|
 Vendég: 77
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egzisztencia megteremtése gyermekkel, vagy anélkül.
 V
Emőke 35 évesen szülte első - egyetlen - fiúgyermekét. Elsődleges szempont volt számára a főiskola befejezése után karrierjének építése és az egzisztenciális körülmények megteremtése.
Gyarapodott vagyona, jól fizető állást kapott, mely teljes embert kívánt, gyermekvállalásra - még ha akart volna sem - gondolhatott.
3o évesen azért már egy kicsit hiányzott neki - főleg amikor kolléganői behozták nyári szünetekben az intézetbe gyermekeiket, mivel nem volt aki felügyeljen rájuk - egy gyermek.
Csodálta az édes kicsi első, másodikos gyermekeket, ahogy bájosan, kedvesen elfoglalták magukat - rajzoltak, színeztek, mesét olvastak egymásnak elsős, másodikos szinten -. Vágyódott gyermek után, de..., mindig ott volt az a fránya de... (Adjam fel a hívatásomat, melyet nagyon szeretek, nem, még nem, ráérek) és el is odázta a témát.
Eltelt még 5 év, és akkor szíven találta Ámor nyila. Kedvenc kollégájába lett szerelmes, Ákosba. Ákos 4o éves volt, sármos, intelligens férfi, nem volt az a bizonyos "nőfaló" tipus, pedig a lányok az intézetben mit meg nem adtak volna akár csak egyetlen éjszakáért is.
Ákos már korábban felfedezte Emőkét, csak bátortalan volt, nem mert közeledni Emőkéhez, túlságosan rátartinak ítélte. De most, ahogy elmosódni látszott közöttük az a bizonyos "határ", odáig jutottak, hogy már együtt vacsoráztak. Emőke minden sejtjében kívánta a férfit, nagyra értékelte tudása végett, és erotikus kisugárzása egyszerűen megőrjítette.
Ugyanígy érzett Ákos is, aránylag hamar megtalálták a közös nevezőt, észre sem vették az idő múlását, már egymás karjaiban vágytól égve kényeztették egymást és bekövetkezett aminek ilyenkor be kell következni. Egymásé lettek, csodálatos élménnyel gazdagodva.
Elhatározták összekötik életüket.
Egyik nap így szólt Emőke:
- Kedvesem, azt hiszem jó hírt kell közölnöm Veled, gyermekünk lesz.- mondta nagy örömmel.
- Óh, drágám, tudod, hogy életem legboldogabb napja ez, tudod, hogy mióta vágyom én már egy gyerekre?- ölbe kapta feleségét és csókolta szemét, száját, haját, mellét, és egész testét.
Emőke nagyon vigyázott magára a terhesség alatt, hiszen elmúlt 35 éves, nagy a kockázati tényező már ilyen korban, maximálisan betartotta nőgyógyásza utasításait.
Semmi probléma nem volt a szülésnél, megszületett Péterke.
(Most egy kicsit előrébb szaladok az időben, mert novellámnak mondanivalója lényegében ez, ami ezután következik.)
Eltelt közben 2o év, Péterke leérettségizett magántanulóként, mert elég nehézkesen ment neki a tanulás. Maximálisan el is kényeztették szülei, mivel egy szem késői gyermek, amit szeme szája megkívánt mindent megkapott.
Péterke maximálisan vissza is élt mindig a szülei következetlenségével. Mert az volt, következetlenség ahogy nevelték Péterkét.
Emőke panaszkodott barátnőinek:
- Képzeld Marcsikám, most már az őrület határán vagyok, nem tudom mi lesz Péterkémmel, nem akar dolgozni, tanulni sem,nos végig bukdácsolta az általános és középiskolát is, továbbtanulásra (egyetem, főiskola, semmi esélye) mit fogok vele kezdeni?! - sírdogált Emőke.
- Képzeld és most az a helyzet állt elő, hogy Ákos ugyan már nyugdíjas, de roppant kevés a nyugdíja, egészsége megromlott, a kevéske nyugdíját még ki kell egészítenem az orvosoknak adott hálapénz és a gyógyszerek végett. Az én egészségem is kezd megromlani, 55 éves vagyok, fájnak az ízületeim, többet vagyok betegen otthon, mint amennyit dolgozom. És egyre fogy a pénzünk. Nincs már tartalék, lassan feléljük az én összes jövedelmemet. Most kellene, hogy Péterke segítsen! Mert ha elmenne dolgozni - akárhová is-, legalább magára megkeresné azt ami kell.
De nem, nem akar menni dolgozni.- sírta el magát Emőke.
Eltelt két év, Emőke is összeroppant. Péter 22 évesen ott lógott idősödő szülei nyakán, nem dolgozott, rossz társaságba keveredett, részegen tért haza minden este - hogy honnan volt pénze, Emőkének halvány fogalma sem volt mindaddig, amíg egyik este egy rendőrségi autó állt meg a házuk előtt. Péterért jöttek.
