|
 Vendég: 69
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Mindenki a saját sorsának kovácsa
 M
- Mónika idős szülők gyermekeként született a háború utáni nagy ínség idején. Anyja már harminchét éves volt ekkor és idegileg - a háborúban átélt borzalmak miatt - eléggé labilis.
A terhesség idején sokat koplalt, és kalória szegény táplálékokat fogyasztott. A kislány nagy súllyal, de csont gyengének született. A szülők és az asszony első házasságából született - már kamaszodó - lánytestvér nagy szeretettel vette körül a kis jövevényt.
- Az ország gazdasági helyzete javult, Mónika megerősödött testileg, de értelme nem fejlődött kellő ütemben. Tanulni nem szeretett, szívesen és gyakran kerülte az iskolai foglalkozásokat, de erről nem számolt be otthon szüleinek. Így kínos meglepetést okozott nekik, amikor igazolatlan hiányzásai miatt a gimnázium második osztályában év végén nem kapott bizonyítványt - és ezzel évismétlésre ítélte magát.
- Nővére éppen végzett az egyetemi tanulmányaival és visszatért szülővárosába, egykori iskolájába tanítani. Húgát is beíratta, hogy az ő védőszárnyai és ellenőrző segítsége mellett megszerezze az érettségit. Az idős szülők boldogok voltak, mert a sokat füllentő Mónikát nem volt könnyű a fiúktól távol tartani...márpedig ők szerették volna tisztességes házasságban látni az életét.
- Sajnálatos módon a remények nem váltak valóra. Mónika félévkor - minden könyörgés és rábeszélés ellenére félbehagyta gimnáziumi tanulmányait , és rövid semmittevéssel töltött idő után rászánta magát, hogy kitanulja a gyors- és gépírást. Ezúttal sikeresen be is fejezte tanulmányait és némi összeköttetés árán munkahelyet is sikerült szerezni neki.
- Hamarosan férjhez ment egy árva, elhanyagolt külsejű, tanulatlan fiúhoz, akit nem szeretett, de a szülők ragaszkodtak a házassághoz, mert nem győztek vigyázni kimaradozásai miatt az akkoriban fontosnak tartott erkölcsi tisztaságára. A házasságból rövidesen két fiú született, az apai ismeretség révén állami lakást is sikerült szerezniük. Mónika akkor döbbent rá, hogy férjét nemcsak nem szereti, de szégyelli is. Beiratkozott az esti gimnáziumba és munka, meg család mellett ezúttal leérettségizett. Egy nagy gyárban a jogászok mellett titkárnőként dolgozott és lassan kezdett fejébe szállni saját fontosságának tudata, barátnőit és barátait diplomások közül választotta...A házasság fölbomlott és csúnya válással ért véget. Az utolsó kanálig elfelezték az ingóságokat és a két fiút is elválasztották egymástól. Az idősebbik, aki ekkor már kiválóan sportolt egy első osztályú csapatban - főállású sportolóként - és a sport miatt a középiskolát anyja példáját követve - félbeszakította, apjához került, míg a fiatalabbik fiú anyjával maradt és a nagyszülőkhöz költöztek. Mónika apja hamarosan meghalt egy orvosi műhiba miatt. A családi házat eladták és az árán városi panellakást vásároltak, ahova özvegy anyjuk is beköltözött.
- Az elhagyott férj elveszítette állását, mert inni kezdett és elsikkasztotta munkatársai pénzét...Titokzatos körülmények között egy sportverseny után hazatérve a fia holtan találta apját az asztala borulva. Örökölte kicsi lakását, megházasodott, ám a bajok nem értek véget. A sportállás megszűnt, pénzbeszedő lett a fiúból, majd rákapott a szerencsejátékra, a pénzzel nem tudott elszámolni és elveszítette állását. Közben két lánygyermekük született, de mire a második kislány világra jött, ez a házasság is felbomlott...
- Zoli -mert így hívták a szerencsétlen sorsú fiút, próbált edzői állást vállalni, a dolgozók esti iskolájában érettségizett is, de komoly munkára nem volt képes többé...Eltűnt a család szeme elől valahol az alföldi tanyavilágban...
- Mónika anyja halála után /rákban halt meg rövid szenvedés után /- magára maradt. Szeretett volna új családot alapítani, de csak alkalmi partnerei akadtak, és mindig adósságokba keverte magát, hogy kevés fizetéséből finanszírozni tudja úriasnak vélt életvitelét. Végül talált magának egy nála jóval idősebb, rigolyás diplomás özvegy társat, akit mindenben kiszolgál ma is, miközben mindenkit okol mostoha sorsáért, csak saját felelősségét nem látja szomorú sorsának alakulásában. |
|
|
- szeptember 28 2011 16:41:50
Mamuszkám!
