|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Minden jó, ha a vége jó!
 V
Sok-sok barátot szereztem az Internetezés közben. Közülük sokat sohase láttam. Még is valami közeli, majdnem családias hangvételűek lettek ezek az írásos, vagy hangos (Web-telefonos) találkozások a „hálón”. Ezt a folyamatot szakította meg a rendszeres, nyári 2-3 hetes nyaralásunk, kis balatoni vityillónkban. Az olyan Internet-függőkben, mint amilyen én is vagyok, ez komoly elvonási tüneteket (depresszió, ingerlékenység, étvágytalanság) okozott. Ezért kérvényt adtam be a családi gazdasági minisztériumhoz, hogy a rendkívüli esetekre – például javíthatatlanul elromlott háztartási gép pótlására, beázásra, lakás-ház felújítására- elkülönített-keretből kaphassak egy laptopot. Ez az óhajom –némi EU-s támogatást is igénybe véve- tavaly a koratavaszi születésnapom alkalmából rendezett ünnepség keretében teljesülést nyert. Most már csak az Internet-kapcsolat hiányzott. Először helyben érdeklődtem, nem szándékozik-e valamelyik kábeltelevíziós társaság idejekorán piacot szerezni azon szűz területen, ahol a vityillónk is van. Megtudtam, hogy már megindult a „gyarmatosítás” és két utcával arrébb levő főúton már ott vannak, de hogy el is érjenek még a nyáron hozzánk, annak annyi az esélye, mint amennyi eséllyel a Második Világháborúban a varsói felkelők várták a közelben levő szovjet csapatok segítségét.
Ezután körülnéztem az internetes hirdetések közt, és találtam is egy kedvező árfekvésű ajánlatot. Mint tapasztalt szörföző, hamar a cég partjainál vetettem horgonyt, de a kikötéshez ki kellett tölteni egy adatlapot. Kaptam egy jelszót , amit leírtam magamnak és odatettem a PC-m mellett magasodó különböző jelszavakat tartalmazó cetlik tetejére. Lassan annyi lesz, hogy egy kis füzetben ki lehetne adni őket a sejtelmes „Jelszavaim” címmel. Ezután egy rövid megbeszélés keretében kiderült, hogy telefon nélkül nem megy a dolog, szereltessek föl egyet, mert azt ők nem tudnak biztosítani.. Ááááá ez semmi, gondoltam magamban! A mai műszakilag fejlett világban, amikor a holdraszállás problémája meg van oldva, csodálatos lopakodó repülőgépek őrzik az USA légterét, és több mint 200km/óra sebességgel száguldó a vonatok szállítják az utasokat, ez nem jelenthet problémát. Különben is, nem az átkosban élünk, ahol jó esetben 10 évi várakozás után kaphatott az ember egy vonalat, de lehet, hogy az is csak „iker” volt, ahol ha az iker beszélgetett, nálunk nem működött a telefon. Esetemben azonban biztató volt, hogy a kb. 200m hosszú utcánk mindkét végén volt elosztódoboz, és az egyik 25m-re volt a vityillónktól. Azonnal írtam egy megrendelést a –nehogy reklám legye, nem az igazi nevét írom le, nevezzük röviden csak Tibláb-nak- és vártam a visszaigazolást. No ez nem tartott sokáig, 3 nap múlva felhívott a Tibláb Emeséje, és kérésére bediktáltam néhány száz adatot neki, mire ő azt mondta, majd értesítenek, és mert jó fiú voltam, kaptam tőle egy bűvös –(nem telefon)- számot, amit a homlokomra erősíthetek, és rövid számháború után, -ha leolvastam a hivatalt őrző személyzet számát, csodák-csodája bejuthatok Ózhoz, és érdeklődhetek az igénylésem állapotáról. Majd még hozzáfűzte, ha nem akarom a (szám)háborút a céggel, telefonon is bejelentkezhetek, feltéve, ha szeretem Mozart „Kis éji zene” című művének bevezető első három taktusát, amit másfél órán keresztül kell hallgatni, mert ennyi az optimális idő, amíg az illetékes előadó végre bejelentkezik, és hatfül között (mert a beszélgetésünket rögzítik) megkérdezhetem: Hogy van, hogy van? –a telefonigénylésem ügye! Ezután három hét telt el, az április végi szellők a meleg nyár ígéretét hordozták. Bár nagy tartalékkal rendelkezem belőle, a türelmem lassan fogyni kezdett. Így történhetett meg, hogy amikor az utam egy ponT helyőrség előtt vezetett el, hirtelen gondolattal becsúsztam a bejáraton és az azt őrző egyenruhás mellett sikerült egy sorszámhoz jutni, ami a továbbiakban diplomáciai sérthetetlenséget biztosított nekem. Most már nyugodtan körülnézhettem, és a siker feletti örömöm hirtelen a múlté lett. Körülbelül annyi ember nyüzsgött a teremben, mint amennyi a Moszkva téren szokott állni az ingyenkonyha előtt, déltájban. Itt nem volt zene, de ülőhely sem, amin az ember átvészelhette volna azt a szokásos másfél órát, amíg sorra kerül. Ezt a holtidőt az ember itt sem tudja elkerülni.
