|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Írásomat két elvarratlan szál motiválja.
 V
Kedves Olvasó!
Mai írásomat (mit írásomat, ne nagyképűsködj már, halkan szólva, sőt suttogva is alig-alig szösszenetecskécske, no így már jobban hangzik, igaz, hogy pongyola stílus, de direkt, hogy Karcsika a fűzfapoéta, no meg Viktória aki "csak azért is "költő lett (volna,) ha tudna verselni, no és nem utolsósorban Viktória miatt is aki most írói babérokra törekszik, miután a Tavasz c. verséért nem kapott vállveregetést sem. Ez az egyik elvarratlan szál a fejemben.
Egyik kedves barátom (olvasóm) Andy Jazz véleménye a "Végrehajtás" cimű alkotásnak nem nevezhető förmedvényem alatt, ugyanis megkérdőjelezte matematikai tudásomat, 9 gyerek az sok, mert ugye a legnagyobb 18 éves lenne. És igaza van, tényleg nem tudok számolni. (Nem haragszom, miért tenném, bár azért igen, hogy nem ajánlott matek korrepetítort, de megoldottam. Mert ugye a katona ha azt kapja parancsba, hogy fesse át az ég színét, nem az a kérdése, hogy hogyan, hanem, "ÉRTETTEM. MILYEN SZINŰRE alezredes elvtárs?"
Szóval ez a másik elvarratlan szál ami itt maradt a fejemben, hogy igenis meg kell tanulnom számolni (is)
Este volt, lefekvéshez készülődtem, nem volt semmi kultúra a TV-ben, nehéz napom volt a munkahelyen, miért ne dögölhetnék már le.
Igen ám, de a SORS közbeszólt. Megcsörrent a mobilom. (Hol a francba vagy megint te kis hülye jószág, mindig elhagylak, tudod, hogy mennyire utállak? Tudod hát!)
- Halló, tessék (mondanám a nevemet, de nem érdekli)- és ordít bele a fülembe, már két méterre tartom a kis dögöt a fülemtől.
- Szia Viktória vagyok, elkészültem a regényemmel, felugorhatok hozzád, elolvasod?-
ordítja Viktória, de mire válaszolhatnék, már süket a vonal. (Na még csak Te hiányoztál nekem, megnézem gyorsan van-e elég tojás likőr, mert ismerve Viktóriát innen hívott a lépcsőház elől)
Már nyomja is a kaputelefont mint a barom.
Beengedem, cipekedik 3 nagy kemény fedelű dossziéval érkezik, majd megszakad a cipekedésben. Ledobja hanyag mozdulattal a dohányzó asztalra és rohan a konyhába kávét főzni. (Hát csajszikám , a nevemre ne vegyelek? Érezd csak otthon magad nyugodtan, sőt, ott a vacsi a hűtőben, jó étvágyat, szolgáld csak ki magad!)
Elhelyezkedem kedvenc fotelomban, és szorgalmasan olvasni kezdek, mert ugye rohadt fáradt vagyok és szeretnék már túl lenni az egészen. Igyak egy tojás likőrt? Igyak! Úgyis soká lesz még reggel. Gyorsan magamba döntöm, de csak egyet, mert különben ha többet iszom, nem fogom érteni Viktória
regényét.
Közben Viktória behozza a gőzölgő illatos nedűt,
elfekszik a kanapén és sasol, sasol engem, hogy olvasok-e már.
Elkezdem.
A regénye címe: Szerelmi háromszög. (Hajjaj, ettől féltem, hogy valami borzalmas érdekfeszítő drámát fog írni, de hátha, hátha ez jobb mint a verse.Reménykedem)
Idézem:
"Volt egyszer három ember. Nem kettő, és nem is egy, három. (no jól van már, térj a lényegre!)
Szóval ez a három ember már ott volt (no, jó, de hol? Ne türelmetlenkedj már! A fene azt a hülye fejedet, hát nem úgy van az, hogy zutty! és már tudod is, hogy kik a szereplői a háromszögnek! Ej, te ostoba! Most megfeddtelek!)
