|
 Vendég: 95
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Megtörtént eset a '7O-es évekből...
 V
Az alakulatnál teljesítettünk szolgálatot mindketten a férjemmel. Én ügykezelői beosztásban, én feleltem a titkos és szolgálati használatra minősítésű ügyiratok kezeléséért, ügyviteli rend betartásáért. Két irodám volt, az elsőből nyílt egy hátsó iroda - ennek később jelentősége lesz történetemben -.
A titkos irodába a parancsnokon és a törzsfőnökön kívül (no és persze rajtam kívül) senki más nem tartózkodhatott, csak a rácson kívül.
Volt egy - többek között - egy igen kedves katonatársam, Kálmán Béla zászlós.
Tudtam, hogy hétvégére helyőrség elhagyási kérelmet nyújtott be, mert esküvőre és lagziba készült a szomszédos településre.
Hétfő reggel volt, neki kellett volna az ÜTI. (Ügyeletes tiszti szolgálat) szolgálatot átvenni.
Nem volt sehol. A férjem majd hogy nem őrjöngött, hiszen mást kellett helyette vezényelni. De Béla csak nem volt sehol, már délelőtt 11 óra volt, megkérdezte tőlem a férjem:
- Hol van Kálmán zászlós? Te beszéltél vele pénteken utoljára!- kérdezte tőlem.
- Hol van, hol van, hát mit tudom én, annyit tudok, hogy lagziba készült, de még nem jelentkezett. (Akkor még nem volt mobil, hogy el tudtuk volna érni)- mondtam kissé idegesen, mert a Béla még ilyet nem csinált.
Készülődtünk ebédelni a tiszti étkezdébe, egyszer csak visszanézek és meglátom Bélát.
Hosszú bekötő út vezetett a laktanya kapujáig, és látom ám, hogy a Bélának kevés a bekötő út szélessége, úgy támolyog. Mondtam a férjemnek menjenek csak ebédelni és valahogyan késleltesse a parancsnok visszaérkezését az ebédből, addig én "elrejtem" Bélát.
Végre odaténfergett a kapuig, gyorsan berántottam, bele karoltam és húztam magam után. (Gyere már az anyád mindenit, hol a frászba voltál, neked kellett volna szolgálatba lépned) De Béla csak vigyorgott, (szerintem azt sem tudta, hogy hol van, vagy én ki vagyok)
Betuszkoltam az irodámba, a belső helyiségbe leterítettem egy mikádót a linóleumra és a Béla ráfeküdt. Nem szóltam hozzá semmit, mert láttam, hogy se kép, se hang, csak aludni vágyik.
Nem is volt addig semmi baj, amíg nem lett szomjas! Akkoriban a parancsoki folyosón - ahonnan nyíltak az irodák, köztük az enyém is -
volt az eligazítás ebéd után. Felsorakozott a másnapi szolgálat és a parancsnok eligazította a katonákat.
Igen ám, de a Béla szomjas!
- Ne beszélj már olyan hangosan, mert még mindig nem vagy józan, mindjárt hozok vizet, -mert víz csak a folyosó végén volt a zuhanyozóban - de ahhoz ki kellett mennem az irodából a felsorakozott állomány előtt. Döntenem kellett gyorsan, rázártam az ajtót, és majd hogy nem futva tettem meg az utat a zuhanyozóig. Sikeresen végrehajtottam a feladatot, de már majdnem nyitnám az irodám ajtaját és ott áll mögöttem a parancsnok. Be akar jönni az irodámba.
No most mitévő legyek, ha a Béla kivánszorgott az első helyiségbe várva a vizet, a parancsnok észreveszi és biztos, hogy engem is megfenyít.
Nem mehetek be, valamit ki kell találnom!
- Alezredes elvtárs, ne haragudjon, de újra vissza kell mennem a mosdóba, jöjjön már később legyen szíves.- és elindultam a mosdó felé. Az alezredes tudomásul vette, gondolta, mit tudom én mit gondolt, akármit is gondolhatott. Ott sunnyogtam a mosdó ajtajában várva, hogy tiszta legyen a terep!
No végre! Most! Vigyem már a vizet a szerencsétlen Bélának, mert szomjan hal.
Végre bejutottam az irodámba, kiténfergett Béla a külső irodába (még jó, hogy nem jött be a parancsnok, mert akkor végünk van.)
- No most aztán igyál! És délután 4-ig ne halljam a hangodat! Hol a jó istenbe voltál. Lagziba, azt tudom, de az szombaton volt, most pedig hétfő délután van, és enyhén szólva illuminált állapotban leledzel!- mondtam a szemébe könyörtelenül.
- Tudod, az úgy volt, hogy én soha nem szoktam inni, de mivel lagzi volt, kissé többet, nem kissé, sokkal többet ittam, mint amennyit bírok.Húha, egyébként hol vagyok? Hajjaj, ez a T. iroda, ezért fenyítést kapok!- kezdett most már magához térni Béla. Kopogtak az irodám ajtaján, gyorsan belöktem Bélát a belső helyiségbe és rázártam az ajtót. (Ki ne gyere most a mindenedet, mert lebukunk!) A parancsnok lépett az irodába.
