|
 Vendég: 88
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ilyenkor csodálatos Miskolc, a amikor az ember visszafelé botorkál a fenyvesben, s a város elhalkuló hangja kíséri, úgy érzi, hogy többet a Bükktől nem is kaphat.
 M
NAGY DOMOKOS IMRE
A KILÁTÓN
– régi naplómból –
Ül az ember a rózsaszínnel erezett sziklán, háta mögött egy csipkebokor, előtte pedig kinyílik a völgy, és kitárul a táj.
Itt elől a füstölgő gyárkémények a DIMÁVAG birodalmát jelzik. Mellette a három kohó az LKM látható jele. Karcsúan és hívogatóan, mint egy magas és szép nő áll az Avason a TV-relével kombinált új kilátó. Pasztellszínekben mosolyognak az új lakótelep házai. Hol a DVTK-stadion? Hiszen annak ide kéne látszódnia. Kéne-kéne, de nem lehet észrevenni, elbújik valahol, éppúgy mint ahogy a Bagolyhegyet sem tudom soha megtalálni lentről. A háttérbe húzódik, mint az igazi alkotó, akit nem a propaganda, hanem az alkotása fémjelez.
Baloldalt távolabb egy fenyő nyúlik ki a bokrok közül. Egyedül árválkodik kárpáti hangulatot sugallva. Társait pár éve kivágták, ő megmaradt, szinte véletlenül, s most sajnálkozást ébreszt a szemlélőben.
Távolabb falvak. Szirma, Hernádnémeti, Hernádkak, s a jó ég tudja még micsoda. Jobbra, már félig az erdő fái fölött idesejlik az Egyetem-város, Hejőcsaba, s ha az ember feláll, látja a cementgyár füstjét is. A távolban még van valami, de inkább csak távcsővel látható valamennyire.
Zaj nincs. Egy-egy cinke tornászik a fenyőkön hátul, vagy egy-egy rigó zörög a bokrok alatt. Nagynéha fecskék díszkíséretében egy-egy héja körözget néhányat a völgy felett, hogy aztán elússzon a levegőben valamelyik falu felé. Ha motorzúgást hall az ember, füllel meg tudja állapítani, hogy merre jár éppen az elszánt sofőr, akinek volt bátorsága a Diósgyőrből Bükkszentkereszten átvezető út állandó meredek és nagyon kanyargó emelkedőjét választani. A gépkocsit takarják a fák, a motorzaj távolodva elhalkul, és az ember újra magára marad a csenddel.
*
Az éjszaka más.
Az ember óvatosan lépeget a villanypásztán, hogy hasra ne essen, kerülgeti az erdőszél manóként feketedő szederbokrait, melyek ugyan varázserővel nem rendelkeznek, de annál több tövissel, s ezek igencsak maradandó emléket tudnak hagyni. Szinte megkönnyebbülten sóhajt fel, amikor megtalálja a fenyvesen átvezető utat, és csak azt kell találgatnia, hogy melyik feketeség fenyő és melyik – semmi. Sejtelmesen vibrál a sötétség, és az ember szörnyen megijed, amikor a lába alól vágódik ki egy alvó rigó nagy zajjal. Dobogó szívvel áll meg, régi ijesztő mesék jutnak az eszébe, és figyel. A rigó megnyugodott, a csönd áll, s most valami egyenletes morajlás hallatszik, amelyet időnként ütemes dobbanás szakít meg. Bum-bum. Idő kell, amíg ráébred: a diósgyőri nagy gőzkalapács dolgozik. Még néhány lépés, és mintha csillagok villannának be a fák közé. Aztán kilép a fenyvesből, és megáll. Megáll, néz, és csodálkozik. Kétszer is megbotlik, amíg eljut szokott helyére, s azután csak szívja magába a csöndet.
Ahol a kémények füstölögtek a völgy aljában, melyek füstje sárkányként feküdt a városon, most nincs semmi, csak kicsit távolabb kezd valami halványvörös fény felizzani, s lesz egyre erősebb. Az a kohó. Csapolnak.
Hosszú egyenes vonal fénypontokból kirakva, mint a díszszemlére felsorakozott szentjánosbogarak – a főút, amely ütőérként húzódik végig Miskolcon a Tiszai-pályaudvartól Hámorig. S mellette, főleg az erdő felé eső oldalon, mintha foszforeszkáló kukorica ömlött volna ki egy szakajtóból, pislog Miskolc ezernyi lámpája. A fénybogár-özönbe belenyomul egy sötétebb tömb, az Avas. Mögötte erős, határozott fénysor, olyan, mint egy szögletesre kalapált C betű: az Egyetemváros. Távolabb erős fény. Aztán eltűnik. Aztán újra megjelenik- Nem. Csak egy erősfényű reflektor forog valahol. Talán a repülőtéren. Távolabb kis fénypont-kupacok: a falvak, s ha balra néz az ember, a gerinc mögött ott világít Berente.
