|
 Vendég: 83
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Könyvsorsok a mában
 V
Régebben divat volt, hogy a szülők gyermekük világra jötte után, vettek a boltban egy kis, díszes, kék, vagy rózsaszínű, keményfedelű könyvecskét, melyre arany betűkkel rá volt írva: "Gyermekünk". Belül - megelőzve a mai Excel táblázattal készített kérdőíveket - üres lapokat talált az ember, melyek olyan címmel voltak ellátva, mint Születése, Keresztelője, Családfa, Az első fog, vagy szó stb. Ezeket a boldog szülők első időkben lelkesen, később egyre nagyobb szüne-tekkel töltötték meg tartalommal, evvel mint egy naplót írva cseme-téjükről.
Közel 3 éveéve annak, hogy megjelent a "Nevess egy picííííít" című könyvem. Úgy éreztem, időszerű lenne nekem is valamit írni a fenn-említettekhez hasonlóan. Mikor a nagyon várt "újszülött" először került a kezembe, belelapozva, bele-bele olvasva rögtön láttam, ezt a könyvet nehéz lesz letenni. Nehéz, mert az íróasztalomon olyan nagy rendetlenség volt, hogy nem egy könyvet, de egy ceruzát is nehéz lett volna odatenni.
De ez a problémám hamar megoldódott, mert a tulajdonomba került 40 darab könyvvel olyan sikeresen bántam el, mint Ali baba, az ő 40 rablójával. Pillanatok alatt tulajdonosra leltek tiszteletpéldányként, vagy üzleti úton pénzért. Igaz két példányt megtartottam magamnak, "emlékül". Az egyik a hivatalos tőpéldányom. A másik könyv kiköl-csönzésre szolgál az olyan szerencsétlen páriák részére, akik későn kapcsolva, elszalasztották a könyvem megvételét.
A könyveim "terítésénél" ügyeltem arra, hogy megyékként azért legalább egy jusson belőlük.. Sajnos az EU-s régiókialakítás elmara-dása miatt, ez a szándékom csak részben teljesült. Tudomásom sze-rint így is jutott belőle néhány Győr-Moson Sopron, Veszprém, Ba-ranya, Pest, Hajdú-Bihar, Békés és Csongrád megyékbe, és természetesen a legtöbb a fővárosba. Ezúton kérek elnézést azoktól a megyéktől, ahová nem jutott el a könyvem. Számomra ezután nem maradt más dolog, hogy amint egy halőr figyeli a horgásztóba telepített halivadékok fejlődését, olyképpen figyeljem könyvem fogadtatását.
A rokonság persze már csak hivatalból is lelkesedett, de ez most őszintének látszott. A baranyamegyei könyvem útja sajátságos volt. Itt a gyanakvó könyvtulajdonos úgy járt el, mint ahogy az alkalmi gombaárusokkal szoktak a vevők, akik a macskájukkal kóstoltatják meg az így vásárolt gombából készült pörköltet. Ha a macska nem dobja föl a talpát, hozzálátnak az ebéd jóízű elfogyasztásához. Először a 86 éves öregszülének adták oda olvasásra a művemet. Miután az csak jókat kacarászott rajta, minden káros mellékhatás nélkül, a család is hozzákezdett az olvasáshoz. Ma már harmadíziglen végeztek vele. A Csongrád megyeiek az útelterelés okozta több órás várakozás unalmát száműzték vele. Sorolhatnám tovább az eddig beérkezett, csak kedvező fogadtatások fölsorolását, de távolról sem akarok hencegőnek feltűnni.
Az árát úgy állapították meg, hogy az alacsony példányszám mellett is meglegyen a kiadó szolíd haszna, és ez így meglehetősen magasra sikeredett. Ez egyébként engem büszkeséggel tölt el! Mert közép európaiként, messze felülmúlom sok nyugati író könyvének az árát, és hazai viszonylatban is verem az olyan agyonreklámozott könyveket, mint amilyeneket az ember a metró mozgólépcsőjén ácsorogva a falakra erősített üvegkeretekben lát.
Persze ennek a „dicsőségnek” árnyoldalai is vannak. A könyv - ára miatt - nem jut el az átlagfizetésből élőkhöz és a beteg emberekhez, - parkinson kórban szenvedőkhöz, - akiknek ezt nevetés-orvosságként szántam. Ezért fölajánlottam, hogy ilyen csoportoknak szívesen tar-tanék néhány perces felolvasást a könyvből. Eddigi megkeresésemre csak a Pécsiek válaszoltak. Itt már többször kaptam lehetőséget erre. A Budapestiektől nem érkezett válasz. Hja, az a fránya prófétás szto-ri! Gyanítom, attól félnek, hogy a könyv megismerésével a parkinsonos betegek meggyógyulnak, és az orvosok munka nélkül maradnak.
Na, erről ennyit! Itt most becsukom a naplómat! De vigyázzatok! A halőr azért továbbra is figyeli a horgászvíz területét! És mostantól már kettőét!
|
|
|
- október 17 2011 17:21:14
Kedves András!
Igazán szép és empatikus lélekre vall, hogy felajánlottad segítségedet bizonyos csoportok részére, hogy könyvedből felolvasol nekik. Pontosan azért, mert minden segítőkész jólelkű ember tudja, hogy a humor gyógyító hatású.
Igen, és milyen nagy kára származna az egészségügynek ( vagy orvosoknak) ha a betegek meggyógyulnának.
Gratulálok írásodhoz és szeretettel olvastam gondolataidat.
Évi. |
- október 17 2011 19:16:10
Kedves Andy!
A leírtak nekem már ismerősek, valószínűeg "A bionikus szárnyas és más eszement történetek" c. kötetedből.
Nagyon szeretem az egyéni stílusodat, a humorodat, mert az a legnehezebb helyzetekben is mindig nálad volt és átsegített a gondokon, fájdalmakon.
Bizony, az egészségügy nem úgy áll a dolgokhoz, hogy a betegek meggyógyuljanak. Meg kell élni az orvosoknak, a gyógyszergyártóknak, a gyógyszertáraknak!
De a beteg sokszor akkor jár jól, ha a gyógyszert nem veszi be!
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
|
- október 17 2011 20:47:55
Kedves Andy!
Fantasztikus a humorod, és ami nagyon tetszik, hogy nem egy-egy poénban robban, hanem folyamatosan egyenletesen elosztva van jelen végig írásodban. Nagyszerű írás, feltehetnéd a Facebookra, ha még nem tetted meg. Reklámnak is kiváló lenne!
Szeretettel gratulálok: Tara |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