- Elvtársnő, mi ez a pia szag? Ön iszik?- nézett rám meredt szemmel. (Óh, dehogy iszok, de, hogy ebből hogyan keveredek ki, azt még nem tudom.)
- Elvtársnő nyisson már ablakot, itt olyan cefre szag van, hogy el lehet ájulni! Nyissa már ki azt az ablakot!!!- mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
És nézett rám, várta a válaszomat! Közben a belső helyiségben mocorgott a Béla. (Béla, ne mocorogj már, a mindenedet, hát itt ájulok el nyomban, ha el kezded döngetni az ajtót)
Csend lett. Na végre. Most még hátra van a neheze, mit is válaszoljak, hogy miért iszok?
És néz, néz bele a szemembe, várja a válaszomat. Gyorsan kell válaszolnom, különben a Béla megint megindul, mert most meg a sok víztől, biztos, hogy mennie kell majd a mellékhelyiségbe. No de hogyan? Döntöttem.
- Jelentem alezredes elvtárs, megittam egy fél konyakot!- válaszoltam bátran (bátran a fenét, hiszen majd elájultam szégyenemben)
- És mégis, hogy képzeli? Munkahelyen inni?
No és Ön egy nőkatona (jó, jó, hát a nőkatonának már nem szabad meginni egy felest? morogtam magamban)- mondta szigorúan.
- Tudja alezredes elvtárs, most van a menzeszem és nagyon fáj a hasam, ilyenkor inni szoktam egy felest és elmúlnak a görcsök.
Egy kicsit elszégyellte magát a parancsnok, hogy ezt az intim dolgot kikényszerítette belőlem, de a világért sem mutatta, hogy megbánta a faggatózást. Elmosolyodott, de csak egy picit, éppen hogy a szája szegletében és azt mondta:
- No jó elvtársnő, - a feleségem is szokott ilyet csinálni olyankor - elnézem, de legalább használjon légfrissítőt. És ezzel eltávozott.
Szerencsére a parancsnok délután már nem tartózkodott az irodájában, kiment a műszerekhez, lokátorokhoz, harcálláspontra ellenőrizni.
A Béla már kezdett magához térni, beledöntöttem egy vödör kávét, már kezdett visszatérni arcának eredeti színe. Köszönte, hogy megmentettem egy fenyítéstől, az egyik kollégánk akinek volt autója, gyorsan haza szállította. Végre, ezt a feladatot is megoldottuk.
Délután 4 óra, jön a férjem, hogy induljunk haza, belép az irodámba és nevetve kérdezi:
- Elvtársnő, Ön iszik? Olyan italszag van, mint egy falusi kiskocsmában.- és nevetve távoztunk.
Pedig még akkor nem is ittam, most sem.
|
|
|
- október 11 2011 14:34:17
Hát igen, mindent a barátságért...
Lojális kolléga voltál, Évike! |
- október 11 2011 19:40:48
Kedves Évike!
Bizony, érdekes egy történet volt, jól "kivágtad" magad a Parancsnok előtt!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- október 11 2011 20:19:04
Elvtársnő Barátnőm!
Te aztán egy talpraesett csajszi lehettél katonának is!
Jó kis történet, nagyon élveztem!
Gratulálok, puszillak: Pircsi |
- október 12 2011 04:49:24
Kedves Irénke!
Ez megtörtént eset, és tényleg ilyen lojálisak voltak a katonák egymással szemben. Ott nem volt pletyka, nem volt intrika, csodálatos emberi kapcsolatok voltak.
Köszönöm szépen, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
- október 12 2011 04:51:28
Kedves Zsuzsika!
Természetesen később elárultuk a parancsnoknak - már amelyiknek lehetett, de általában mindegyikkel meg lehetett beszélni mindent -, hogy mi történt valójában, utólag már nem lehetett megfenyíteni a társamat, meg engem sem.
Köszönöm, hogy figyelmeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
- október 12 2011 04:53:38
Kedves Viktória!
Köszönöm, hogy véleményeddel megtiszteltél.
Persze az ember nem is gondolná, hogy adott szituációban milyen találékony tud lenni, csak akkor amikor ott áll a szitu közepén és gyorsan kell dönteni, hogy az mindenkinek jó legyen.
Szeretettel: Évi. |
- október 12 2011 04:56:15
Kedves Barátnőm!
Nagyon szerettem a katonaéletet, nagyon jó kis zárt közösség volt,
szinte nem volt egy unalmas perc sem, mindig történt valami és természetesen a humor mindig jelen volt, annyit nem nevettem életemben mint a katonák között.
Köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
- október 12 2011 16:33:48
Kedves Sanyi!
Nagyon szépen köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
