|
 Vendég: 78
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Lehet akár megtörtént eset is, de fikció is.
 M
Vers-és prózaírással is foglalkozó barátom felhívott a minap.
- Kérlek szépen gyere át légy szíves, nagyon rosszul vagyok!- mondta kissé fátyolos hangon.
- Megyek drágám, igyekszem.- mondtam neki kedvesen. Gyorsan összecihelődtem - nem lakik messze hozzám - és pillanatok alatt ott voltam nála.
Hosszasan nyomtam a csengő gombját, (no mi van, nem akarsz beengedni most meg már, kezdtem aggódni), de nyílt az ajtó.
Borotválatlanul - ami rá soha sem volt jellemző -kócos hajjal, konyakos pohárral a kezében üdvözölt.
- Köszi, hogy ilyen hamar jöttél, rogyjál le valahová, ahol még találsz egy kis helyet - mondja keserves hangon hörpintve egyet italából. Nem tetszett, nagyon nem tetszett a látvány. A garzonlakása mint egy szemétdomb, a mosogató tele mosatlan edényekkel, szennyes ruhák szanaszét hevertek fotelokban, szőnyegen, mindenhol, üres piás üvegek a szemetes kukában vigyorogtak.
- Hogy nézel ki Ákos? Mi a fene van Veled? Ismerlek már néhány éve, de ilyen állapotban még nem láttalak! Mi történt?-kérdeztem aggódva.
- Elhagyott, a Klári elhagyott! - mondja elcsukló hangon. Még egyet kortyolna az üvegből, de kikapom a kezéből. Felháborodik!
- No add vissza gyorsan az italomat, ez tartja bennem a lelket egy hete! (Azt látom kedvesem, hogy csak ez tartja benned a lelket, hiszen alig bírsz megállni a lábadon, pedig még csak délelőtt van)- mondja (mondaná, ha tudná normálisan, de csak artikulátlan hangfoszlányokat érzékelek).
- Nincs több pia, főzöm Neked a kávét, addig osonj a fürdőbe és tedd rendbe magad, mert bűzlesz mint egy vasúti WC.-mondom neki ellentmondást nem tűrő hangon.
- No húzzál el innen, nem fogod nekem megmondani, mit is nem fogsz nekem megmondani? Na mindegy, megyek zuhanyozni!
- mondja most már egy kicsit kedvesebben.
Amíg zuhanyozik, rendbe teszem a garzont, kiszellőztetek, lefőzöm a kávét, és várakozom.
Gondolkodom, mi a fene történhetett Ákossal.
Majd csak elmondja, de úgy látom, hogy nagyon letargikus állapotban van, ki kell belőle rángatnom, hiszen a barátom.
Kiténfereg a fürdőből, még nem tiszta a kép nála látom, belenyomok a kezébe egy bögre kávét és ráparancsolok, hogy zúdítsa le!
Megteszi!
Várakozó álláspontra helyezkedem, hagyom, hadd szedje össze a gondolatait. Szemmel láthatóan jobban van.
- Képzeld barátnőm, egy hete nem tudok írni, nem tudok írni semmit! Se verset, se prózát, egyszerűen szita a fejem, minden kifolyik belőle! (Igen, azt láttam, csak a konyak maradt meg benne, attól pedig nem igazán kopogtat az ihlet)- mondja keserves ábrázattal.
- Oké, azt látom, hogy magad alatt vagy két méterrel, de mondd el, mi történt, miért ez a letargia?- kérdezem kedvesen.
- Először is elhagyott a barátnőm! Nincs munkám, kirúgtak, csak így simán minden ok nélkül, kellett a helyem egy ismerősnek. Lejártam a lábamat munka után, de kitörölhetem a szememet a diplomámmal, nem kellek sehová. No és ráadásul nem tudok írni!
Ettől szenvedek a legjobban. Egy hete fetrengek itthon és nincs egy épkézláb gondolatom.-mondja unottan, közömbösen.
- Rázd fel magad! Sőt rettenetes módon szidd össze magad! Nézz bele a tükörbe és mondd el, hogy Te barom, ez nem te vagy! Szégyelld magad! Nem állok veled szóba többé, ha nem leszel jobban!- ha ezt naponta megismétled a tükör előtt, hidd el jobban leszel.-mondtam neki
határozottan, bár nem voltam benne biztos, hogy hatásos lesz nála.
- Hagyjál békén a hülyeségeiddel, ha csak ennyit tudsz mondani nekem, mi a francnak jöttél ide, húzzál el!- mondta kissé, nem kissé, nagyon morózusan.
Ejha, az anyád mindenit! Na most már aztán elég!
- No ide figyelj nagyokos! Nem húzok el addig, amíg én nem akarok! Te hívtál ide, jöttem, és ha tetszik neked, ha nem, most már akkor is kirángatlak ebből a letargiából! (Nagy fába vágtam a fejszémet azt hiszem, vagy kicsi a balta, itt össze kell szednem minden kevéske tudományomat a lélek rejtelmeiről, úgy ítélem meg)- mondtam neki ellentmondást nem tűrő hangon.
Rám nézett, szeme villámokat bocsátott ki felém (talán még nem józanodott ki, de hát hogyan is józanodhatott volna, mikor egy hete csak vedel, én barom, hogyan képzelhettem, egy ötliteres marmonkanna kávé sem segítene még rajta), de álltam a tekintetét!
