|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
 MM
Editke 4o éves, két nagy szerelme volt életében, elvált férje és Józsi)
Miután elköltözött budai lakásából - minél messzebb Józsitól, akivel egy fél éjszakás kalandja volt, Józsi nős volt, nem akarta szétszakítani a házasságukat, így is elég nagy bajt okozott - beköltözött egy dél-pesti ingatlanba.
Tulajdonképpen nagyon megviselte lelkileg a Józsival töltött fél éjszaka. Régen volt már férfival amikor megtörtént a kaland, amit ugyan akkor kalandnak hitt, de számára ez több volt.
Hiányzott neki a férfi. Igaz, hogy nem volt hosszú az előjáték, de ettől függetlenül csodálatos emlékek maradtak benne. Úgy érezte, szerelmes, és gyötörte a vágy Józsi után, de az eszével tudta, érezte, hogy el kell Őt felednie.
Lassacskán - az idő az nagy úr -kezdett beletörődni, hogy Józsi már soha többé nem lehet az övé.
Egyik reggel furcsán érezte magát. Émelygett, hányingere volt, és nem jött meg menzesze.
Te jó ég, csak nem? Hát nem lehet, igaz, hogy nem védekeztek, amikor Józsival együtt voltak, hiszen az anyukájának is 4o éves korában lett vége a menstruációjának, és a lányok ezt a tulajdonságot öröklik az anyjuktól. Így nyugtatgatta magát, de közben vett a patikában egy terhességi tesztet, mert nagyon ideges volt.
A hajnali hányingerek, rossz közérzet csak nem akart elmúlni. Izgatottan várta a teszt eredményét, és pozitív lett. Óh te jó ég, - kapott a fejéhez, terhes vagyok - de hiszen negyven éves vagyok, elvált, gyermekem nincs, igaz, hogy párom sincs, mit tegyek. Talán még nem késő az abortusz. Még csak egyszer maradt ki a menzeszem. El is határozta, elmegy a nőgyógyászához. Elhatározását tett követte, és átmetrózott a Ferenciek teréig, onnan a 7-es busszal a Móricz Zsigmond körtérre, ott rendelt a nőgyógyásza.
dr. Kamarás Viktor régi kedves barátja volt - még amikor a férjével összeházasodtak, nagyon sokszor járt kezelésekre hozzá, mert nem sikerült teherbe esnie hosszú évek alatt sem-,
nagyon meglepődött.
- Szervusz Editke! Rég láttalak, még a kötelező nőgyógyászati szűrővizsgálaton sem voltál, ezért kikapsz! - mosolygott az orvos.
- Jajj, Viktor kedvesem, nem volt időm, olyan sok a munkám, de most viszont azt hiszem bajban vagyok, lehet, hogy terhes vagyok.-mondta, közben a paraván mögött vetkőzött.
- Hiszen ez nagyszerű, oly' régen vágysz egy gyermekre, no nézzük, gyere.-mondta az orvos kedvesen.
Editke "felmászott" az igen kényelmetlen ágyra, és elhelyezte lábait a két kampóban.
Viktor vizsgált, nyomkodta az alhasát közben, jól megvizsgálta a nőt.
- Oké, készen vagyunk, igen felöltözhetsz, úgy érzem, hogy tényleg ott a "kisbaba". Gratulálok!
De tudod, hogy nagyon kell vigyáznod magadra! Semmi alkohol, cigaretta, kávé, és egészséges étrend.- mondta kedvesen Viktor.
A nő örült is meg nem is. Látta Viktor az arcán, hogy tétovázik.
- Ugye nem akarsz abortuszt?- kérdezte szinte majdhogy nem megfeddve a nőt.
- Nem tudom Viktor. Ez a magzat egy féléjszakás kalandom eredménye, - az apuka nős, boldog házasságban él, igaz, hogy én szenvedek mint a kutya, de nem szakíthatom szét őket -, jól meg kell gondolnom.-mondta Editke.
- No jó, de nem sok időd van a gondolkodásra.
Én azt mondom, aludj rá egyet - az mindig segít - és reggel hívjál fel telefonon, hogy hogyan döntöttél.-mondta az orvos kedvesen.
Elköszöntek egymástól, Editke egyik énje örült
(végre gyermekem lesz, igaz, hogy negyven éves vagyok, de más is szült már negyven
évesen, ha betartom az orvos utasításait, nem lehet baj. Igen ám, de ott volt a másik én, aki "azt mondta", 4o éves vagy, nincs párod, nem lesz apja a gyerekednek, mit mondasz majd neki, ha felnő, neki miért nincs apja, meg egyébként egyedül mit kezdesz egy gyerekkel, jó, egzisztenciális problémád nincs, de akkor is egyedül vagy) a mérleg két nyelve, és erre csak egy éjszakája van, hogy eldöntse, merre billenjen.
