|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
165-évvel ezelőtt történt! Írország soha nem felejti Szeretteit...Több millióan haltak éhen...
Rájuk Emlékezem!
 V
Kőtündér
- Anya, mesélj nekem a Kőtündérről
- Kiről ?
- Hát a kőtündérről, akit Patrick Katának hívnak.
- És mit tud ez a Kata?
- Reggelente csillogó gyöngyöket hint a rétre…
- Hol él ez a csodatévő tündéred?
- De anya ezt mindenki tudja, csak te nem tudod ?!
- A smaragdzöld szigeten.
- Mit tud még a te Patrick Katókád ? mitől olyan mesébe illő tündérleány ?
- Ő az egyetlen, aki bárányokat varázsol a dúsan zöldellő legelőkre.
Gyere kis szöszim, ülj ide az ölembe, hajtsd a fejecskéd a vállamra és hallgasd meg én mi mindent tudok a Kőtündérről. Bizony az előbb csak próbára tettelek, hogy megtudjam vajon az én kicsi lányom fülébe is eljutott e a smaragdzöld sziget meséje. Úgy látom itt az ideje, hogy édesanya elmondja a teljes igazságot.
Sok ezer évvel ezelőtt a népek vándorlásuk során mindig új hazát kerestek maguknak. A zord időjárás, a betegségek és az éhség mindig és mindig útnak indította a maradék kis csoportot.
Aki északon lakott az dél felé indult akik pedig délen laktak elindultak észak felé, megélhetést találni. Végül is addig bolyongtak össze meg vissza, hogy semmi ujjat nem találtak a Föld nevű bolygón. Évszázadok során belátták, nincs értelme az örökös vándorlásoknak és letelepedtek ott ahol voltak. Az emberek sokasodnak a szárazföld pedig egyre fogy a lábuk alatt. A szerencse nagyon forgandó dolog. Nem sikerült mindenkinek rögtön felvirágoztatni népét. Az emberek vegyesen hordják magukba a jó és rossz tulajdonságokat. Ahol kevesebb volt az élelem, gyötrelmesebb az élet, ott több mese jutott az éhező gyerekeknek. A legszégyenletesebb dolog pedig az, ha nincstelent is kirabolják, és az éjszaka leple alatt ködbe csomagolva el akarják lopni a hitét.
A hegyek között az erdő mélyén volt egy rét. Ezen a réten 12 kőből álló kőgyűrű volt, s a közepén 13. magasan a többi fölé emelkedett. Minden este eljött 12 kislány és leültek a kövek aljába, s valamennyien a középső megalitra figyeltek. Teliholdas, csillagfényes éjszaka volt, s varázslatosan más mint az elmúlt hűvös esték.
Mind ez olyan régen történt: - amikor még minden csillag fönt volt az égen.
A 12 kő tövében 12 lázas szemű, kócos hajú, vézna gyermek ült. Ezen a csodálatos estén valamennyien elfelejtették, hogy éhesek. A kis maszatosak a kör közepén helyet foglaló hatalmas sziklát figyelték, s ugyanazt gondolták…
A 13. kő elkezdett lágyan alakot változtatni, majd egy női fej formálódott ki, amelyen arany ragyogású hullámos hajat simogatott a nyári szellő. A 12 kislány mosolyra húzta színtelen száját s nézték miként megy végbe a CSODA.
A durva kőből két vékony kar tárult szét és ölelésre hívta a gyermekeket. A leánykák oda mentek az ölelő karok közvetlen közelébe. Egymás kezét megfogták és lassú léptekkel elkezdték körbejárni a fejlődésben lévő Kőtündért. A szellő hangjánál is halkabban nekifogtak egy dalt dúdolni. A felhangzó daltól és a gyorsuló forgástól az aranyhajú tündér kibontakozott a szürke megalitból. Most már Ő is tudott forogni táncolni, a kislányokkal együtt .
A ruhája széle amint hozzáért a leánykákhoz, valamennyien egészséges gyermekekké lették.
Ezek a kislányok hamarosan bátor, harcolni tudó 12 kisfiúnak adtak életet.
Szülés után az édesanyák fényekké lettek, hogy fiaikat vezetni tudják.
Széllé lettek, hogy fiaik mindenhová eljussanak.
S kővé lettek, hogy fiaik kemény akarattal küzdjenek meg az ellenséggel.
A varázslatos éjszaka után, a csillagok aláhulltak, bárányokká alakultak a réten. A bárányokon
vastag, puha gyapjú fejlődött, a gyapjúból pedig megélhetés a családok számára.
Ez a maroknyi embercsoport, aki majdnem eltűnt örökre az emberiség színes palettájáról, most ismét hallatja hangját.
Tiszta, szép csengésű daluk száll a szélben s a hárfa zenéje kíséri hosszú útján.
Tündérek táncát kopogják a világsikert jelentő deszkákon.
Újra itt vannak közöttünk, ősi kultúrájukat magukkal hozva!
