|
 Vendég: 89
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Mit is jelent ez a szó számomra?
 V
Amikor tested fáj, gyötrődik, a fájdalmak már elviselhetetlenek, sír, ordít, üvölt a lelked, továbbítja az üzenetet a külvilág felé. Úgy érzed nincs tovább, itt a vég, közeledik utolsó órád, perced, kívánod, hogy vége legyen az életednek.
Igen ám, de a REMÉNY, mint pici apró lángcsóva éget, kopogtat, behatol csontjaidba, sejtjeidbe, tudatodba és azt suttogja, nem, nem suttogja, hanem ordítja, hogy itt vagyok! Itt vagyok Veled, figyelj a szavamra, fájdalmadat ugyan fizikailag nem tudom szüntetni, de már a tudatalattidba beágyaztam magam, és előbújok, s kirángatlak, tudatom Veled, hogy élni kell!
Így szólok most Hozzád, mert én hozzád tartozom.
- Ide figyelj, szépséges, testet lelket öltött barátom!- szól a remény.
Nem adhatsz el engem, nem is rázhatsz le magadról oly' könnyedén, társad vagyok, és maradok amíg élsz. Azt tudnod kell, hogy én halok meg utoljára, úgy hogy én viszont még nem akarok, te nem hagyhatsz el engem soha.
Ez így van megírva SORSUNK nagy könyvébe.
Micsoda? Nem olvastad ezt a könyvet? Ajánlom figyelmedbe kedves testem és lelkem.
- De nagyon fáj már minden - így szól a test és a lélek.
- Tudom kedveseim, de akkor is az enyém az utolsó szó! Ez nem kérés, hanem katonai nyelven szólva PARANCS! Azt tudjátok, hogy a parancsot maradéktalanul végre kell hajtani!
Igen, ezt tudjátok, ezért nem fogtok engem soha megelőzni!-mondja remény.
A test és a lélek kicsit megnyugszik, gondolkodóba ejtik a remény szavai. Igaza lehet, hiszen Ő az erősebb, ha nem lenne velünk, már régen eltávozhattunk volna. De nem tehetjük, már csak azért sem, mert még feladatunk van ezen a Földön.
- Veletek vagyok, itt kopogtatok az agysejtjeitekben, nem fogtok elveszíteni engem!- szól a remény!
- Tudjuk, tudjuk - válaszol a test és lélek - Tőled mi már nem szabadulunk Te kis makrancos, beférkőztél bizalmunkba, hiszünk neked, tudjuk, hogy nem csaphatsz be bennünket.
A remény örül, végre belátták, hogy szerepe mennyire meggyőző és fontos. Elmegy pihenni a tudatalatti kis hálószobájába, de azért résen van, figyel, azon nyomban segít, ha elveszettnek hiszik.
Újra előbújik mikor szükségesnek látja, ha úgy ítéli meg a helyzetet, akár meg is feddi a testét,lelkét, hogy még nincs itt az idő.
Ő soha nem fárad el. Végtelen a "szeretete", empatikus képessége (mert van neki, ezt már számtalanszor bebizonyította) rögtön ott terem ahol szükség van rá. Szeretik is az emberek, kapaszkodni lehet belé, nem törnek csontjai, bármilyen terhet tud cipelni a vállán könnyedén.
- Most már tényleg mennem kell- így szól a test és lélek!- szinte üvöltve fájdalmában!
A remény irtózatos sebességgel ott terem!
- Nem, nem kedveseim, itt vagyok, sírjatok, üvöltsetek, szidjatok össze ha úgy könnyebb, de én akkor sem hagylak el benneteket! Jönnek még szebb napok, ígérem, és amit én ígérek,
tudjátok azt mindig betartom!- szólt a remény csendesen.
A test és lélek megnyugszik, megpihen, talán el is bóbiskol néha, tudja, hogy ott lakozik tudatában a REMÉNY! |
|
|
- október 10 2011 11:04:48
Kedves Viktória!
Köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Igen, " akkor derül ki, ha baj van", de hát ekkor van rá a legnagyobb szüksége az embernek! (És Ő ezt tudja!  )
Szeretettel: Évi. |
- október 10 2011 11:10:22
Barátnőm!
Níagyon szépet írtál!
Teljes szivemmel gratulálok: Pircsi puszillak |
- október 10 2011 11:12:52
Na de ez a festmény sem kutya! Puszi Valikának! |
- október 10 2011 12:34:57
Kedves Évi! Egyetértek Veled,Vikivel,valamint Pircsivel is!
A remény az utolsó menstvár.
Üdv.:
Imi |
- október 10 2011 13:05:28
Pircsike Barátnőm!
Köszönöm, hogy véleményeddel itt jártál.
Szeretettel: Évi. |
- október 10 2011 13:06:15
Kedves Imre!
Köszönöm, hogy ide látogattál.
Szeretettel: Évi. |
- október 10 2011 18:04:08
Kedves Évi, örülök szépen megírt töprengésednek, mert épp most fogunk a reményről fordítani egy verset.
Csatlakozhatnál... |
- október 11 2011 03:58:54
Kedves Irénke!
Köszönöm szépen, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Még meggondolom...
Szeretettel: Évi. |
- október 11 2011 10:21:33
Legyen remény mindig s mindenkor velünk ki arra érdemes! |
- október 11 2011 11:02:25
Kedves Évike!
Ma (október 11.) ez a második legjobb írás, amit olvastam, és mindkettőt Tőled, kivéve Hubart esszéjét, ami ugyszíntén nagyon tetszik!
Annyira szépen írtad le a párbeszédet, hogy minden gondban, bajban, fájdalomban szenvedő ember felfigyel erre az írásra, és tudatosítja magában, hogy igenis, ott van a remény mindig, amikor kell, és nem fogunk tudni megszabadulni tőle addig, amíg Ő Maga sem adja fel. Amikor Ő is meghal, akkor nekünk is végünk lesz!
Gratulálok!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 11 2011 12:07:44
Kedves Zsuzsika!
Nagyon szépen köszönöm megtisztelő figyelmedet és véleményedet.
Csak úgy eszembe jutott, hogy miért is ne személyesíthetném meg a reményt, hiszen olyan szépen tud szólni az emberi testhez és lélekhez.
Szeretettel: Évi. |
- október 12 2011 13:33:09
Kedves Sanyi!
Köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