- Jó estét kívánok, Juhász Pétert keressük- mondta a törzszászlós rendfokozattal ellátott rend őre.
Emőke összerezdült.
- Biztos, hogy jó helyen járnak,Uraim? Az én fiamat keresik?- mondta megszeppenve Emőke. De hát miért?
- Hogy miért, kedves asszonyom. Az Ön fia nem jelent meg a Büntetés végrehajtási Intézetben, hogy megkezdje 3 éves börtönbüntetésének letöltését kábítószer terjesztéséért, amit a Fővárosi Bíróság ítélt neki. Ma kellett volna bevonulnia a Kozma utcai BV. intézetbe. Úgy. hogy most előállítjuk és bekísérjük.
- mondta a törzszászlós.
Emőke összeomlott. Az emeleti szobában hónapok óta betegen fekvő Ákos összeszedte minden erejét és levonszolta magát a nappaliba, hogy segítsen félájult feleségének.
Péter összeszedte holmiját, kaján torz vigyorral az arcán szülei felé intett lezseren, "Háj, majd jövök egyszer őseim", és elvitték!
Emőkében és Ákosban egy világ omlott össze, illetve nem most, hanem már évekkel ezelőtt, de ez volt az utolsó halálos döfés, amit az egyetlen gyermeküktől kaptak.
Néztek egymás szomorú szemébe, záporoztak könnyeik, és egymástól kérdezték félve, szinte remegve:
- Kedvesem, hol rontottuk el? Hiszen annyira vágytunk erre a gyerekre, és csak a szomorúságot kaptuk tőle.
Álomba sírták magukat, Péterke megkezdte 3 éves szabadságvesztés büntetésének letöltését
Később, - amikor lelkileg egy kicsit összeszedték magukat -, hogy hosszú Péterke bűnlajstroma. Kezdte betörésekkel - innen volt a pénze eleinte -, később fokozta rablással, majd kábítószer terjesztéssel (és talán elment volna a gyilkosságig is, ha le nem tartóztatják). |
|
|
- szeptember 20 2011 16:00:09
Kedves Sanyi!
Örülök, hogy prózám mondanivalója megérintett. Én azt hiszem, hogy az életből merítettem, mert biztos, hogy sok ilyen keserű sors van ma. Mondjuk, én megint csak magamból tudok kiindulni (mint mindenki) én ugyan még nem voltam 18 éves, amikor a fiam született, és 21 éves voltam, amikor a lányomat szültem. De valahogyan természetes volt számomra, hogy igenis menni kell dolgozni, mert felelősséggel tartozom gyermekeinkért. Soha nem voltunk gazdagok, én azt a miliőt nem tapasztaltam, de mindig volt annyi pénzünk amennyi kellett és normálisan tudtuk nevelni gyermekeinket. Nekem az a véleményem, hogy fiatalabb korban még sokkal több türelme van az embernek mindenhez - és akinek gyermeke van, az tudja, hogy végtelen türelem szükségeltetik a gyermekneveléshez a végtelen szeretet mellett.
Egyébként prózámat egy megtörtént eset ihlette (biztos, hogy nem csak egy ilyen eset van) és sajnos nincs is benne túlzás.
És ráadásul marad a szülők lelkivilágában (történetemben) egy végtelenül nagy bűntudat. Mert végül is ők rontották el gyermeküket a következetlenségükkel, mert a gyerek véleményem szerint nem születik rossznak, a szülők felelőssége, hogy milyenné formálják, nevelik. Végül is végtelenül sajnálom az ilyen lelkileg sérült családokat. Mert milyen ember lesz abból a Péterkéből (Mihálykából, Karcsikából...) aki majd 3 év múlva szabadul - természetesen maximálisan kiképezve a "bűnözés" tantárgyból, ha lenne ilyen.
Soha nem lesz belőle ép lélek véleményem szerint.
Örülök, hogy nálatok minden megoldódott, mert odafigyeltetek.
Köszönöm, hogy olvastál és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 22 2011 10:14:27
Kedves Évike!
Arra igazán nincsen recept, hogy mikor szüljünk ahhoz, hogy a gyermekeink eszesek, szófogadóak és munkát szeretőek legyenek. Sajnos, előfordul ezeknek hiánya akkor is, ha fiatalabban szül egy nő. Lehet azonban a gének öröklése miatt is, amit a következő generáció is magával visz.
De teljesen egyetértek a hozzászólásodban írtakkal, annak minden szavával, ezeket itt most nem ismételném meg!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- szeptember 22 2011 14:13:38
Kedves Zsuzsika!
Köszönöm, hogy olvastál és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
