|
 Vendég: 58
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Gondolatok a segítőkészségről, illetve tiszteletről.
 V
Utazom a 4-es (vagy lehet akármelyiken a fővárosban, vagy vidéki városban is, ahol jár villamos) villamoson. Nagy a tömeg, de még türelmesek emberek.
Az idősebb emberek igyekeznek az orvosi rendelőbe, van aki szemmel láthatóan beteg, rosszul érzi magát, alig áll a lábán. Ülőhely nincs a villamoson. A nénike (akit úgy ítéltem meg, hogy nagyon rosszul van) kapaszkodik a fogantyúban, de nem panaszkodik, tűri hősiesen fájdalmait.
Két fiatalember (erősek, nagyhangúak) ül egymással szemben, röhögnek nagyokat.
Engem pedig végtelenül bosszant, hogy nem adják át az ülőhelyet a néninek.
Rászánom magam, szólok az egyiknek szépen, finoman, intelligensen, ahogy azt illik.
- Fiatalember, lenne szíves átadni a helyét ennek az öreg néninek, hiszen alig áll a lábán, annyira beteg.-mondom szépen halkan a nagyobb hangúnak.
- Mi van, ki vagy te? Én is beteg vagyok!- és nagyot röhög a képembe. (Ejnye az anyád mindenit, összeszedem összes bátorságomat, félek, persze, hogy félek, hiszen ha felém legyintene, megkékülne a levegő is körülöttem, de nem hagyom magam, lesz ami lesz! Csak megvéd valaki, hiszen heringmódjára préselődünk össze, olyan nagy a tömeg.)
- Arra kértem fiatalember, hogy... (és feláll az ülésről, no most nekem végem, gondoltam, de küzdeni fogok az utolsó csepp véremig, eldöntöttem)- mondanám neki tovább amit elkezdtem.
- Itt van az ülőhely, dögölj meg, passzintsd oda a vénasszonyt, ha annyira odáig vagy érte!
- mondja fröcsögő nyállal a szájában, melyet arcomba akar irányítani, amikor egy erős férfikar hátra tekeri a fiatalember kezét és fölé magasodik az utasok közül.
- Ide figyelj fiatalember! Be fogd azt az ocsmány szádat és kotorjál innen, amíg meg nem ismerkedsz az öklömmel! Nem szégyelled magad? Neked nincs anyukád, vagy nagymamád? Vagy mi lesz, ha Te ilyen öreg leszel és veled is így fognak bánni?- korholta a férfi a fiatalembert.
A következő megállónál leszálltak a fiatalok, és a férfi is.
Az öreg beteg nénike hálát, köszönetet akart rebegni vékony kis fájdalmas hangján, de a férfi csak egy puszit dobott két erős kezével felé és mosolygott.
A másik történetem az előzőnek pontosan az ellenkezője.
Szintén nagy a tömeg a villamoson, fiatalok beszélgetnek, üldögélnek. Felszáll egy idős néni a következő megállóban. Mivel háttal ülnek a fiatalok az ajtónak, nem veszik észre azon nyomban a nénikét, de talán egy két másodperc is alig telik el, már az egyik fiatalember fel is ugrik az ülésről és felajánlja az ülőhelyét.
A nénike elfordítja a fejét, vérig van sértődve, hogy nem azon nyomban- ahogy a lábát feltette a villamos első lépcsőfokára- pattant fel a fiatalember.
- Tessék helyet foglalni, átadom az ülőhelyemet!- mondta a fiatalember kedvesen és nyújtotta a néni felé a kezét, hogy segítsen.
- Most már nem kell, üljél Te ott (hogy milyen alapon tegezte le a fiatalembert, halvány fogalmam sem volt, hiszen nem ismerte, az, hogy ő az idősebb, nem jogosította fel arra, hogy tegeződjön) úgy látom, hogy nagyon el vagy fáradva! Nem tiszteled az időseket! No nem baj, majd leszel még Te is idős és megtudod...- fakadt ki az idős néni.
