|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Legenda egy ismert egyetemi tanáromról
 V
Az egyetemi oktatókról a hallgatók körében sok érdekes anekdotikus történet keringett. Ezek részben magánéletükről, részben oktatói munkájukkal kapcsolatos esetekről szóltak. Felsőévesek gyorsan tovább adták a gólyáknak ezeket és így éltek tovább a hallgatóság emlékezetében éveken át, amíg csak ott tanított a tanár. Kedveltük az ilyen kis meséket, mert emberközelbe hozták a megközelíthetetlennek mutatkozó szigorú oktatókat. Tudomást szereztünk például arról, hogy egyik tanársegéd feszült idegállapotban teljes fizetéséért gatyamadzagot vásárolt, máskor betelefonált a rendőrségre, hogy azonnal jöjjenek, mert belelőtt valaki a villamosba.
Ettől őt mi még nem láttuk bolondnak, jó barátságban beszélgettünk, söröztünk vele az évfolyami bulikon.
A legérdekesebb, egyben leginkább megrázó történet egy híres öreg - már bőven nyugdíjas korú professzorral esett meg - nevét szándékosan elhallgatom kegyeletből - egy vizsgáztatása alkalmával. Ő híres volt arról, hogy elvárta a megfelelő komoly viselkedést és szolid öltözéket a vizsgán. Szobájában egyszerre négy hallgató készült fel egy kerek asztalkánál, ő pedig saját íróasztalánál faggatta a hallgatót tudása felől.
Volt egy szép arcú, okos mindig jól felkészült évfolyamtársunk, egy lány, akinek fejlődési rendellenesség miatt nem nőttek ki kezén az ujjak. Ezért speciális műkezet viselt, melynek anyagát fehér kesztyűvel takarta el. Az ujjakat mozgatni is tudta, így nem keltett nyomorék benyomást. Professzor úr őt szólította ki íróasztalához felelni. Észlelte, hogy mindkét kezén fehér kesztyűt visel. Úgy vélte, ez piperkőc, majomkodás - vele szembeni kihívás. Ezért haragra gerjedt és gorombán rárivallt a lányra.
- Maga hogy képzeli ezt az öltözködést? Talán gúnyolódik velem? Azonnal takarodjék a szemem elől, és legközelebb ne merészeljen ilyen kihívóan öltözni.!
A lány szeme könnybe borult, megdöbbenésében nem tudott megszólalni sem. Nem mentegetőzött, nem magyarázkodott, szótlanul kibotorkált a teremből. Hirtelen drámai csend támadt a teremben, a hallgatók ismerték a lány betegségét.
Végül az egyik fiú vette a bátorságot és megszólalt:
- Elnézést kérek professzor úr, de társnőnk azért viseli a kesztyűt, mert nincsenek ujjai.
A tanár elszégyellte magát - kiment a lány után, és most már ő is könnybe lábadó szemmel kért otrombaságáért bocsánatot. Nem volt bűnös, hiszen nem ismerte a körülményeket, de goromba hangjáért lelkiismeret furdalást érzett. A lány - megérdemelten - jelesre vizsgázott. A mi különc professzorunk pedig a következő időkben szelídebben bánt a hallgatókkal. Nemsokára nyugdíjba vonult - de a legenda tovább élt köztünk. |
|
|
- október 23 2011 14:18:35
Kedves Mamuszka!
Erről az esetről már írtál valahol, valamikor, biztosan emlékszem!
Nagyon megható volt! Néha az idősebbek is lehetnének tapintatosabbak, és gondolkodhatnának, mielőtt kimondják valakire a "szentenciát"! Egy professzortól egyébként is méltán el lehet várni a tapintatos viselkedést. Jelen esetben talán megkérdezhette volna a vizsgázó leányt, hogy miért viseli a kesztűt, így nem lett volna lelkiismeretfurdalásban sem része.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- október 23 2011 15:04:21
Kedves Viktória!
Ez a történet igaz, és mi, akik tanúi voltunk, megkönnyeztük...
de a professzor nagyon öreg volt már, bogaras és megbocsátottunk neki, a lány is, aki megszokta már szomorú fogyatékosságát.
Igazad van - ma már nem kérne bocsánatot egy tekintélyes úr...nem szokás a lelkifurdalás és közönyös a legtöbb ember
köszönöm, hogy olvastad és véleményezted - üdv. - mamuszka |
- október 23 2011 15:12:06
Kedves Zsuzsanna!
Lehet, hogy már leírtam ezt a történetet, de nagyon mélyen él bennem ma is. A professzor - aki nevezetes ember volt - furcsa rigolyás öreg volt, egy alkalommal a büfében fel akartam segíteni a kabátját, és rám ripakodott, mert egy nőszemély őt ne segítse - lehet, hogy nőgyűlölő volt...
Meg hát ritka dolog az ilyen, hogy nincsenek ujjai egy szép fiatal lánynak - az urak nem kérdeznek, csak reagálnak...most is van ilyen.
Bámulom, hogy emlékszel a történetre...az én memóriám - sajnos - már nagyon hiányos, előfordul velem, hogy kétszer ismétlek, de egyszer sem teszem meg, amiért elindultam - lehet, hogy Alzheimeres leszek
sok szeretettel köszöntelek - mamuszka |
- október 24 2011 19:31:26
Drága Mamuszka ezt az írásodat kiplakátolnám az egyetemeken, főiskolákon, mert ma is vannak olyan vizsgáztató professzorok, aki kicsit magukba szállhatnának! Örülök, hogy feltetted ezt az írást, hátha eljut egy-két illetékeshez.
Szeretettel ölellek: Tara |
- október 26 2011 11:36:39
Köszöntlek Tara!
Örülök, hogy értékelted...mert ez igaz és az is, amit hozzá fűztél...
szeretettel fogadtalak - Sarolta |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. május 18. hétfő,
Erik, Alexandra napja van.
Holnap Ivó, Milán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
