|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Csanyik-völgy (Miskolc)
 V
Nyári táborozás lehetőségek az 198O-as évekre visszatekintve.
Emese a miskolci általános iskolásoknak volt a táborvezetője, az ő felügyeletével érkeztek a gyerekek a táborhelyre a Csanyik-völgybe.
Működött itt KISZ-és Úttörő tábor, MHSZ-lőtér-és tábor. Különböző programokat szerveztek a gyerekeknek. MHSZ. táboroztatás keretében működött agyaggalamb lövészet, valamint futó vadlövő pálya. Imádták a gyerekek.
Az úttörőknek - Emese csoportjának - egyik napi programja a Lillafüredi Palotaszálló és a Hámori tó megtekintése volt, majd erdei kisvasúttal végállomás Garadna.
Az Ifjú Gárda parancsnok is oda kísérte a fiatalokat. Felszálltak az 5-ös autóbuszra, mely a Csanyikból Lillafüredre szállította őket.
Emese és Gábor tekintete találkozott. Mélyen egymás szemébe néztek, vágy csillogott szemükben. Miután Lillafüred nevezetességeit megtekintették, megebédeltek, és a Hámori-tó partján még egy kis ideig csodálták a tavat.
A napfény visszatükröződött Emese szép arcára, Gábornak nagyon tetszett a lány. Sok szép lánnyal volt már kapcsolata, de valahogyan Emese más volt. Olyan távolságtartó, mégis kacér, megközelíthetetlen, de huncut mosoly vibrált két szép szemében. Gábor nem tudta, hogy hogyan közelítsen a lányhoz.
- Indulunk gyerekek, gyertek, az erdei vasúttal megyünk tovább Garadnára.
A gyerekek ujjongva, hangosan nevetve figyeltek a tanár néni minden szavára, fegyelmezettek voltak.
Gábor is összetoborozta a fiataljait, uti céljuk ugyanaz.
Megérkeztek a helyszínre.
Sportdélután keretében kézilabdáztak, fociztak, a lányok röplabdáztak, tollasoztak. Nagyon jól érezték magukat egész délután.
Egyszer csak isteni illatokat sodort feléjük a szellő és felhangzott a katona nóta:
"_Százados Úr, sej haj, százados Úr, ha felül a lovára, visszatekint sej, haj, visszatekint az elfáradt bakára!
Ugye fiúk, szép élet a katonaélet, csak az a baj sej,haj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet".
Abban az időszakban volt a katonáknak (sor-és hivatásos állomány egyaránt) ZU-2 (légvédelmi géppuska) valamint ZU-23 (légvédelmi gépágyú) éleslövészet Nagyorosziban a légvédelmi lőtéren. Ezen tábor katonái -pihenés gyanánt- főzték nagy bográcsukban a birkapörköltet.
Isteni illatok terjengtek a levegőben, szuper volt a hangulat.
Emese és Gábor titkon merészebb pillantásokat vetettek egymásra, szinte önfeledten, vággyal tele, megrészegülten nézték egymást.
Esteledett, de még nem volt kedvük visszamenni a táborhelyükre, a katonák szívesen meghívták a gyerekeket egy kis "vacsorára" a birkából. A gyerekek örömmel fogadták a jó hírt, hiszen már igencsak éhesek voltak a sok mozgás után. Együtt volt az egész nagy csapat (katonák, KISZ-esek, úttörők)
Újra felhangzott a katonanóta, most már egy nagy vidám csoportot alkotva, mindenki énekelt.
"Ez a vonat most van indulóba,
A belseje fel van virágozva,
A belseje sárgára, leszerelő öreg bakák számára, mennek haza végleges szabadságra".
Nagyon jó volt a hangulat, de a fiataloknak indulniuk kellett a szálláshelyre. Visszaérkeztek a táborba.
Fürdés, majd 23.oo órakor takarodó.
Éjfél is elmúlt, mikor csend honolt a táborban.
Emese és Gábor ültek a padon. Vágytak egymásra. Csillagfényes éjszaka volt, Gábor megcsókolta a lányt. Emese nem tiltakozott.
Mohón csókolóztak, Gábor keze felfedező útra indult. Megtalálta a lány melltartójának a kapcsát és elé tárult a csoda. Olyan szép női melleket még életében nem látott. Csókolgatni kezdte. A lány nagyokat sóhajtott. Égtek a vágytól. Gábor magához húzta a lányt és azt suttogta a fülébe:
- Kellesz nekem, kívánlak, menjünk a szobámba (faházakban voltak elszállásolva) szeretnék beléd hatolni, eggyé válni veled most azonnal.
Emese nem tiltakozott, vágyott a férfira, élvezte minden érintését, szerelmét.
Eggyé váltak, boldogan ölelték egymást, mintha soha nem akarnának elválni.
De tudták mindketten, hogy ez csak egy futó kapcsolat lehet, hiszen mindketten visszatérve a táborozás után, más feladataik vannak.
Még négy gyönyörű éjszakát töltöttek együtt - természetesen Emese szerelmes lett -, de Gábornak kötelezettségei voltak.
Emese ezzel a dallal búcsúzott Gábortól (fájó szívvel, de a világért sem mutatta, hogy mennyire fáj):
"Félig sem szerelem, amit játszottál Te velem"
Közben vissza kellett tartania könnyeit, mely nagyon nehéz volt, de folytatta:
"Félig sem szerelem,
Téged nem bántlak soha sem,
hiszen bármint volt, kicsit jó is volt nekem."
Közben a szíve szakadt meg a fájdalomtól.
|
|
|
- August 30 2011 16:04:04
Kedves Évike!
Nekem is eszembe juttattad a régi szép időket, a fiatal éveket, én is sok fiút megismertem a közelebbi és távolabbi falvakból, hiszen bálok, búcsúk alkalmból messziről is eljöttek.
Én is tudom, mi a vágyakozás, de még sem volt semmilyen beteljesülés senkivel sem, hiszen nem kerültem szorosabb kapcsolatba senkivel sem. Lehet, hogy rosszul tettem, de úgy érzem most utólag, hogy legalább nincs mit megbánnom.
Örömmel olvastam a régi dalok szövegét történetedben!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- August 30 2011 16:41:24
Kedves Zsuzsika!
Köszönöm szépen, hogy ide látogattál és megtiszteltél véleményeddel, figyelmeddel.
Miért van az, hogy ahogy idősödik az ember, többször jutnak eszébe a régi történések, szeret nosztalgiázni. Ha rajtam múlna, én 35 éves korban megállítanám az időt - ne is öregedjen az ember kb. 4o évig-, és utána már lehetne még vagy 2o év, és azután már a fene bánná....
Nem jó lenne? Hülyeségeket tudok gondolni, ugye?
Köszi, hogy itt jártál.
Szeretettel: Évi. |
- August 31 2011 17:27:25
Kedves Évi, mindig szívesen olvasom visszaemlékezéssel tarkított történeteidet.
Az embernek annyi minden eszébe jut... és nosztalgiázik egyet azokon a ma sokak által elátkozott éveken... |
- September 01 2011 07:37:01
Kedves Irénke!
Nagyon szépen köszönöm, hogy mindig elolvasod apró kis "szösszeneteimet".
Igen, sokak által elátkozott évek, de mi abba nőttünk fel, azokban az években tanultunk, abban a rendszerben kezdtünk dolgozni, nagyobb részét az életünknek abban kezdtük, a mai rendszer már nekünk inkább végállomás lesz, mint kezdet.
Nagyon köszönöm, hogy ide látogattál.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. May 12. Sunday,
Pongrác napja van.
Holnap Szervác, Imola napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