Szóval ott tartottam, hogy "három ember már ott volt, (hogy milyen neműek, a lőtéri kutyát sem érdekli, nem is tudom meg még egyelőre)
"érkezik még három ember, 3 nő, az előzőek hárman férfiak voltak. (No végre, most már vannak hatan, 3 nő, három férfi, no igen, de mi lesz a szerepük a szerelmi háromszögben, az még titok.)
"Leülnek hatan, nevük nem fontos, nem az a lényeg. Kártyáznak! Hatan, illetve csak öten, mert egy a kibic. Segít is, meg bele is pofázik a kártyajátékba, ő nem tud kártyázni, de pofázni igen. No,de ez sem lényeg. (Kezdem kellemetlenül érezni magam, te jó ég, mire vállalkoztam, hogyan fogok én rájönni e regény mondanivalójára, lehet, hogy nem hülyén, hanem még hülyébben halok meg?)
Ja, és úgy mellesleg közben Viktória dönti magába a tojás likőrömet, úgy üvegből, nem vacakol pohár iránt, azt el kell mosni utána. Kezd fátyolos lenni a tekintete, lehet, hogy nem sokára transzban lesz, gyorsan kell olvasnom tovább, mert ha eléri a delírium, már nem tudok vele kommunikálni.
Szóval folytatom az olvasást.
" Tehát már vannak hatan, de érkezik még három ember. A csoda tudja a nemüket, de nem is ez a lényeg. (A fene egyen meg Viktória, soha nem tudom már meg, hogy mi a lényeg?)
Az utóbbi három nem kártyázik, ők csak vannak.(De minek, Viktória könyörülj rajtam,)
Tehát ők vannak, ők a háromszög.Azt nem tudom, hogy hegyesszög-e vagy derékszög, de szög az biztos."
Viktória megpróbál felülni, hogy a maradék tojás likőrt a szájába csorgassa, de kicsúszik a kezéből az üveg, és a szőnyegemre zúdul a ragacs.(A fene essen beléd, most takaríthatok is utánad)
- No milyen, ugye érdekes - de már alig tudja formálni a szavakat, kimondva meg úgy hangzik, mintha a japánt keresztezte volna az angollal és a francia nyelvvel. És merev tekintettel, keresztbe álló szemmel néz rám (vagy lehet, hogy nem is rám, nem tudom eldönteni, de most melyik szemébe nézzek?
Értelem eddig sem sok tükröződött, de most aztán végképp!) és várja az ítéletemet.
Kutatok tovább a dossziék között, szórom szét a lapokat, mind üres. (Viktória, nem mondod, hogy ennyi a regényed? Hát itt kaparom össze magam, vagy a falat, ha ennyi, és ezért képes voltál este ide döngetni! Lassan az őrület határán leszek, innom kell egy likőrt, na, ja, ha meg nem itta volna az egészet. No jó Évi, te most nem iszol, te most olvass!)
Keresem a szöveget, nincs több.
Viktória eldőlt a kanapén és már horkol.
(Nyugalom, most vedd át még egyszer, hátha kiderül valami, csak elkerülte a figyelmedet)
Összegzem: Van hat ember meg három, az kilenc (no figyeled, már hogy tudok számolni? A gyerekek is kilencen voltak a viskóban) szereplő, mi is a címe: Ja. Szerelmi háromszög, de kit érdekel az már, nem számít, ha címe sincs úgyis jó. Még nem tudni, hogy ki a háromszög. Számít? Nem Mondanivaló? Minek?
Téma? úgy szintén minek? Nem baj, ma már semmi nem baj. Majd holnap, holnapra megvilágosodik.Hanyag mozdulatokkal ledobom a dossziékat, átmegyek a vendég szobába ott alszom, mert Viktória olyan dübörgéssel van, úgy horkol, mint egy ZU-2-es légvédelmi géppuska.
