01CZM[/url] |
- augusztus 21 2011 17:44:44
Kedves Hipervándor!
Örömmel látom, szépen megszaporodtak a hozzászólások, amióta utoljára erre jártam!  Szépet írtál, megérdemled
Bennem még is néhány gondolat, sőt önkritika is hozzá csapódott a művedhez! Először egyik, most nem tudom a nevét pontosan- nagy író mondása ugrott be a címet olvasva: "Nehéz úgy hazudni, ha az ember nem tudja az igazságot". Kis írásommal nem akartam "a sánta kutya” előtt szaladni. Ezért, ami az írásodat dicséri, gyors egymásutánban 4x is elolvastam, majd a "Kékszakállú" jelöltjéhez, Judithoz hasonlóan megpróbáltam a benne rejlő kapukat nyitogatni, hogy hozzájussak a titkához. Korábbi írásomban említett 1. számú kulccsal minden nehézség nélkül bejutottam az első szobába. Egy férfi vagy nő, azt hiszem esetünkben ez közömbös, meg akarja vallani, hogy az eddigi szeretete valójában szerelem, ami még hitelesítésre szorul, és most késztetést érez a művelet végére járni. Az előző kulcs könnyen kinyitotta a következő termet. Bizony, ahogy olvashatjuk, nehéz az igazolásokat beszerezni. Megkönnyíti a helyzetet, hogy kiszemeltje már rendelkezik többszörösen is evvel a vallomással, és rendelkezik az ezt kísérő sebezhetőséggel. Nos, a következő ajtót a 2. sz. kulcs nyitotta. Bizony sokáig kínlódtam vele, amíg kinyílt, és olyan félhomály uralkodott benne, hogy nem tudtam tisztán értelmezni sem, a bent látottakat. Az ajtónyíláson besugárzó fénynyaláb biztató volt. Fölidézett bennem egy happy enddel végződő találkozást, egy Petőfi verset: "Egész úton hazafelé, azon gondolklodám..." ekkor még bíztam a sikerben. Nagyobb kaliberű kifejezéseket megfogalmazva magában, megérkezett a célba az író is. Ekkor ahelyett, hogy térdre borulva, középkori trubadúrok szokása szerint előadta volna műsorát, piros lapot mutatott fel a szemével ihlető, sebezhető, nagy szerelemmel szerető múzsájának. És mind ezt egy csókért! Nos, ez az a rész, amit a tupa agyam már nem tudott földolgozni, kiesett a kezemből a kulcskarika, így már nem tudtam, de nem is akartam tovább menni, helyette leültem, és magamban morfondíroztam a történtek fölött. Vajon szerelmük plátói volt, hogy a szerelmet valló, karjai közt szemeivel ihletett kölcsönző egyed eddig nem váltott szerelmes csókot társával? Esetleg a múzsának szemezés helyett a hivatalból előirt csókot kellett volna továbbítania és ennek elmaradása bosszulta meg magát? Vagy most kapta meg, és ízesítése nem volt jó? (fokhagymás, pálpusztai sajt, ricinus) , vagy elhanyagolt fog, karcolós tömítés? Meggyőződésem, hogy nem, - valami lírai magyarázatot kell találni rá. Ez meghaladja tárgybani, szerény képességeimet. Rábízom az olvasókra! |
- augusztus 21 2011 19:55:13
Kedves Etusom, köszönöm!
Kedves Andy Jazz, örömmel olvastam ezt a hosszú gondolatmenetet tõled és rá kell jönnöm, hogy akármennyire is próbáltam utalni rá, mégsem jön át a szövegbõl. arra szerettem volna utalni, hogy az a csók nem azon az ajkakon csattant, ahova várta volna a fõhõs. erre akartam utalni az utolsó mondattal is. könnyû úgy kimondani azt, hogy szeretlek, ha az ember valójában szikráját sem érzi s pusztán egy jól megrendezett színjáték része a millió vallomás! köszönlek! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
