Küszködöm valamivel-valakivel.Arctalan,megfoghatatlan.Megzavart.
Nyughatatlan lelkem, mindenkivel egyre csak dacol.
Szembefordulok önmagammal, hát tényleg ilyen vagyok?
Leülnék ide a padra.
Elmondanám talán valahol ott mélyen megértenél eszményképem, Te sokat szenvedett Ady.
Megkövült fájdalom és bezárkózottság, magány üli meg szoborképmásodat.
Ideülnék szorosan s hangtalanul elmormolnám a "Másik" hérosz költeményét,mennyire fáj,fáj élni! Fájt szerelemmel, és talán jobban anélkül!
NAGYON FÁJ
Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)
amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.
Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is -
ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.
Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,
oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.
Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!
És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.
Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;
mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.
Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,
hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.
A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -
de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?
A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.
De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.
Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.
Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.
Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.
Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.
Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.
Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.
Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.
Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -
s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.
Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett
kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.
pircsi47 - augusztus 21 2011 16:39:14
Etusom!
Megemelem a kalapom, amiért ezt a gyönyörű József Attila verset feltetted!
Kedvenc Költőm Ady, egy nagyon régi kötetét megörököltem az 1903-ban kiadott Új versek, folyton a kezemügyben van!
József Attilának talán e Mama után ez a legszebb verse nekem!
Csodálatos, a Mamát kötelező volt megtanulni kívülröl és én mindig elbőgtem magam, mert nagyon Anyás voltam mindig!
Etusom! szeretettel gratulálokircsi Nagyon tetszett!
Én is örülök, hogy József Attila nagyon szép versét olvashattam. Engem egy kissé megzavart, hogy a "sokat szenvedett Adyt említed a szövegben, és mégis József Attila versével folytattad.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
mse - augusztus 22 2011 21:13:13
kedvenc József Attila versem...
Andy Jazz - augusztus 23 2011 11:24:13
A felfedezés örömével olvastam ezt a megkapó verset!
Nagyon fáj... és szégyelem is, hogy a verseket idáig hanyagoltam - kivéve Ady Endrét, aki a kedvencem!
Ennek eredete visszavezethető gimnáziumi éveimre, ahol a magyar tanárunk - nagyon helyesen- a neves írók verseinek ismeretét azok memorizálásával kötötte össze. Ez nekem mindig nagy nehézséget okozott, igyekezetem ellenére csak az első 2-3 szakaszt tudtam bemagolni és ezért csak egy "fa" járt. Bizonyára ezért lettem amatőr humorista, novella író. Bocs ezért a kis kitérőért! Hogy kijött belőlem, ez ennek az kitűnő össazeállításnak köszönhető! Sok hasonlót várva szeretettel Andy
József Attila a kedvenc költőm - sok versét tudom idézni, mert olyan, mintha az én lelkemből szólna..
Örülök, hogy ezt a fájdalmas verset itt most újra átélhettem..
Végtelenül szomorú, hogy igazi nagy költőink, fiatalon - és /vagy saját akaratukból haltak meg...pótolhatatlan veszteséget okozva irodalmunknak...
és ami külön érték: ma is aktuális szinte minden gondolatuk - ebben áll az igazi zsenialitás - amikor magáról beszél, akkor is mindenki nevében szól..
köszönöm az élményt - szeretettel Sarolta
Eta-Etusom - augusztus 23 2011 21:58:50
Kedveseim, köszönöm,hogy osztozhattam az élményben veletek.
Megrendülök, mélységesen megrendülök mikor az érzéseim találkoznak egy ilyen elementáris költeménnyel.Lélektől-lélekig !