Reggel 9 óra van, Viktória már lefőzte a nedűt, kissé gyűrött ábrázattal, kedvesen behozza nekem és kérdezi:
- Na milyen, ugye, hogy ez már jó, nem olyan mint a Tavasz című versem? Bár nekem az is tetszett. - néz rám. (Most mit mondjak neki? Sz igazat? Hát csakis! Mi mást mondhatnék? Lesz ami lesz!)
- Viktória, ez nagyon rossz! Sajnálom, de nem tudok mást mondani. Ebből a lőtéri kutya sem értene semmit, hogy ha tudna olvasni.- mondtam neki kissé keményen (meg is sajnáltam)
- No jó, tudod mit, nem érdekelsz! Felejts el! Te nem ismersz más szót, csak azt, hogy rossz, tudod mit, ha olyan nagyokos vagy, akkor írd meg Te.- és felháborodottan (vagy megháborodottan) kitépett a lakásból. Másnap kilépett a munkahelyünkről, hogy soha többé ne lásson engem.
Megmondom őszintén - vagy hogy is mondták annak idején a Franciska-Sóban, "megmondom az őszintét"-, nem is bánom, hogy véget ért a kapcsolatom Viktóriával, de annak viszont örülök, hogy megtanultam számolni. Most már tudok! Igaz, hogy csak kilencig, de addig nagyon jól. Mert ugye hat meg három az kilenc, kilenc szereplő volt (lett volna) a regényében.
De, hogy a háromszögnek (mely szerelmi lett volna, ha...) hány szöge van, 6 vagy 9, ez egy tizenkét pontos ravasz kérdés. Meg fogom oldani, mit nekem, ha az eget betudtam festeni sárgára, ez már nem nagy kunszt. |
|
|
- szeptember 25 2011 17:07:08
Barátnőm!
Nagyon jól megírtad, bizony van ilyen boci-boci tarka!
Na azt hogy lehet megdícsérni?
Igazad van, hogy "megmondtad az őszintét!"
Puszillak: Pircsi |
- szeptember 26 2011 08:17:11
Kedves Évi!
Tetszik az írásod! Ez a Viktória eléggé komikus, már-már valószínűtlen, ami azért is merült fel bennem, mert korábban fiktív, félfiktív történeteket is nyilvánosságra hoztál. Nekem is van ilyen ismerősöm, aki nagyon szeret és nagyon akar "írni", miközben egyáltalán nincsen semmi mondanivalója, csak szeretné felhívni magára a figyelmet; és elvárja mindenkitől, hogy megdícsérjék az írásait (a kritikát nem bírja, még akkor se, ha az nem lesújtó, hanem szeretettel történő, építő kritika), hogy elhelyezkedhessen az önszeretet magas és kellemes piedesztálján. Az ilyenekre írta Móricz Zsigmond: "Valami mocorog benne, de nem biztos, hogy tehetség. Az is lehet, hogy giliszta."
Szeretettel olvastalak!
Üdvözlettel: Marci |
- szeptember 26 2011 09:07:13
Kedves Évi!
Nem tudom, mennyi ebből az igazság, de ha csak félig kitalált (és van benne valami valóságos is), akkor is nagyon durva a dolog, hogyha valakit hasonló dolgokkal "traktálnak", és nem is gondolnak arra, hogy a drága időnket hasznosabb dolgokra is fordíthatnánk. Ha félig igaz, akkor sem irígyellek!
Jól megírtad és jól megmondtad!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- szeptember 26 2011 11:10:25
Kedveseim!
Pircsike barátnőm, Zsuzsika, és Marci!
Történetem természetesen fikció. Ennyire hülye ember azért biztos, hogy nem létezik.Mindenki tisztában van (vagy nem?!) az értékeivel.
Köszönöm, hogy olvastatok!
Szeretettel: Évi. |
- szeptember 29 2011 16:51:48
Évike, jót mosolyogtam ezen az íráspróbálkozó hölgyeményen...
Ne hidd, hogy nincs ilyen. Szerintem ráhibáztál, és találhatnánk, ha keresnénk...
Nagy az Isten állatkertje. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