S a levegőt betölti az egyenletes morajlás, Miskolc lüktető életének szívhangja, s mint egy nagydob veri hozzá a ritmust a gőzkalapács.
Közhelyek kóvályognak az ember fejében, amíg nézi a földreszállt csillagsereget, s észreveszi, hogy a város fölött nem látszanak a csillagok. A természet fényeit elhalványítja az emberé.
Ilyenkor csodálatos Miskolc, a amikor az ember visszafelé botorkál a fenyvesben, s a város elhalkuló hangja kíséri, úgy érzi, hogy többet a Bükktől nem mis kaphat.
(Bükkszentkereszt, 1964. augusztus 17.)
Úgy húsz év múlva jártam újra ott, amikor a Magaslest írtam, de már akkor is nagyon megváltozott. Aztán újabb bő húsz év múlva annyira más lett, hogy inkább visszafordultam. Önállóan sehol sem jelent meg, csak a Magasles egyes részeiben őriztem meg a hangulatát.
(Budapest-Sasad, 2011. szeptember 8.)
A fiatalabbak kedvéért: DIMÁVAG = Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Gépgyár; LKM = Lenin Kohászati Művek. Ma már egyik sem működik...)
|
|
|
- szeptember 08 2011 16:26:56
 Domokos Kedves, most ülj le, mert képzeld épp abban az évben volt az érettségi búcsú kirándulásunk, csak nem augusztusban, hanem szeptember első két hetében és az Avasra is felvitt a Különbusz bennünket! Meg ott az egész Északi részt, Tapolcai Barlangfürdő, Aggtelek,Eger,Szilvásvárad,meg már nem is tudom mindent megnéztünk!
Jaj, de jó volt most feleleveníteni a régi jó kis emlékeimet, hálás vagyok érte! Gratulálok: Pircsi |
- szeptember 08 2011 17:00:25
Gratulálok, tájleíró lírádhoz is!
A versekhez nem is írsz már hsz-t?
Olyan kár, Te indítottál el a versírás útján.már majd 400 nerset írtam
meg műfordítást, nagyon nehéz, de szeretem azt is, prózát is.Amigat kedvem van!
Őuszoéllak: Pircsi |
- szeptember 08 2011 17:10:36
Kedves Domokos Bátyám!
Örülök, hogy itt vagy, és örülök annak is, hogy Miskolcot is megemlíted írásodban. A nyolcvanas években 6 évig laktunk Miskolcon az Avas-Déli lakótelepen. Miskolci alakulatokhoz helyeztek bennünket. Akkor még működött a DIMÁVAG. és az LKM is. Nagyon szerettem ott lakni, az volt a kedvenc városom.
Köszönöm, hogy általad nosztalgiázhattam kicsit.
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 09 2011 16:43:15
Drága Domokos Bátyám!
Gratulálok írásodhoz. Egy kicsit vérzett a szívünk, hogy el kellett hagynunk 1984-ben Miskolc helyőrséget - no ez ami hátrány volt egy kicsit a seregben -, mert ezt követően Veszprémbe helyeztek bennünket. Jó volt olvasni általad az ismerős településekről, gyárakról, Avasról.
Szeretettel olvastalak és köszönöm a nosztalgikus pillanatokat.
Szeretettel: Jani-Öcséd. |
- szeptember 10 2011 01:23:00
Kedves NDI!
Talán csak egy festmény tudná fölvenni a versenyt, filmszerűen megírt, irodalmi értékeket is magával hordozó tájleírásoddal, melyet nagy érdeklődéssel olvastam. Erre a tettre tulajdon képen azért került sor, mert szemembe ötlött, az LKM név, melyhez sok sikerélményem és mély szomorúságom kötődik. A sikerélményhez tartozik, hogy az aktív éveim során az LKM-be sok öntődarut és más emelőgépet volt szerencsém tervezni , és igazolni tudom az éjszakai leírás valóságát. Ezért talán érthető mély szomorúságom, melyett a hatalmas gyárkomplexum hosszú agonizálása, és végleges "halála" váltott ki belőlem. Irodalom-polihisztori munkáidhoz sok sikert kivánok!  Andy |
- szeptember 10 2011 08:16:56
Kedves Domokos a régi kilátókból szép kilátás nyílott az életünkre! Majd lassan kilátástalanná vált minden a kilátóról...a kilátó is megroggyant, életveszélyessé lett! Okos dolog volt, akkor ott leírni az élet lüktetését....
Én is csináltam ilyen dokumentálást...maradtak a ruhátlan, pucér hegyek!!! Minden ami benne élt Elmenekült az Életéért!!
Szeretettel:Glica |
- szeptember 12 2011 07:14:24
Köszönöm a hozzászólásokat. Igen - ma már nem lenne érdemes erre a kilátóra odamenni. De emléke - mostmár látom, - hogy végigkíséri az életem.
♥ ♥ ♥ |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
