|
 Vendég: 77
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
A fiatal korosztály későn házasodik és kevés gyermeket vállal - így egy statisztika. Vajon meddig fogyunk és miért...?
 M
Gondoljuk csak át az anyaság fizikai és lelki oldalait: Az anyaság véget nem érő szolgálat. Nincs pihenő idő, nincs szabadság, nincs szabadnap. Még ebédszünet sincs. A szolgálat még akkor is tart, ha az anya holt fáradt, mert már tizedszer kelt fel a síró, beteg, gyermekéhe z.
A nők az anyák nem becsült tagjai a társadalomnak, holott aránytalanul sokat teljesítenek…
A nő az „egyenjogúság” óta rájött, hogy ő is ember! Gorombaságot nem tűrvén inkább elválnak! Így is, úgy is egyedül vagyunk a munkában!
A fiatal leány azt hiszi, hogy a férj segítőtársa lesz a terhekben. Később látja csak, hogy nem így lett.
A társadalom nem részesíti kellő tiszteletben és megbecsülésben a nőket az anyákat. A rendőrség nem avatkozhat be, csak ha vér folyik...
A fiú azt látta, hogy apja verte az anyját, idővel ő is kezet emel a társára. A tiszteletlenség tovább öröklődik. És hogy segítene bármiben is? Ha a megértés, a jó szándék nem része a családi életnek, ez nem fog eszébe jutni! Különösen kiszolgáltatott az az anya, akit eltartanak..
Aki d u p l a i g á t húz, annak a munkahelyén is meg kell állnia a helyét. Reméli, hogy a szülés miatt nem fognak felmondani neki! Otthon pedig a gyermekkel való foglalkozás helyett vásárolni, mosni, főzni, takarítani, varrni és vasalni kell – persze az etetés és tisztába tevés után mindezeket!
(A férj abban a tudatban éli tovább felelősség nélküli életét, hogy nősülésével kapott egy ingyen cselédet, akinek nem kell fizetést adnia.)
Mire a feleség a fentieket elvégezte, már olyan fáradt, hogy a gyermekkel való játszadozásra, beszélgetésre nem kerül sor, a férj igényeiről nem is szólva…
A férj azután hazaérkezik. Talán nem is egyenesen a munkából, talán nem is időben, de elvárja, hogy tiszta legyen a lakás, a gyerek, és az asszony, legyen jó étel, hogy kiszolgálják, s hogy a felesége rendelkezésre álljon, ha neki úgy adódik kedve.
Nagymama nincs, - mert a nagymama még dolgozik! Egyébként a generációk nem laknak együtt. Így az anya a férjen kívül senkire sem számíthat. Sőt, a fenti okok miatt arra sem. No és hová mehet panaszra?
A fiatal leány látja, hogy anyja egy mindenkit kiszolgáló cseléd. Tűri a család tagjainak követelődzését, kielégíti óhajaikat, és hallgatja férje gorombaságait…
Jó szót, köszönetet nem kap és senki sem segít neki.
A fiatal lány azt is látja, hogy anyja belefárad, beleöregszik., fizikailag és idegileg kimerül. Körmei letöredeznek, bőre kiszárad, és berepedezik. Mindezért senkitől nem kap megbecsülést, tiszteletet, fizetést sem!
Mit gondol magában a leány? - a jövendő asszony és anya - azt, hogy
„Ő e b b ő l n e m kér!”
Ő a munkahelyén megbecsült ember. Ott elismerést, dicséretet, talán jutalmat is kap! Nemcsak megbecsült tagja a társadalomnak, hanem olyan fizetés tulajdonosa, amelyből
e l t u d j a t a r t a n i m a g á t!
Ezért a társadalom nem tehet neki szemrehányást, ha ez utóbbit választja:
Nem házasodik és nem óhajt gyermeket!
Egyébként nagyszerűnek mondható állását rögtön elvesztené egy szülés miatt!
A közgondolkodásban nincs becsülete a házi munkának és az azt végzőknek sem. Arra építünk, hogy az anya úgy sem hagyná veszni gyermekét: éhezni, fázni stb tehát önkéntes szolgálatról van szó, - köszönje meg neki a családja.
A család meg azt hiszi, hogy az anyának ez kötelessége!
A kör itt bezárul; Az anyaság n e m v o n z ó „életpálya” mert semmilyen elismeréssel nem jár, csak nagyon sokféle hátránnyal! A fiatal nő nemcsak állását veszítheti el, hanem minden tanulási, továbbtanulási és kultúrálódási lehetőségét is, mert a gyermek mellett teljes emberként ott kell állni éjjel és nappal!
Egy bizonyos idő után – amelyet otthon tölt gyermekével szeretetben, gondoskodásban, - fellép egyfajta bezártság- érzet, a közösség hiánya, kommunikáció hiány... Szerencsés, akinek a közelben van anyja vagy anyósa, aki rányitja az ajtót. Egyébként magára marad összes gondjaival. Nincs támasza. Mert a férj éppen nincs otthon, ha gond van.
A fent elmondottak nagyobb mértékben befolyásolják a gyermekvállalást mint az, hogy hány hét vagy hány forint a gyes vagy a gyed. Hogy mindezek ne így alakuljanak, tehetünk valamit. A párválasztásnál a jóság az emberség a szeretet legyen a fontos, ne a szépség, a gazdagság, vagy a címek!
