|
 Vendég: 109
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
a mesék bűvös három kívánsága - számomra
Gyerekkoromban sok mesét olvastam. A legtöbb mesében a hármas számnak fontos szerepe volt. A mesehősnek választania kellett az útelágazásnál, merre induljon, három próbát kellett kiállnia, hogy elnyerje a királykisasszony kezét és az öreg király fele királyságát..Aki meséket olvasott, mindenki ismeri a hármas szám szerepét.
A magyar igazság is három, a zászlók többsége is tricolor, azaz háromféle színből tevődik össze...
- Háromszor verte meg Döbrögit Ludas Matyi...és még lehetne sok példát találni, de most éppen a három kívánság szerepe jutott eszembe.A szerencsés - és jószívű! - embereknek a szellem a palackból kiszabadítva ,vagy az orosz mesében az aranyhalacska - mert a kedves halász a tengerbe visszadobta - három kívánságát teljesítette. A magyar népmesékben az ilyen lehetőségeket a balgák el szokták pocsékolni...Az éhes paraszt egyik kívánsága egy nagy szál sült kolbász - mert nagyon éhes volt - teljesült..kért belőle a barátja, de nem adott neki, mire ő mérgében azt kívánta, nőjön orrára a kolbász, ez is megtörtént, ez volt a második kívánság, és mert a helyzet kínos volt a kolbászt viselő orral, nem maradt más, mint harmadik kívánságként eltávolíttatni onnan...
- Gyerekkoromban hittem a mesékben - addig voltam boldog - és ezért amikor elalvás előtt ábrándoztam az ágyban, mit is kívánnék, ha egy jó szellem teljesítené három vágyamat..Mivel hihetetlenül szegények voltunk, - ma már nevetségesen egyszerű dolgokra vágytam: számomra elérhetetlennek tűnő tárgyakra: töltőtollra, karórára és kerékpárra. Most visszanézve a múltba, szánalmasnak látom ezeket és magamat baleknak, de azt is belátom, hogy azért nem teljesültek maradéktalanul ezek a kisszerű kívánságok, mert önző voltam, és mindegyiket magamnak akartam. Bizony nem teljesültek - illetve csak hiányosan és tökéletlenül -
- Nagybátyámtól kaptam egy szép új töltőtollat - a nevemet is belegravíroztatta , mikor felvettek a gimnáziumba, érettségi ajándékként megkaptam nagyanyám ősrégi, kopott, de működő karóráját, - de kerékpárom soha nem lett...pedig apám férfigépén sokat és keservesen gyakoroltam és nagyokat estem közben, néha bele a csalánbokorba - megtanultam egyedül, különféle mutatványokat is rajta...mégsem vettek nekem női kerékpárt soha. Ma már fel sem mernék rá ülni, pedig azt mondják, azt nem lehet elfelejteni, aki egyszer megtanulta. Hát én - elfelejtettem! - de azt, hogy a szellem adósom maradt a harmadik kívánsággal, azt soha! |
|
|
- szeptember 07 2011 20:06:23
Kedves Mamuszka!
Valahol én már olvastam ezekről a kívánságaidról, biztosan valamelyik életrajzi novelládban.
Nekem sem voltak mesekönyvek a kezemben addig, amig iskolás nem lettem, saját biciklim sem volt sem kislánykoromban, sem később. Lehet, hogy már én is írtam erről, hogy a biciklizés tanulása közben néha a szénakazal állított meg, és volt egy balesetem is, amikor a lejtőn "elszaladt" velem a bicikli és én a nagy gazban landoltam, s egy ideig nem is tudtam magamról, de aztán jött arra valaki, aki hazasegített.
Szerencsére, én azért nem felejtettem el, és szinte naponta járok a boltba és a szőlőhegyre is gyakran biciklivel megyünk.
Ha jól belegondolok, én kisgyemekfejjel nem is igen tudtam, mi az, hogy kívánság.
Mindig azt kellett elfogadni és úgy, ami volt és ahogyan!
De szerencsére ez az idő már régen elmúlt, és csak olyan kívánságaim vannak, amiket saját magam tudok is teljesíteni, hiszen tudod: "nagyravágyó nem voltam soha..."
Szeretem önéletrajzi írásaidat!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- szeptember 08 2011 11:17:58
Kedves Zsuzsa!
Jó nekem, hogy rám találtál, és én téged, mert amiket írsz nekem, az értékes ...a legtöbb hsz annyi: tetszik, szép, gratulálok...- ez csak udvariasság, nem sokat ér, de mégis kifejezi, hogy olvasta..
Fontos a visszajelzés, hiszen csak bolond tanár magyaráz üres padoknak...de az érték az, ha figyelnek, még az sem baj, ha vitatkoznak...
Azt hiszem, te azért értesz engem, mert a sorsunkban vannak közös vonások...és ezért lelkivilágunk is hasonlít.
mindig szeretettel fogadom véleményedet...
köszönöm , hogy olvasod és véleményezed...kár, hogy te keveset írsz, gondolom lenne miről
szeretettel Sarolta-mamuszka |
- szeptember 08 2011 16:15:00
Mamuszkám!
Nagyon tetszett az írásod,mindig szeretem olvasni régi történeteidet,
nem mindig van időm hosszú hozzászólásokat írni, de azért mindig írok
hogy lásd, hogy olvaslak rendszeresen.
Nagyon tetszett a töltőtoll, karóra, kerékpár kívánság!
Én a 8.oszt jó bizonyírványáért kaptam meg Apám ronda használt karóráját és amig nem kerestem, addig az volt az órám, fekete volt,
szégyeltem, mindig ráhúztam a köpeny úját, de szebbre nem futotta,
Még az én időmben is tintásüveg volt és csak a középiskolába töltőtoll, azt meg a nagybátyám adta, az is használt volt, csak hegyet kellett venni bele,na és a bicikli az volt egy szám!
Anyunak vett Apám egy szép zöld orosz kerékpárt és én meg egy
mackónadrágot kaptam, mert ugye jön a középiskola legyen rendes
nadrágom, ne kopott.Kökönyörögtem, hogy kipróbálom a biciklit, de az új mackónadrág persze rajtam maradtés az első 5 méteren a házunk előtt leestem a bicikliről és elszakadt a nadrág is!
Na volt parádé! Anyu szépen megvaratta velem a nadrágot, apám meg eltiltott a biciklizéstől!
Szép kis iodők voltak, most nagyon eszembe hezted!
Szeretettel ölellek: Pircsi
Sokan még filmen sem láttak ilyesmit!  |
- szeptember 08 2011 18:13:12
Kedves Pircsi!
Köszönöm, hogy látogatásoddal és saját történeteddel gazdagítottad ezt a kis elbeszélést. Hitelesebbé vált a te élményed által.
szeretettel fogadtam - mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