Mondanom sem kell, hogy nem aludt egész éjjel. Forgolódott, hánykolódott, mire nagy nehezen elaludt. Csodálatos álma volt. Megálmodta, hogy mit kell tennie. Álmában sétált az apró pici gyermekével a körúton, már tudott beszélni, és odaszaladt hozzá gyermeke, átölelte a nyakát, és édes pici száját csücsörítve azt kiabálta: "Szeretlek anyukám, édes anyukám!"
Erre a hangra ébredt, - tudta, hogy ez csak álom volt, de mégis olyan valóságosnak tűnt -, és döntött.
Felhívta Viktort, hogy megtartja gyermekét.
Továbbra is Ő volt az orvosa. Gyorsan telt a 9 hónap, szerencsére jól viselte a terhességet, betartott minden orvosi utasítást, elérkezett a szülés ideje.
A Budapest XI. kerületi Szent Imre Kórház szülészeti osztályára kellett mennie. Kétszobás kórterembe helyezte el Viktor.
Megvizsgálta, a méhszáj két ujjnyira tágult, a szülés megindult. Gyorsan átöltözött - nem tudta, hogy ki a szobatársa, mert ő már a műtőben volt -és neki is menni kellett.
8 órás vajúdás után megszületett kisfia Ákos, gyönyörű fekete haja volt, 32oo grammal született és 51 cm hosszú volt és egészséges.
Editke nagyon boldog volt. Egy pillanatra sem bánta meg, hogy így döntött. Szülés után visszakerült a kórterembe, ahol már a szobatársa ott volt. Egy fiatal lány volt a szobatársa, nem lehetett több 18 évesnél, de valahonnan nagyon ismerős volt neki a lány. Hol is találkozhattak - gondolkodott - ja igen, Józsiéknál, Józsi feleségének a kolléganője volt.
Bemutatkoztak egymásnak, nem beszélgethettek sokáig, mert hozták a picinyeket szoptatni. Neki kislánya született.
Szoptatási idő letelte után a csecsemőket kivitték a szobából, mert látogatási idő volt a kórházban. Editkéhez nem jött senki - ki jött volna, hiszen nem volt senkije - nyílt az ajtó és belépett Esztike - Józsi felesége - akivel az ominózus féléjszakás kaland óta nem találkozott, nem is beszélt. Néhány pillanatig nézték egymást, rezzenéstelen arckifejezéssel,
Editke szinte könyörgő tekintetén megenyhülve, nagyvonalúan oda lépett hozzá Esztike, és halkan a fülébe súgta, hogy "spongyát rá, nem haragszom, előfordul ilyen az életben". Editke zokogva borult a nyakába. A szobatárs nem tudta miről van szó, - nem is tartozott rá - csak figyelte meghatottan az eseményt a két nő között.
Elérkezett a várva várt pillanat, amikor haza vihette csecsemőjét Editke. Esztike felajánlotta neki a segítségét és örökre szent volt a béke közöttük. Soha nem árulta el, hogy ki a gyermeke apja, de Esztike ezt sejtette. Soha nem esett szó közöttük a félrelépésről.
3 év múlva megszületett Esztikének is a gyermeke, együtt nevelték a két gyermeket, hiszen úgy gondolták (mindketten csak önmagukban) mind a két gyermeknek Józsi az apja, Józsi erről semmit nem tudott) ez így "tisztességes". |
|
|
- September 11 2011 18:38:06
Barátnőm!
Nagyon jó kis történet, bizony ilyen nagyon sok van és azok a pici babák semmiről sem tehetnek!
Gratulálok jó kis írásodhoz: Pircsi-barátnőd |
- September 12 2011 07:51:29
Köszönöm Barátnőm, hogy olvastad e pongyola stílusban írt szösszenetemet!
Szeretettel: Évi. |
- September 12 2011 16:53:05
Drámai !
Helyén való itt a tisztesség szó?!
Vegyük az alaphelyzetet.. egy kisfiú aki apa nélkül nőtt fel, vele ez nem volt tisztességes.Én biztos mint feleség három oldalú konferenciát kezdeményeztem volna.
Nekem később vallotta be a férjem bár házasságunk előtt történt született egy "törvénytelen" kislánya akit Ő nem vállalt. Biróssági ítélet is gyenge lábakon állt vélelmezett apa minősítéssel..
Mikor mi összekerültünk megkerestem a kislányt 3éves volt és 16 éves koráig szoros kapcsolatban voltunk.A férjem kilépett a családunkból volt már rutinja aki egy gyermeket elhagyott kettőn is átlép-ritkultak a találkozásaink.Tavaly ősszel esküvőn voltunk csak én és az féltestvérei... |
- September 12 2011 18:39:29
Etusom kedves, ha elolvasod az előző kettő ÉLETKÉPEK I. ésÉLETKÉPEK I. folytatást (még itt van az oldalon) rájössz, hogy ki ez az Editke, és talán akkor világosabb lesz a "tisztességes" kifejezésem.
Köszönöm, hogy figyelmeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. May 11. Saturday,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