Várakozás közben alkalmam volt elgondolkozni az élet furcsa dolgain. Ilyen például az idő múlása. Amíg fiatal az ember az idő vánszorogni látszik. Például nem akar a tanév vége eljönni, de még egy matematika óra is végtelen hosszúnak tűnhet. Aztán ahogy öregszünk:
„Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg! „
Berzsenyi Dániel ( A közelítő tél)
De akár öreg, akár fiatal az ember, ez a várakozási idő mindenki számára egyformán ólomlábakon jár. Ezt csak egy jó, beszélgető partner, egy jó könyv, vagy egy fülhallgatós MP4-es lejátszó mérsékelheti. Nekem sajnos egyik sem volt, így az maradt nekem, hogy vérbeli tombolajátékosként várjam a sorszámom megjelenését a falra szerelt kijelzőn. Na, végül ez is bekövetkezett, és csakhamar szembe találtam magam, az egy kicsit megfáradt arcú, középkorú ügyintézőnővel. Jónapot! -köszöntem neki A születendő telefoncsemetém iránt érdeklődnék! A jelszót! A jelszót kérem -mondta! Haha! Nem fogsz ki rajtam kedves! Úgy őriztem ezt a noteszomba, mint kezdő pincér a kézelőjére írt megrendelést a bal 2 asztalról. Magyarázat nélkül tudta, hol kell érdeklődni, és ami nekem hosszú percekbe tellett, - elérni az ügyintézőt, az neki 1 percébe került. Rövid telefonálás után, miközben egyszer igenlően, egyszer tagadólag rázta a fejét, letette a kagylót, hozzám fordult és mondá, mintegy a gondolataimba olvasva: Az Ön telefonigénylése az idő tűnő szárnya körül lebeg! A Tibláb nem vállal vezetékes telefon telepítést, az ön telkére, csak vezeték nélkülit. Már pedig olyan már volt nekem ott, és az nem csak hogy internetezésre, de még telefonálásra se volt jó. Ezt maga a Tibláb is elismerte, mert engedményt adott az alapdíjból. Félhangosan így keseregtem magamban: Minek vettem azt a laptopot, ha nem tudom használni internetezésre. Az ügyintézőnőnek jó volt a hallása, mert rögtön lecsapott rá! Van kártyaolvasó a laptopjában? Van, válaszoltam. Jaj de jó, mondta felvidámodva, akkor fogadjam el a társcég, a Téboly mostani kedvezményes ajánlatát, aki -ha most szőrcsuhát öltök és leborulok előtte, és megcsókolva a poros cipőjét megígérem, hogy 1 évre hűséges alattvalója leszek, akkor 1 Talentum helyett csak fél talentumot kell fizetnem egy fél évig
Így ráfanyalodtam egy PCMCIÁ-s, SIM kártyás (olyan, mint egy mobiltelefon-kártya) internetes kapcsolatra. A laptopom oldalán van egy olyan postaláda-bedobó szerű nyílás, ahová ezt a kis bélyegnagyságú kártyát egy cigarettatárca formájú dobozka védő szárnyai alatt be lehet dugni.
Nos, hamarosan rá kellett jönnöm: ez a kapcsolódási forma lassú, méregdrága, megbízhatatlan, -igaz, magyar. Így nem is csodálkoztam rajta, hogy amikor 4 napi fővárosi tartózkodás után vidékre helyeztem, rögtön sztrájkba lépett, és megtagadott minden kapcsolatfelvételt a külvilággal. Mivel a szerviztársaság közreműködésével mobiltelefonon lefolytatott 32 perces "egyeztető" tárgyalás sem tudta megoldani a kritikus helyzetet, elkeseredtem. Rá kellett jönnöm, hogy a mai globalizált világunkban nem csak kishazám, hanem én is tudok veszteséges vállalkozásba bonyolódni.
