|
 Vendég: 102
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Mindenáron költő leszek! (Történetem fikció)
 V
Egyik nap, mit nap, hajnal volt még amikor felhívott telefonon Viktória - egyik kedves, bájos kolléganőm -, a frászt hozta rám, azt hittem valami baj van. Hajnali három óra volt, eszeveszettül csörgött a mobilom. Felpattantam - máskor magam mellé teszem az ágyba, most nem, a lakás legtávolabbi pontján hagytam, úgy hogy elindultam a hang irányába, egyszer-kétszer elvétettem az útirányt. Balra kanyar, utána jobbra (a fene essen beléd, rád találok még ma?)már az egész családom felébredt, mire végre nagy nehezen felkapom azt a kis mocsodékot.
- Halló, ki vagy, aki hajnali háromkor telefonálsz?- mondtam nem éppen finoman.
- Halló, szia kedvenc kolléganőm, Viki vagyok, tudod az irattárból! Felébresztettelek? (No nem, hát hogyan is gondolod, hogy felébresztettél, nem, itt ülök az erkélyen és vizsgálom a csillagokat, hogy lehet ilyen hülyeséget kérdezni)- kérdezi lelkesen Viki.
- A világért sem ébresztettél fel Vikikém mondd, baj van?- kérdezem türelmesen, de legalább megnyugodtam a hangját hallva, hogy nincs baj.
- Eldöntöttem! Költő leszek! Sőt lehet, hogy író is! Jött az isteni szikra, no meg az ihlet is, vagy hogy hívják, a franc se tudja, no szóval költő leszek!- mondja lelkesen.
- És ezért ébresztettél fel engem hajnalban, hogy ezt közöld velem? - kérdeztem álmosan, (illetve dehogy álmosan, hiszen már kiverted belőlem az álmot.)
- Holnap mindent megbeszélünk! (Velem ugyan nem kis pofám, mert holnap én be nem megyek, ki kell aludnom a hülyeségedet)- és választ nem várva letette a telefont. No barom (ez én vagyok) most aludj vissza, ha tudsz.
Másnap azért csak bementem, mert várt a munka, igaz, hogy nincs pótolhatatlan ember, de azért az én munkámat szeretem én végezni.
Viktória nem jött dolgozni. Azt mondták a kolléganők, hogy kivett 3 nap szabadságot és megkért mindenkit, hogy ne zavarják, mert ő most alkot.
(Hajjaj, mi lesz ebből, tényleg nagyon elszánta magát, no majd kiderül.)
- Ja, és Téged is megkért, hogy Te se hívd, majd ő jelentkezik- mondta nekem kedvesen Krisztina kolléganőm.
Eltelt 2 nap, nem jelentkezett Viki, kezdtem aggódni. Mi tarthat ilyen sokáig? Hány verset ír?
Vagy egyből regénnyel kezdi? Arra szerintem nem képes, de ki tudja, mi rejlik benne?
Harmadik nap már tűkön ültem. Nem akartam zavarni, mivel megkért mindenkit, hogy senki ne tegye, mert alkot.
Délután öt óra. Eszeveszettül nyomja valaki a kaputelefont. (Jól van no, jövök már, ki a franc vagy, bejelentés nélkül, utálom ha így jön, mit jön, nyomul befelé)
Hát Ő volt az, Viki.
Ledobja magát a kanapéra, hatalmas dosszié a kezében, szépen, óvatosan lehelyezi a dohányzóasztalra.
- Tessék kedvenc kolléganőm, itt az első művem- mondja kedvesen, közben kimegy a konyhába, főz magának egy kávét, mintha otthon lenne.
Belenézek a dossziéba. Szép, fehér lapok sorakoznak egymás alatt, keresem, melyik lehet a műve. Úgy látom, mindegyik papír üres, lapozom, (nem akarom megsérteni, hogy én ugyan egyetlen betűt sem látok egyetlen lapon sem, no de mindjárt felteszem a szemüvegem, hátha, próba, szerencse, no ugye, hogy ugye, jól gondoltam, és látom a betűket. 5 sor, 5 kemény sor, hogy hány szótag, mindjárt megszámolom, bár nem kell nagyon számolnom így spontán rásassintok és már látom is.)
Közben Viki hozza a forró gőzölgő nedűt, és okos kis fejecskéjével várja a véleményemet.
- No mit szólsz? Milyen?- kérdezi nagy lelkesedéssel.
- Várjál szívem még most barátkozom a gondolattal,( hogy hogyan is fordítsam a papírt, keresztbe, vagy hosszába, vagy hajtsam össze középen (de akkor még ennyit sem látok)vívódom, de meg fogom oldani!
- Mindjárt mondom a véleményemet, türelem Vikikém, addig szolgáld ki magad, van ott a bárszekrényben rövidital, nyugodtan igyál. Nekem ez úgyis eltart egy ideig, míg elemzem művedet.
Mereven nézem a papírt. (Viktória iszik, hadd igyon, legalább jobb hangulata lesz)
Olvasom - amit egyáltalán a sok helyesírási hiba mellett el tudok olvasni.
