|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Feledékenység
 V
Ilyenkor hajnalban bizony már röpködnek a mínuszok, úgy pofán csap ha nem figyelsz, vagy nem öltözöl fel rendesen, mint ahogy pofán csapott engem ez a történet amit most leírok.
Kőbánya-Kispest metró végállomás. Itt ha felszállnak az utasok, még van ülőhely.De már a Határ úti megállónál aki felszáll, igencsak közelharc folyik a megmaradt néhány ülőhelyért.
Kisgyermekét (bölcsődés korú) ölében szorongató fiatal anyuka keresi tekintetével az ülőhelyet. Mivel még fiatal, oda tud sietni, ahol egyet talál. Mellette jól öltözött, középkorú hölgy ül fekete kabátban, mely anyagi helyzetéről árulkodik.
A kisgyermek még álmos (hogyne lenne, hiszen még csak reggel 6 óra van, viszi anyukája a bölcsődébe.) De mivel már csizmát húzott kicsi lábaira édesanyja, egy kicsit nedves és koszos lett az avartól, amíg kisétáltak a metróállomásig. No és ebből kezdődött a probléma. Ahogy leült a fekete kabátos hölgy mellé ölében gyermekével, véletlenül hozzáért a kis csizmája a hölgy kabátjához és összekoszolta azt. A fekete kabátos hölgy szeme szikrákat szórt, durva, hideg hangján megszólalt:
- Nem tud vigyázni a kölykére, koszos a csizmája, most hogy nézek ki? Vihetem a patyolatba az újonnan vásárolt téli kabátomat,mert ezt a koszt ki nem szedem belőle! Még jó, hogy van több tucat téli kabátom.- sziszegte hidegen az anyuka felé.
- Jaj, bocsásson meg hölgyem, nem figyeltem, annyira siettem, hogy elérjük ezt a szerelvényt, mert ha a következővel tudok csak eljutni a bölcsődéig, akkor már a munkahelyemre is későn érkezem.- mondta halkan, szelíden, és megpróbálta törlőkendővel letörölgetni a hölgy kabátját.
- Hozzá ne érjen, csak elmaszatolja és még rondább lesz!- mondta ellentmondást nem tűrő hangon és felállt a megszégyenített nő mellől,
megvetően még egy utolsó pillantást lövellve felé.
Elfelejtette, bizony elfelejtette, hogy neki is voltak kicsik a gyermekei, ő is ugyan így cipekedett gyermekével az ölében 2o évvel ezelőtt, és biztos, hogy ő is összekente valakinek a kabátját gyermeke cipőjével vagy csizmájával, de rá nem szólt senki.
A kisgyermekes anyuka mellé leült egy idősebb férfi - szintén jól öltözött -, az anyuka már előre elnézést akart kérni, de közben szorította magához gyermeke pici lábait, hogy nehogy véletlenül hozzá érjen a férfi kabátjához.
A férfi kedvesen rámosolygott a fiatal nőre, és
megszólalt:
- Nem baj kedves, nyugodtan engedje el gyermekének a lábát, nem számít, ha hozzá ér a kabátomhoz, majd letakarítom. (A férfi megdöbbenve nézte végig az előző eseményeket a fekete kabátos hölgy és az anyuka afférját)
Az anyuka alig tudta visszafojtani keserű könnyeit, belefúrta kis fejét gyermeke kabátjába és talán zokogott is egy kicsit belül, de azt nem látta senki, csak a mellette ülő férfi.
- Sose bánkódjon kedves, nekem is voltak kicsik a gyermekeim, tudom (bár koromnál fogva akár már el is feledhettem volna, de ezt soha nem lehet elfeledni bármennyire idős is az
ember)mit jelent rohanni a bölcsődébe, utána munkába, mert élni kell, meg kell élni valamiből.
De ezt a fekete kabátos hölgy már elfelejtette, de az lett a büntetése, hogy állhatott végig Újpest végállomásig, mert nem volt ülőhely a számára abban a szerelvényben. |
|
|
- October 18 2011 16:52:54
Hát én is tapasztaltam sajna sok ilyet Pl. amikor 73-as buszra szálltunk fel feleségemmel s akkor még pici lányommal a karján, s ha kicsit indulatosan nem közlöm hogy kellene egy ülőhely akkor még most is ott állna....
Nem tudom mi hozta ezt... de nem figyelünk leget egymásra s ez baj..
Gratulálok sajna igaz novelládhoz
Laci |
- October 18 2011 16:53:24
bocs eleget egymásra |
- October 18 2011 17:18:56
Lacikám én sejtem, hogy miért van ez! Vannak akik azt hiszik, hogy tele
van a zsebük pénzzel, akkor a fejük is ésszel, hát tévedés ez nem így van!
Barátnőm Drágágám!
Nagyon szépen leírtad ezt a lehet, hogy mindennapos történetet, ilyenek mindig voltak, vannak és lesznek is!
Puszillak,gratulálok: Pircsi |
- October 18 2011 17:53:04
Kedves Laci!
Nagyon szépen köszönöm, hogy véleményeddel megtiszteltél.
Nagyon sokszor tapasztaltam, amikor felszálltam a buszra bölcsődés gyermekemmel (gyermekeimmel) nagy ívben... a fejemet.
Pedig az még a '7O-es évek közepén volt.
Akkor mennyit is változott a világ és a szemlélet? Semmit.!
Köszönöm, hogy itt voltál és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
- October 18 2011 17:56:52
Pircsikém!
Igen, sajnos ezek mindennapos történetek!
Ma is aktuális.
Köszönöm, hogy itt voltál megtisztelő véleményeddel.
Szeretettel: Barátnőd. |
- October 18 2011 19:22:31
Kedves Évi!
Egyetértek az előttem szólókkal, azok hozzászólásait már nem szeretném megismételni.
Nagyon sajnálom, hogy ilyen megesik, hiszen a mai eltorzult világban még több megértő emberre lenne szükség, mint amennyi van!
Ki tudja, lehet, hogy a hölgynek azért volt tucatnyi télikabátja, mert gyermeke nem volt neki!
Akinek gyermeke, unokája van, az biztosan nem magára költi az összes pénzét, és nem is jut neki ennyi télikabátra!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- October 18 2011 23:15:20
Kedves Évi!
Remélem irtózatosan kényelmetlen cipő volt a fekete kabátoson, és jól feltörte a lábát! Nem hogy egy kisgyerek, sokszor volt úgy, hogy idegen sétáltatott kutya ugrott rám, a gazdája nem győzött elnézést kérni míg én nevetve mondtam, van mosópor, és meleg víz. Nem egy gyerek láb. Száradna el inkább a nyelvem, mint hogy szóljak érte. De hát nem vagyunk egyformák....
Szeretettel olvastalak: Tara |
- October 19 2011 08:21:42
Kedves Viki!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ide látogattál.
Mindamellett, hogy bunkó is volt, és rettenetesen önző, önimádó.
Szeretettel: Évi. |
- October 19 2011 08:23:21
Kedves Zsuzsika!
Köszönöm szépen, hogy véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
- October 19 2011 08:24:17
Kedves Tara!
Nagyon szépen köszönöm véleményedet!
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. May 12. Sunday,
Pongrác napja van.
Holnap Szervác, Imola napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