- Anya ugye elviszel majd engemet is a smaragdzöld szigetre? Én is szeretném látni Patrick Katát. Nagyon szeretnék olyan jó ember lenni, mint azok az emberek ott a szigeten.
- Igen kicsim hamarosan fölülünk a repülőre és elrepülünk azokhoz a jóságos nénikhez és bácsikhoz. Addig is amíg nem csomagolunk, bújj az ágyikódba és aludd ki magad.
Jó éjszakát kis SZöszi.
|
|
|
- augusztus 25 2011 15:07:32
 nagyon tetszett |
- augusztus 25 2011 20:09:46
Kedves Glica!
Nagyon megható, szép történetet írtál. Én mindig nagyon sajnálom az éhező gyermekeket, anyákat, és minden olyan családot, aki önhibáján kívül kerül inséges körülmények közé!
Te voltál már Írországban, talán más célból, de mintha ez a kicsi kis Szöszi is Te lettél volna!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- augusztus 25 2011 20:32:19
mse-szerintem, igaz mesét írni a legnehezebb! Mondom én...hiszen a mesében is tanítani szeretnék! Az élményünket 3-om mesében, és 2 novellában dolgoztam föl. Örök Emléket állítottam ezeknek a látogatásoknak. A kicsi Szöszi a Csilla lányom!
Örülök, hogy tetszett a "mesém."
Szeretettel:Glica |
- augusztus 25 2011 20:47:41
Zsuzsanna- egy valóságnak tűnő álom után a múltamat kerestem...így leltem a Vikingekre, majd az Írekre. Boldogan mentem "Haza!" A fiam és szöszi lánykám is velem tartott. Rendkívüli dolgokat tapasztaltam...akkor értettem meg, hogy miért ragaszkodom ezekhez a hegyekhez, amelyekről szünet nélkül írok!!
Találtam valamit önmagamban, amit Boldogságnak hívnak.
Az Írek Tisztelettel Őrzik a Múlt Emlékeit. A kicsi házak falai még állnak...üzennek...sírnak!
Az Írek vissza vásárolták az Őseik Földjét!! Nagy árat fizettek érte: VÉR-nek hívják.
Örülök, hogy Olvastad:Glica |
- augusztus 26 2011 09:58:53
Nemrég olvastam a neten, hogy Írországban megint éhínség van... Elbeszélésed egyébként torokszorító... |
- augusztus 26 2011 10:47:46
Kedves Kata!
Nem járt ez a kőtündér véletlenül a Mátrában is, ahol találkozott egy fekete kabátos Katica-bogárkával?
Szeretettel:
Papon
U.Í.: megdicsérlek, sokkal kevesebb a szövegben az elütés! |
- augusztus 26 2011 12:27:25
NDI- az éhezés az egyetlen dolog, amitől nagyon félek! Rengeteg Áldozatot követel magának. Egy átkozott bélpoklos!
...Ha van, csak annyira mint nálunk...itt sokkal rosszabb a helyzet! Kérdezem én: hová lett a cukorrépa, uborka, paradicsom, krumpli? Hová lettek a feldolgozó üzemek, a konzervgyárak? Huszon éve az országutakon szállították a terményeket a pótkocsis teherautók!!!Hatvantól-Gyöngyösig állt a kocsi sor...
Köszönöm, hogy Olvastad.
Szeretettel:Glica |
- augusztus 26 2011 12:37:29
Papon - Éhezni drámai dolog! A félelemmel képtelenség jóllakni. A háború alatt az erdő sok ember életét megmentette. Ma már pucéran hever a Mátra. Nincs gomba, erdei gyümölcs, vad!
A maradékot perzseli a Nap ereje...gyúlékony kalászosok sárgulnak. Egy üveg cserép elég a lángoknak!!
Köszönöm a Dicséretet.
Szeretettel:Kata |
- augusztus 28 2011 19:08:13
Kedves Pataki-Patrick!
Utolsó üzeneteid árulkodnak! Árulkodnak arról hogy te tudsz egy másik mesét is, amiben nem 12+1, hanem csak 6+1 a kör közepén, és körülötte állók száma. Igaz, ezt a mesét többen ismerjük, csak nem tudunk olyan szépen írni róluk, mint te az Írekről e megható mesédben! Szeretettel Andy |
- augusztus 28 2011 21:08:49
Tudod Andy az eredeti "üzenetet" én kaptam, a hegyeket járva. Kora reggel, egy hatalmas sziklára helyezve a tenyerem, majd susogni kezdtek a tölgyfa levelek:
"Legyek Fény, hogy vezetni tudjak...
Legyek Szél, hogy mindenhová eljussak...
Legyek Kő-kemény Akarattal!" (rögtön lejegyeztem a naplómba!)
Ezt az üzenetet építettem be a Mesébe. Emlékek, tapasztalatok, álmok, és vágyak! Jól összeturmixolva...ebből született a Mese.
Köszönöm, hogy Olvastad.
Szeretettel:Glica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