A vers címe: Tavasz (Nem rossz cím, ha mondanivalója is lesz, vagy talán még az 5 kemény sorból egy fél sor rímel is?!, az maga lesz a csúcs!)
Szóval ott tartottam, hogy Tavasz. És jön a vers.
Idézem: Süt a nap. A madarak énekelnek. Ott egy felhő. Nem kellene ott lennie, de ott van. Mit csináljak vele? Hiszen tavasz van! Azt tanultam, hogy ez a tavasz. Milyen? Hát olyan!
Rohadék felhő nem akar távozni! Nem baj!Akkor is tavasz van!
Ennyi a vers, ez az öt kemény sor.
Viktória dönti magába a tojás likőrt, már nagyon vigyorog, talán már a versről el is feledkezett,
(nem bánnám, ha nem kellene véleményeznem, hiszen hogy is tudnék neki jót mondani). De nem feledkezett el.
- No milyen, mit szólsz? Nem csodálatos? Minden benne van- mint a "nagyoknál". No mondjad már, hogy milyen? - sürget Viki.
Jól meg kell gondolnom, hogy mit mondok, hogy nagyon érzékeny, és mi lesz ha megsértődik? Tipródom, én is iszok egy tojás likőrt, bátorságot öntvén magamba.
- Az a helyzet Viktória, hogy szép a műved, igazán csodálatos ez az öt sor (no térjél már a lényegre, ne bomolj, mit vacakolsz annyit, amikor egy szóval ki tudnád fejezni a véleményedet) csak egyetlen, illetve kettő, vagy lehet, hogy három, vagy talán öt, nem, nem csak négy hibája van.- mondtam neki most már nem kímélve a lelkivilágát (hatott a tojás likőr, bátor voltam ám már!)
- Az nem lehet, hiszen 3 napig éjt nappallá téve dolgoztam rajta, erős szellemi megterhelés volt, ne mondj ilyet, hogy nem jó!- mondta majdnem sírva.
- Hát akkor most mit mondjak Neked? Egy szóval mondom (most már nagyon berágattál csajszikám, azért mindennek van határa, döntöd magadba a piámat, iszod a kávémat, mindjárt vacsorát is kérsz, és akkor nem mondhatom el őszintén a véleményemet?)
- Szóval ott tartottam, hogy egy szóval mondom, hogy ROSSZ! Nagyon rossz!- no végre kimondtam.
Viktória mereven néz rám.
- De miért?
- Hogy miért, szárazan -egy szavakban vagy félszavakban közlöd a tényeket. Mondanivaló egy szál se, a rímről nem is beszélhetünk, mert nincs. Szótagszám (Óh, miket mondok én Viktória, de ki kell mondanom most már ha bele kezdtem, lesz ami lesz) azt inkább hagyjuk.
Szóval összességében úgy ahogy van rossz! -mondom ellentmondást nem tűrő hangon, és ledöntöttem az utolsó korty likőrt.
Viki gondolkodik (már amennyire tud, mert azért ő sűrűn nézett a pohár fenekére amíg én a művét próbáltam elemezni)
- No nem baj, még finomítani fogok rajta, az újabb három nap, de kiveszem az évi szabadságomat mindet, mert már itt van a fejemben a regényemnek a tartalma.- mondja mosolyogva, kedvesen.
(No ettől tartottam, ha a regényed is olyan jó lesz, mint a versed, és engem kérsz meg, hogy elmondjam elsőnek a véleményemet, lehet, hogy össze fogunk veszni! Bár vele nem lehet, mert nem tudja, hogy nem tud írni!) |
|
|
- szeptember 22 2011 09:24:15
Barátnőm!
Nagyon jó kis írás, gratulálok: Pircsi |
- szeptember 22 2011 10:04:56
Ez az írás utolsónak kihívott nyerő lap! Kemény bírálat, így csak a Nagy Feró tud az X faktorban! Ez az írásod 4 igen! Nálam már most a döntőben vagy! Andy |
- szeptember 22 2011 11:49:50
Kedves Andy!
Húha! Akkor most kapaszkodnom kell, hogy ki ne essek a döntőből, mert ugye a kis csatákat is megnyerik a katonák, de mi van a háborúval? Azt is meg kell nyerni! Nem szoktam nézni az X faktort, de most már ahogy így felhívtad rá a figyelmemet, lehet, hogy belesassintok néha - már csak azért is, hogy lássam "munka" közben a Ferót!
No meg még a Viktóriától is van mit tanulnom , ha megakarom nyerni a háborút! Már pedig meg akarom, ilyen nincs,hogy NEM!
Köszönöm, hogy figyelmeddel és értékes véleményeddel megtiszteltél:
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 22 2011 19:16:37
Kedves Évike!
Ez is nagyon jó írás! Megint sok humorral fűszerezve (ami a zárójelben írtakat illeti)!!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- szeptember 23 2011 06:39:09
Kedves Zsuzsika!
Köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