Azért nem adtam föl. Néha, csendes, holdfényes éjszakákon sikerült a kapcsolatot létrehozni. Ha szerencsém volt, még a kedvenc Origó WEB-helyemet is meg tudtam idézni, némi asztaltáncoltatás után, de aztán slussz! Levelezésről, csetelésről szó se lehetett. Még ez a ritkán megfogott kapcsolat is erőlködött, néha hosszú percekre elment pihenni. Így, amikor a ½ év letelt, azonnal lefokoztam az Internet-kapcsolatomat a legalsó szintre, és epekedve vártam 2008 április 26.-át, ugyan is ez volt az a dátum, amikor végre megszabadulhattam az engem sújtó átoktól. Korábban szó se lehetett menekülésről, minden ilyen próbálkozást, súlyos szankciók követtek volna; úgymint tejes vagyonelkobzás, a közügyektől való eltiltás stb. stb. A szabadulás vágya indított arra, hogy április közepén ismét fölkeressem a ponT-ot, és most egy férfi alkalmazottat megkérjek, ugyan lenne már szíves elintézni, hogy 26.-ával fölbontottnak tekinthessem a házasságunkat. Bár ne tettem volna! A következő pillanatban megelevenedett, és 3D-s változatúvá lett a kétdimenziós, gyermekek számára alkotott Képes Biblia azon jelenete, amikor az Úr kiűzi a Paradicsomból az első emberpárt. Mondanom se kell, hogy Ádámot én alakítottam ebben a színben. Skandalum! Mondta olyan hangosan, hogy minden szempár felénk fordult. Hogyan születhetett ilyen eretnek gondolat egy halandó fejében, hogy előre szeretné elintézni a két hét múlva esedékes felmondását! Mars ki! Követve a bütykös mutatóujjával megjelölt irányt, szégyenemben elpirulva, kétdimenziós állapotot fölvéve, kicsúsztam a bejárati ajtó küszöbje alatt.
De eljött április 26.-a és én összeszedve az összes szóba jöhető számlát, iratot, jelszavakat, leírásokat, a biztos győzelem tudatában ott állhattam egy harmadik ügyintéző előtt. Mikor előadtam, hogy mi járatba vagyok, láttam, hogy szemében egy pillanatra fölvillant a harcra készülők elszánt pillantása. Az ügyiratszámot kérem! Adtam. A Téboly adta jelszót kérem! Adtam. A készülék jelszavát kérem! Adtam. A szerződést kérem, adtam, és láttam, hogy harcrakész pillantása megenyhült. Miért akarja megszüntetni kedves idegen a szerződést? –kérdezte. Elmondtam neki! Mert közben rájöttem, hogy bár az Internetet elérhető települések fölsorolása közt szerepel az én üdülőhelyem is, de itt olyan gyenge a térerő, hogy a mobiltelefonommal is ki kell menni a szabadba, ha telefonálni akarok. Hát akkor mit várjak el egy laptoptól, amiben ugyan olyan kártya van, mint a mobiltelefonban? Egy pillanat türelem, mindjárt bejelentjük a központba. Miközben telefonált, láttam, hogy arckifejezése megváltozott. A számítógép még nem dolgozta fel az adatokat, mondta ridegen, holnap tessék visszajönni! A helyiségben egy nagy körbefutó pult volt, és mögötte foglaltak helyet az ügyintézők. Ez a tény megakadályozta, hogy ráborítsam az ügyintézőre. Különben is a számítógépre kellett volna. Másnap aztán a formaságok elintézése után örömteli pillanatok következtek, az ügyintéző széttépte a kártyát, hogy más ne tudjon visszaélni vele. Én tudtam, evvel csak „odahalni” lehet, -a méregtől!
Ez után az incidens után megoldódott a probléma, a kábeltelevíziósok elérték a vityilló utcájára merőleges főutcát. Telefonon megrendelhettem a szélessávú Internet-szolgáltatást.
Két nap múlva jött az értesítés, csütörtökön arra járnak a szerelők, bevezetnék az Internetet. Leutaztam, és minden simán elintéződött. Ketten jöttek, gyorsan kihúzták a 30m kábelt a két lámpaoszlop között. Onnan bevezették, gyönyörűen, úgy, hogy alig látszik a vezeték a falon. Kaptam egy modemet, beállították, és azóta is kifogástalanul üzemel. Bementem Siófokra és az üzletben, ahol az ügyintézés folyt, befizettem 2 havi előfizetési díjat.
Másnap reggel a kertben serénykedtem, amikor látom, megint itt a létrával fölszerelt kábeltévés autó. Kiszállt belőle egy szerelőruhás ember, és a nevem után érdeklődött. Mikor igazoltam magam, egy ezerforintost adott át. A tegnapi pénztárzárás után ezer Ft többlet maradt, utánanéztek, és kiderítették, hogy én voltam az, aki véletlenül többet fizetett –mondta.