- Ülj le, és írjál! Ne sajnáld már annyira magadat és főleg ne nyalogasd a sebeidet, konyaktól nem fog begyógyulni! A barátnőd majd visszajön ha igazán szeret, munkát is fogsz kapni, okos, értelmes legény vagy, írni is tudsz majd, csak türelem! És most írjál!- mondtam neki (de nem voltam benne biztos, hogy nem az ellenkezőjét fogom-e elérni nála, mint amit szeretnék)
- Jó, jó, írjak, de miről?- mondta keseregve.
- Miről, ugyan miről? Ne mondd, hogy nem veszed észre, hiszen itt hever a lábaid előtt a téma már egy hete! Tessék felnyalábolni a gondolataidat tett kövesse, írd ki magadból azokat a tényezőket, melyek ebbe az állapotba kergettek. Meglátod jobban leszel. Megvárom, én addig iszom egy konyakot!- mondtam neki kedvesen.
Nyúlt volna a poharáért, hogy ő is kér, de gyorsan kiöntöttem a maradékot is magamnak és meglengettem előtte az üres üveget.
- Sajnos kedves barátom nincs több, Te most írj!
- mondtam neki mosolyogva. (Ha albán szamár módjára lerészegedem - bár két konyaktól nem szoktam - akkor is megiszom, csak Te legyél "jobban", mert a barátom vagy és szeretlek)
És írni kezdett. Sercegtek ujjai alatt a billentyűk a klaviatúrán. Alig tudtam követni ujjainak gyorsaságát (no lehet, hogy nálam már bejátszott a konyak hatása is, jó kedvem volt,örültem, hogy újra ír).
Pillanatok alatt elkészült a novellája, kisfiús mosolya visszatért, büszkén olvasta fel irományát. Jól sikerült, nagyon jól, komolyan mondom, ilyen jót még nem írt.
Szóvá is tettem neki, meg voltam elégedve vele
(no és magammal is csak így szerényen suttogva magamnak)úgy ítéltem meg, hogy most már magára hagyhatom.
Éppen készülődni akartam, amikor megszólalt a telefonja. Láttam az arcán, hogy jó hírt kapott,
szája a füléig húzódott örömében.
- Képzel el, visszajön, a barátnőm telefonált, visszajön, szeret, csak is engem szeret!- mondta vidáman és baráti puszit nyomott az orcámra.
Könnyű szívvel és lélekkel indultam haza felé, jó volt látni, hogy használt a terápia.
|
|
|
- október 09 2011 17:41:20
Barátnőm!
Nagyon jó kis novellákat írsz, szeretem olvasni!
Életből merítettek!
Gratulálok: Pircsi  |
- október 10 2011 10:49:51
Pircsikém, barátnőm!
Nagyon szépen köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél. Köszönöm elismerő szavaidat!
Nagyon-nagyon szeretett barátom szavai jutnak eszembe mindig, amikor megszületik egy vers, vagy próza a fejemben.
"Mindig úgy írd, ahogy jönnek a gondolatok, ne cicomázd, ne akarj mást utánozni, mert csak úgy a jó, úgy a te gondolataidat tükrözik." És nagyon igaza van.
Szeretettel: Évi. |
- október 10 2011 10:56:11
Szia Viki!Nagyon szépen köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Azt tanultam, hogy az a jó írás, amely magával ragadja az olvasót és bele tudja képzelni magát az adott szituációba, amit közvetít!
Megpróbálok így írni, én úgy gondolom, hogy a mindennapi életünkről, gondjainkról felemelő érzés írni, mert azok mi vagyunk, mi emberek, akik megéljük, átéljük, megszenvedjük, vagy örülünk.Az, hogy humorral fűszerezem, nálam ez lételem.
Nagyon szépen köszönöm a véleményedet!
Szeretettel: Évi. |
- október 11 2011 09:06:19
Idézet egy korábbi hozzászólásból:
"Hát igen! Most is, olvasva ezt a kis szösszenetet, és visszagondolva a korábbi írásaidra is, örömmel kell megállapítanom, hogy a párkapcsolatok leírásának egyik legkiválóbb képviselője vagy! Gratulálok!"
Most irány a bárszekrény, megnézem, van-e konyak itthon. Ha találok, ugye számíthatok a fixiós látogatásodra? Ma már minden esetre nem borotválkozom! Egy hét múlva - ha tudok,- jelentkezem újra!
A kávét nem szeretem, teát hozzál, feketét, mert a gyümölcsöset nem kedvelem!!! Emberbaráti szereteteben reménykedve, tisztelettel tisztelőd, Andy |
- október 11 2011 10:45:06
Kedves Évike!
Ez az egyik legjobb történet, amit mostanában olvastam!
Az írásod engem is magával ragadott, s egyáltalán nem csodálkozom, hogy erős akaratod lábra állította az éppen "maga alatt lévő" író barátodat, még ha csak fikcionálisan is!!
Nagyon tetszett!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 11 2011 12:26:10
Kedves Andy Jazz!
Megbeszéltük, indulok, nem baj, ha nincs konyak, veszek útközben
a CBA-ban, útba esik, nem gond!
Húha, a teával gondjaim lesznek, ugyanis én nem szeretem, mivel Te pedig a kávét nem szereted, akkor viszek kakaót, azt csak megbírod inni!
No de egyébként is még nem most megyek, majd egy hét múlva, hiszen meg kell várnom, hogy nagy legyen a szakállad, a hajadat is jól borzold össze, azért adjál magadra!
De lehet, hogy mégis csak tudok teát szerezni a kakaó helyett, mindenesetre megpróbálom!
De addig még úgyis beszélünk telcsin!
Köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
- október 11 2011 12:29:59
Kedves Zsuzsika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