Házasságkötés előtt beszélgessünk róla, milyen szeretettel vesszük körül majd a gyermeket, akit Isten áldásaként fogadunk házastársunkkal együtt! A szülés alkalmával pedig feltétlenül legyen velünk a társunk! Az anyaságért tisztelnie, becsülnie kell! Ha pedig valaki nem képes arra, hogy vajúdó feleségének a kezét fogja, vagy megtörölje a homlokát, az nem méltó arra, hogy apa legyen és "családfő" Mindezek után reményünk lehet arra, hogy szeretetben fogunk élni, és nem egy taposómalom rabszolgái leszünk egy életen át.
Az ismeretség elején talán látható, hogy partnerünk hogyan viszonyul a nőkhöz, az anyákhoz, általában az emberekhez,
mennyire korrekt, hogy becsülettel vállalja majd a terheket, hogy a szülei mennyire tisztelik egymás személyiségét, komoly figyelmeztetés lehet számunkra: hogy m i t v á r h a t u n k jövendőbelinktől.
|
|
|
- szeptember 07 2011 17:55:18
Kedves Irénke!
Köszönöm, hogy feltetted ezt a prózádat. Maximálisan egyetértek Veled. Igen, igazad van, hogy nagyon sok függ - nem sok, hanem minden- attól, hogy a fiatalok mielőtt összekötik életüket mit látnak otthon. Nekem azért nehéz beleképzelni magamat abba a helyzetbe, ami az én életemmel teljesen ellentétes.
Az én szüleimnél is és pároménál is mindig elsődleges helyet foglalt el a nő és gyerekek. Én is, a párom is azt látta, hogy maximális tisztelettel, szeretettel, megbecsüléssel viseltetnek egymás iránt fér és feleség. Nincs alá-fölérendeltségi viszony, egyenlő esélyek vannak mindenben. Az biztos, hogy a gyökerektől kell elindulni, ha ezt a problémát akarjuk megbeszélni. És nyilván az anyának lépni kell, ha nem akarja, hogy anyja sorsára jusson. Ez evidens.
Csak azt nem értem, hogy a férfit miért nem lehet átformálni a kezdetek kezdetén, amikor még dúl a szerelem, miért nem szereti annyira a leendő nejét, hogy ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, amit az apja elkövetett. Nekem itt azért van egy kis visszásság.
Vagy pedig nem szereti eléggé a választottját. Kényelmes, és úgy van vele, hogy ha ezt a választottja nem bánja, akkor miért kellene neki változni. Az tény, hogy borzalmas nagy szemléletváltásra lenne szükség ahhoz, hogy minden férfi és nő úgy gondolkozzon, ahogy a mi szüleink és ahogy mi. Igen, és ezért írtam neked tegnap, hogy a kezdetek kezdetén, nem igaz, hogy nem látja a nő, hogy milyen az az ember, akivel össze fogja kötni az életét. És az nyilvánvaló, hogy az a lány aki ilyen szellemben nő fel - hogy az anyját ütik, verik, nem tisztelik, nem becsülik, alsóbbrendű lény - ha értelmes , inkább megvárja a megfelelő személyt aki alkalmas lesz arra, hogy ne jusson az anyja sorsára.De lehet, hogy már kifut az időből. De szerintem még mindig jobb, ha kifut az időből, mint hogy megszülje gyermekeit egy méltatlan ember számára. De különben nagyon sok olyan lány is van, aki csak gyermeket akar - mert azt viszont akar - és egyedül neveli föl. No persze ehhez is egzisztencia szükséges és segítség a nagyszülők részérő, vagy bárkitől aki szívesen segít.
Én mivel örökös optimista vagyok, bízom abban, hogy változni fog a szemlélet, legalábbis az unokáinké, mert ők biztos, hogy nem fogják eltűrni a megaláztatások sorozatát. No persze nehéz kérdések ezek, mert megint itt van az a de...., hogy milyenek a gyökerek.Teljes szemléletváltás kellene férfiaknál nőknél egyaránt. Még egyszer köszönöm, hogy megosztottad gondolataidat.
Szeretettel olvastalak!
Puszi. Évi. |
- szeptember 07 2011 19:57:41
Kedves Irénke!
Én is oszton Évi véleményét. Hiába csűrném-csavarnám a szavakat, én is csak hasonló véleményt tudnék írni. Ezért Évi szavait nem ismételném meg.
Most nagyon örülök, mert egyik volt munkatársnőm, akinek már van egy felnőtt és egy iskoláskorú gyermeke, summa cum-lauda megvédte doktori disszertációját az egészségtudományi doktori iskolában. Pedig nagyon sok gondja-baja volt az öreg szüleivel is, akik több mint 80 évet megértek, és a munkahelyünkön megszüntették az oktatói tevékenységét, de most mégis visszavették, amiben Ő nagyon reménykedett, és sokan drukkoltunk neki!
Én remélem, hogy nem csak a jelenben, hanem a jövőben is lesznek még olyan nők, akik lehet, hogy előbb a családalapítást választják az egyetem elvégzése után, és ha van elhivatottságuk, akkor úgy is előbb-utóbb továbbfejlesztik tudásukat.
Persze, ehhez kell a család kellő hozzáállása is.
Utolsó mondataiddal én is messzemenőkig egyetértek.
"Az ismeretség elején talán látható, hogy partnerünk hogyan viszonyul a nőkhöz, az anyákhoz, általában az emberekhez,
mennyire korrekt, hogy becsülettel vállalja majd a terheket, hogy a szülei mennyire tisztelik egymás személyiségét, komoly figyelmeztetés lehet számunkra: hogy m i t v á r h a t u n k jövendőbelinktől. "
Bár szerencsére vannak olyanok, akik nem kapták meg a megfelelő ézelmi háttért, és mégis képesek boldog családi életre.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