És nem ült le a felkínált helyre. Duzzogott.
Nem értettem. Csak elgondolkodtam. Ilyen is van. Mennyire nem egyformák az emberek. Mennyire másképp reagálnak - ki-ki habitusának, intelligenciájának,érzékenységének megfelelő szinten,- hiszen minden ember más.
|
|
|
- október 23 2011 02:26:00
Kedveseim!
Viktória kedves!
Köszönöm szépen, hogy megtekintetted írásomat. Ez mindkettő igaz történet volt - hogyne féltem volna, de annyira sajnáltam azt a szegény beteg nénit, láttam az arcán a kínt, és a szenvedést, hogy nem bírtam megállni, hogy ne szóljak a fiúknak.
A második nénit én sem értettem, hiszen a fiatalok át akarták adni a helyüket, csak szerintem a néni szerette kéretni magát, legalábbis ez jött le nekem a kis gonosz tekintetéből. Mert egy kissé az volt.
Üdv.: Évi.
Kedves Sanyi!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, sajnos ilyen szituáció -már tökmindegy, hogy milyen közlekedési eszközön utazunk- előfordul.
Szeretettel: Évi. |
- október 23 2011 14:12:29
Kedves Évike!
Én azt a tanulságot vontam le a történtekből, hogy a fiatalok között is vannak udvariasak, és az idősek között is vannak, akik nagyon is gonoszak tudnak lenni. Lehetséges, hogy az udvariatlan fiatalemberek csak gonosz időseket ismertek, vagy csak csupa rossz tapasztalataik vannak? Sajnos, nagyon sok esetben nem tudhatjuk az okát, mert nem derül ki számunkra, hogy mi is az igazság.
Annyi biztos, hogy nem kell sajnálni a fáradságot, és nekünk,idősebbeknek kell a jó példát mutatni, hiszen a fiatalok csak abból tanulhatják meg az egymás iránti emberséges viselkedést.
Remélem, a történtek után a két fiatalember "behúzta fülét-farkát", és nem bántották az idősebb embert, akivel egy megállóban szálltak le!
A gonoszkodó idősebbek meg csak duzzogjanak, ha azt akarják, és állják végig az utazást, megérdemlik!
Tőlük biztosan nem tanulnak jót a fiatalok!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 23 2011 16:28:39
Kedves Zsuzsikám!
Igen kedves Zsuzsikám, az első mondatod mondanivalóm egyik lényeges pontja.
Teljes mértékben egyetértünk és nagyon szépen köszönöm, hogy meglátogattál.
Szeretettel: Évi. |
- október 24 2011 19:45:41
Kedves Évi!
Az utóbbi évek aktuális problémájáról írtál nagyon jól. mi a városközponttól 10 km-re családi házas övezetben lakunk. Nem csak hosszú az út busszal, de van benne egy-két durva kanyar, körforgalom. Pár éve busszal mentem be a városba, s pár megállóval később felszállt egy kismama. Mellettem állt meg. Persze egy fiú, vagy férfi sem látta. Én meg megszólaltam: Ha lenne esetleg önök között egy férfi átadná a helyét a kismamának? Mit gondolsz? 3-4-en ugrottak fel. Alig bírtam a röhögést visszafojtani. Rögtön lett helye. 
Szeretettel olvaslak: Tara |
- október 25 2011 06:23:36
Kedves Tara!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeddel megtiszteltél.
Tudod kedves Tara! Érdekesen az emberek! Az általad leírtakat én is tapasztaltam, hogy fel kell szólítani az embereket és akkor a jobb érzésűek veszik a lapot. Vagy talán csak azért, mert elszégyellik magukat, (már aki) vagy ennyire figyelmetlenek, közömbösek a másik ember iránt. Igen, talán a kisgyermekeseknek (akiknek ölében gyermekük) jobban átadják a helyet, pedig egy kismamának is fárasztó már az ácsorgás, kapaszkodás tömött közlekedési eszközökön.
Köszönöm szépen, hogy itt voltál!
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
