|
 Vendég: 76
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
Andy Jazz egypercese eszembe juttatott két félperces történetet.
Az első az 198O-as években történt. Miskolc helyőrségben teljesítettünk szolgálatot. 8 fős baráti társaságunkkal - katonatársaink és feleségeik - megünnepeltük mindenkinek a névnapját a lakásainkon.
December volt, nálunk volt a "buli", Éva-János nap egyben. Ilyenkor anyukám felügyelt a gyermekeinkre a másik szobában, meg az egyik házaspár gyermekeire, akik hasonló korúak voltak, mint a mieink. 5 és 8 évesek.
Beszélgettünk, vacsoráztunk, iszogattunk, énekelgettünk. Amikor azt a számot énekeltük, hogy "Kék nefelejcs, virágzik a tó partján,
beteg vagyok, fáj a szívem", ötéves kislányunk beszaladt hozzánk a szobába és nagy komolyan azt mondta nekem:
- Anyuci, öltözzél, viszlek a doktor nénihez, ha fáj a szíved meggyógyítja.
Tündér volt, de sikerült elmagyaráznom neki, hogy nem én vagyok beteg.
Másik történet a szintén 5 éves Mercédesz unokámmal kapcsolatos, mely 2OO2.-ben történt. Mercédesz megbetegedett, tél volt, a lányom és vejem dolgoztak én felügyeltem az unokámra. A doktornő felírta a gyógyszert, igen ám, de roppant keserű volt a folyadék, de nem volt mit tenni, valahogyan meg kellett oldanom, hogy bevegye a gyógyszert.
Kitaláltam egy mesét.Megszemélyesítettem a bacilust, amely a torkát megtámadta.
Minden reggel kellett egy kávéskanállal adagolni a gyógyszerből. Nem akarta először, mert nagyon rossz íze volt, de aztán a mese segített.
- Mama, mit mond a bacilus?- kérdezte.
(Közben ültünk egymással szemben az étkezőben, kezemben a teáskanál szirup bevetésre várva)
- Édesem, négyen vannak a kis torkodon, hallom, azt mondja az egyik: Fúj, megint itt van ez a fehér folyadék, mindjárt a fejünkre zúdul, meneküljünk!- mondtam és hopp, a szirup negyede már le is zúdult a kis torkán.
- Mama, most mit mondanak?- kérdezte könnyes szemmel.
- Azt mondják édesem, hogy gyertek, ugorjunk ide a kis fehér fogacskákra, itt talán meghúzódhatunk-mondtam neki lágyan szelíden.
- Figyelj csak drágám, úgy látom, hogy már csak hárman maradtak, egy elpusztult, győzelem! És hopp, a gyógyszer fele már eltűnt a kanálból.
Már csak a fele maradt, tudtam, hogy ezt egyszerre kell lezúdítani, mert ha nem így teszem, elfogy a türelme és ha nem kerül az egész kávéskanálnyi adag a szervezetébe, akkor nem ér semmit az egész.
- Figyelj drágám, ez az utolsó menet! Látom már nagyon gyengék a bacilusok, sírnak keservesen a fiúk a fogacskádon, úgy hogy most kell gyorsan cselekednünk!
Nagyra tátotta pici száját és sikerült! Lecsúszott az összes gyógyszer.
- Mama, most mit mondanak, mit mondanak a bacilusok? - kérdezi apró kis mosollyal az ajkán, mivel már látta, hogy üres a teáskanál.
- Édesem, azt mondják: Húha, meneküljünk, mert ha lecsúszunk a fogacskákról, végünk van, nyomás ki innen!
De gyere ide légy szíves édesem! Mutatok valamit!
Kinézünk az ablakon.
- Látod ott azt a havas faágat? Ott dideregnek a bacilusok! Várják a következő gyermeket akibe ha belebújnak ő lesz beteg. De ha nem jön egy gyermek sem az úton hamarosan, akkor elpusztulnak. De téged már nem fognak többé gyötörni.- mondtam neki megsimogatva aranyos kis fejecskéjét.
Vidáman szaladt a szobájába mesét nézni a videón.
És ezt így történt még 7 napon keresztül, és természetesen minden nap egy új mesével, mert ugye ezeket a bacilusokat már száműztem, a következő napokra mást kellett kitalálnom, hogy sikeres legyen a hadművelet.
De végül is győztem, és az unokám meggyógyult. |
|
|
- szeptember 02 2011 09:13:04
Bűbájos történetek! Öröm volt olvasni Gratulálok!
Szeretettel Andy |
- szeptember 02 2011 12:11:35
Kedves Sanyi!
Nagyon köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél. Akinek van unokája, tudja milyen érzés.
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 02 2011 12:14:24
Kedves András!
Köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Ti is tudjátok az igenemeddel, hogy milyen kis tündérek tudnak lenni az unokák. Csak szeretni kell őket és figyelni rájuk és a többi sok-sok minden...
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 02 2011 18:58:47
Évikém!
Nagyon aranyos kis történeteket írtál!
Aki gyereket vagy gyerekeket nevel, az tudja, hogy mekkora kihívás!
Puszillak: Pircsi barátnőd! |
- szeptember 02 2011 19:16:23
Pircsikém kedves!
Köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Számomra soha nem jelentett kihívást sem a gyermekeim, sem az unokáim nevelése. Tettem a dolgomat, természetesen, szeretettel, örömmel, odaadással, de nem volt kihívás.
Akinek van unokája, az tudja, érti, érzi, hogy mit jelentenek számomra az unokáim. Ez a két valós történet a bizonyíték - és még megannyi van -, hogy ez a dolgok rendje.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Évi-Barátnőd. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
