|
Vendég: 79
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nem árt ha rendelkezünk vele.
V
No, itt esz már a fene megint, hoztam a kis pongyolámat (no nem a szó szoros értelmében, mint ruhadarabot, hanem mint stílust, mert valahol olvastam, hogy ilyen is van, és talán az én stílusom ilyen, no nem biztos, hogy jól tudom, de valaki majd biztos, hogy megmondja nekem az igazat)
Szóval kezemben a kissé kopottas, majd hogy nem rongyos pongyolám, a fene enné meg már mindenhol van rajta egy lyuk, meg kellene stoppolni, de azt én nem tudok, no nem baj.
Ha baj, akkor sem baj.
Most éppen az jutott az eszembe, hogy milyen is jó azoknak az embereknek akik rendelkeznek humorérzékkel. Nekem van (és tudom, hogy még nagyon sok kedves embertársamnak, őket szeretem. No szeretem a citromízű embereket is, csak nem annyira.)
Humorérzékem a mellemen vigyorog, mint egy kitűző, szép kis bross, és van rajta egy kis patent, amit ha két újjal, a hüvelyk és a mutatóujjal (nem szabad a többi ujjunkkal bekeverni
neki, mert a többi ujjunkra nem reagál.)
Szóval a hüvelyk-és mutatóujjal megközelítem ( már röhög a kis piszok, tudja, hogy pillanatokon belül szárnyalhat, mit szárnyalhat repülhet a célszemély felé) és kipattintom.
Már repül is, de mivel most a közelemben nem látom a megfelelő célszemélyt, rossz helyre irányítom. Katapult berendezés csak kifelé lő, visszatérni majd csak önmagától tud.
No nem baj. Azért csak talált egy célszemélyt, azt észreveszem, mert mert ott röhög a pasi karátjának a hajtókáján.
Közelebb lépek hozzá, szemkontaktus oké, értelem van annyi, amennyi kell, ez is oké, mosolyog, de csak egy kicsit. Hú ha itt egy kicsit kétségbeesem, valahogyan le kell piszkálnom a kabátjáról a humorérzékemet, mert nem fog bejönni a tervem.
- Helló, látom a szemeden (mert ugye az a bizonyos tükör, visszaverődik az én tekintetemre a fény), hogy van humorérzéked.
(No lehet, hogy nem sok, de tovább próbálkozom.)
- Mondd, Te hol hordod a humorérzékedet?
Farzsebben? No ne csináld már! Fordulj, hadd nézzem, hogy hol a zsebed! - mondom a pasinak.
Vizsgálgatom a zsebét és rögtön látom, hogy mi a baj. Szóvá is teszem neki.
- Az a probléma, hogy a farzsebed cipzáras!
(Nem jól írom, tudja már a fene, hogy hogyan van a cipzár helyesírása, majd kijavít valaki, ha nem jól írtam). No és a cipzár ugye mint tudom fémből van, ha sokszor ki van mosva a gatya, már pedig ki kell mosni, a fém rozsdásodik (vagy nem? A fene egye meg, ez már megint reál tantárgy, fizika, vagy kémia, mindegy, mindkettőből kettes voltam) és ez itt a farzsebeden rozsda. A fém pedig utálja a rozsdát és soha a büdös életbe nem fogod tudni elhúzni a cipzáradat.- mondom neki sajnálkozva.
- Mi a fenének oda zártad a humorérzékedet?
Most fájhat a fejed, mit tegyünk! Le kell vágni, a zsebet cipzárastól, gatyástól. Benne vagy?-kérdezem tőle határozottan.
- Ha csak úgy tudod elővarázsolni a humort, tedd azt!- mondja pasi.
No de azért húzódjunk egy kicsit félre, oda a nagy tölgyfa takarásába, nehogy megbotránkozzanak az emberek, hogy mit művelek itt hátul a farzsebednél. (Mert azért egy nő adjon magára, még ha a humorérzéket akarja is kiszabadítani börtönéből, ezt a kívülállók nem tudják!)
Előveszem manikűrollómat és feszegetem. Nem bomlik! Ejnye az anyád mindenit, most szívatsz engem? No várjál csak, beljebb nyomom!
A hapsi felszisszen (hú, ez kemény volt, bocsánatot kérek ezerszer)de tűri, mert szimpatikus vagyok , és úgymond mai szóhasználattal "bejövök neki" szeretne velem nevetni.
No még egy-két jól irányzott szúrás, utána szakítás, recseg a gatya, de sajnos leszaladt a térdéig az olló, tovább szakítva a kelleténél a nadrágot. (Óh, most mit tegyek, már körben álltak az emberek, volt aki nevetett, volt aki megbotránkozott, és volt aki citrom képpel sasolt Menjetek már távolabb, nincs itt semmi látnivaló, jaj dehogy nincs, hiszen nadrágjának egyik szára már a földre hullott, nem matatok tovább. Fölösleges, nadrág szétszabva, de a cipzár még mindig zárva.
- Óh, hapsikám, nem sikerült a "hadművelet", nem enged ez a rohadék cipzár! Mindegy, gyorsan hívok egy taxit, elkísérem, mit elkísérem, haza viszem, mert ugye ez a minimum.
Az én humorérzékem meg ott hahotázik az inggallérján. Előadom korszakalkotó ötletemet,
kérek egy kalapácsot, szétverem az anyja jó mindenit szétverem ezt a hülye cipzárat, akkor is kibányászlak onnan te kis huncut.
Küzdök, mint egy oroszlán, püfölöm a fémet meg az ujjamat.
Az én újdonsült barátom pedig majd megszakad a röhögéstől, hullanak a könnyei.
Pipa leszek! Mi a francnak küzdök én itt a cipzáraddal, amikor Te már humorodnál vagy!
- No ide figyelj! Áruld el gyorsan, hogy a francba jött ki a humorérzéked a farzsebből, mi a titok?
- kérdezem most már én is nevetve.
- Ó szívem, hát nem is ott volt elrejtve, kicsit hazudtam neked, így akartam veled megismerkedni, mert tudtam, hogy ha csak simán próbálkozom, nem jön össze.
És így hozott bennünket össze a humorérzék.
Hogy fikció-e vagy igaz történet, mindenkinek a fantáziájára bízom.
|
|
|
- október 17 2011 16:59:52
Barátnőm!
Neked aztán van humorérzéked, nagyon jó kis történet!
Fantasztikus!
Gratulálok: Pircsi |
- október 17 2011 19:27:06
Kedves Évi!
Én is örülök, hogy van humorérzéked és ezt majdnem minden történetedben nyomon is lehet követni!
Szükség is van manapság a humorérzékre, másként az életet nehezen lehetne elviselni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 17 2011 21:35:57
Kedves Évi!
Ha hiszed ha nem, ez a cipzáros dolog nálam egy burlesk filmként jelent meg, és rendkívül jól szórakoztam. Köszönöm az élményt szeretettel: Tara |
- október 18 2011 03:32:55
Kedveseim!
Kedves Tara Scott, Zsuzsika, Barátnőm, Sanyi!
Nagyon szépen köszönöm, hogy figyelmetekkel és véleményetekkel megtiszteltetek.
Szeretettel: Évi. |
- október 20 2011 20:22:17
Kedves Évi!
Majd meghaltam a röhögéstől A történet nagyon tetszett! A többit ellenben hamarosan privát formátumú levél alapon " megtárgyaljuk".
Üdv.:
Imi |
- október 22 2011 07:35:52
Kedves Delfinke!
Örülök, hogy tetszett a prózám, privát üzenetedre reflektáltam.
Üdv. Évi. |
|
|
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök, Olivér napja van. Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|