Nagyon jó kis elbeszélésedhez gratulálok!
Nagyon szereztem olvasni őket, dajnos ilyen szerencsétlen sors is van!
Puszillak, ölellek: Pircsi |
- szeptember 29 2011 07:54:21
Sajnos abszolút élethű, s gondolom valakinek a sorsát is írtad meg.
Az én ismerettségemben is vannak szerencsétlen sorsok
Szeretettel olvastalak Laci |
- szeptember 29 2011 08:36:55
Köszönöm, hogy elolvastad - itt a prózának nincs közönsége...időigényes és el is van rejtve , nem úgy, mint a versek.
Igen, konkrét sorsról van szó...tipikusnak is mondható
szeretettel üdv. - mamuszka  |
- szeptember 29 2011 11:46:00
Kedves Mamuszka!
Nekem már ismerős ez a történeted. Tudom,hogy valóságos, és nagyon szomorú, hogy így történt.
Lehet magasra kapaszkodni, de megtartani sokszor nehéz azt a poziciót, és nagyot is lehet esni.
Jobb szerényen és békében, boldogságban élni, mint hívalkodó életvitelt folytatni, s a végén elveszíthetjük családunkat és a barátainkat is!
Szépen megírtad!
Mamuszkám, én nagyon szeretem a prózákat, mintha már írtam volna, hogy sok esetben szívesebben vagyok itt, mint a verseknél!
Ezt is nagyon szívesen olvastam! Lehet, hogy később érek ide, mert másik irodalmi portálon is olvasgatok, de előbb-utóbb itt leszek!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- szeptember 29 2011 16:13:21
Kedves Zsuzsanna!
Gondolom, emlékszel a történet eredeti változatára, amit a húgomról írtam...
nem tudok beletörődni, annyira fáj ez a csalódás...és sajnálom is őt, de nem tudok és - azt hiszem - már nem is szabad segíteni...teljesen elidegenedtünk, mégis nekem hiányzik jobban, noha felhívtam, hogy ne haraggal haljak meg, ígérte, hogy jön, és bocsánatot is kért a viselkedése miatt, de azóta sem jelentkezett - pedig már nem élek soká, mert rettenetes fájdalmaim vannak az utóbbi időben - és úgy látszik, közeledik az utolsó fejezet...
Prózát írni - noha van sok gondolatom - nagyon fárasztó mennyiségileg főként - ezért írok inkább verseket...
Nagyon örülök, hogy legalább te olvasod, mert itt ez nem nagyon kelt érdeklődést - el is van dugva, időigénye, és persze nem a szerelemről szól mindig...Jól teszed, ha máshova is ellátogatsz, itt már sokat süllyedt a színvonal sok új tag van, cserélődnek és nem biztos, hogy előnyösen, - másrészt piszkálódnak is velem itt is néhányan - nem durván, de érzékeny vagyok a fájdalmaim az aaz előző - másutt elszenvedett sérelmek miatt
köszönöm figyelmedet, kedves szavaidat - szeretettel Mamuszka |
- szeptember 29 2011 16:35:04
Kedves Mamuszka,
szomorú sors, és tipikus, valóban. Hány ilyen van...! De hány olyan is, ahol valaki mindent megtesz, mégis úgy alakul a sorsa, hogy ugyanott találja magát, mint ez a másik...Mindenki saját szerencséjének kovácsa... de hogy milyen a kovácsműhely, az bizony nem csak rajtunk múlik... |
- szeptember 29 2011 19:57:47
Kedves haaszi!
Bizony nem mindegy az sem, hova és mikor születünk, milyen géneket örököltünk, de testvérek, akik azonos feltételek között nőttek fel - mégis nagyon tudnak különbözni - felnőttként magunk irányítjuk a sorsunkat...van, aki keményen küzd, van, aki a kényelmesebb utat választja és még a lehetőségekkel sem él...Ebben a történetben ezt akartam elmondani
köszönöm látogatásodat, véleményedet elfogadom
üdv. mamuszka |
- október 01 2011 09:18:24
Köszönöm kedves figyelmedet Viktória!
Sajnos teljesen igazad van - és az igazságok gyakran fájnak...
szeretettel köszöntelek - mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