Távozásuk után elábrándoztam: Van még remény ebben az országban, hogy az ilyen vállalkozások széles szárnyon repülve terjesszék a magyar munka és becsületesség jó hírét!
|
|
|
- szeptember 19 2011 15:07:36
Kedves Andy!
Látod, mondtam én már ezt Neked egyszer - az egyik hozzászólásomban valamelyik novelládnál -, hogy nem jó helyre telepítetted a nyaraló objektumodat. Jó,jó, tudom én, hogy miért döntöttél úgy - közel van a Balaton - csak sutty!, és már bele is lehet csobbanni a vízbe. Ez eddig oké! No, de mi van ilyenkor? Hát ez a tortúra amit hősiesen át kellett vészelned, mire a MODEMED működött. No, de szerencsére túlélted, hiszen megpróbáltatásaid
megannyi szövevénye között - már ami a Vityillód felújítása körül is bekövetkezett -, még mindig jó idegállapotban vagy - úgy érzékelem prózádból, no nem azért mert én vagyok Óz a nagy varázsló és mindent tudok és látok.
Ajánlom Neked kedves Barátom, hogy a MODEM-ra nagyon vigyázz, mert néha megőrül és sztrájkba kezd, csak úgy magától, senki nem segít neki, az ülősztrájk, igen azt nagyon szereti.
Úgy hogy ha rám hallgatsz felveszed a sztrájkbizottsággal a kapcsolatot, a telefonszámukat majd email.-ben megadom.
Mindazonáltal adok egy újabb jelszót is, - én közvetlen kapcsolatban vagyok az általad említett Téboly KFT-vel, napi szinten tárgyalunk, nem szigorúan titkos a téma, - amivel simán beléphetsz a portálomra és megtekintheted a gyűlések jegyzőkönyveinek tartalmát. Ez azért fontos számodra, mert ha elromlik a MODEMED, - előfordulhat - ide kell a hibát bejelenteni.
És ha Te ide simán bejutsz - márpedig a jelszóval bejutsz - azonnal viheted a másik MODEM-et.
Az Ember tragédiájára visszatérve, ha még egyszer kiűzetésre kerülnél valamelyik hivatalból, adok egy másik jelszót, mert mivel Te Ádám vagy, én pedig Éva, ha mondod a jelszót, azonnal el tudom intézni neked, hogy a hivatalban rögtön intézzék az ügyedet, nem kell asztalt borítani, mert ugye az már garázdaság bűntette, nem tudom, hogy a BTK. hányadik paragrafusa vonatkozik erre a bűncselekményre, de az már, biztos, hogy szabadságvesztés. No és ha ez bekövetkezik, ki vigyáz a MODEM-re. No és végül is, mivel barátod vagyok és ilyen jó tanácsokkal elláttalak, azt az ezred nyereségedet, igazán megfelezhetnéd velem. Mondom a jelszót, amit ha kimondasz szépen halkan érzéssel, rajta lesz a bankszámlámon, és már jöhet a dőzsölés.
Kedves András!
Nagyon jó kis novelládhoz szívből gratulálok, szeretettel olvastalak: Évi. |
- szeptember 19 2011 15:14:57
Ja, bocsánat, elvétettem egy szót, nem ezred, hanem ezres.
No látod, már annyira várom az 5oo kemény magyar forintot, mert mindig csak a dőzsölésen jár az eszem!
Évi. |
- szeptember 19 2011 19:04:28
Gratulálok a novellához, laptophoz, a vityillóhoz és az internetkapcsolathoz a Balaton partján. Jó olvasni, hogy vannak emberek, akiknek nincsenek más gondjai.... |
- szeptember 19 2011 19:54:47
Kedves Andy!
Látom, hogy Varika is megjegyezte, hogy nem jó helyre telepítetted a vityillótokat. Éppen én is ezt akartam írni, és örülök a szerencsénknek, hogy mi Kaposvár környékbeli települések (24) egyikében élünk, ahol egy kaposmérői családi házban van a kábel-TV studió. Nekünk is ugyanolyan könnyen elintézték a kábel-Tv bevezetést, mint ahogy Nektek sikerült a VÉGÉN, de az az azt megelőző kálváriát nem kellett végigszenvednünk.
Lám, még egy kis falusi helyen is milyen könnyen hozzájuthattunk! Egyébként van lehetőség vezetékes telefon működtetésére is a kábel-TV-n belül, és sokkal jutányosabb áron, mint máshol. De mi csak mobiltelefonokat használunk.
Számomra is nagy ajándék volt 2010 Karácsonyára az itthoni számítógép, a családi gazdasági minisztérium jóvoltából!
Nagyon tetszett ez a történeted is!
üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
