|
 Vendég: 104
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Egy család több nemzedékének története, száz éve
Száz évvel ezelőtt született Tóni bácsi. Korán árvaságra jutott. Apja második házasságából született, voltak hát féltestvérei, akiknek anyja meghalt gyerekszülésben. Abban az időben szokás volt felségül venni az elhunyt feleség nőtestvérét, ha az még hajadon volt, mert így az anya nélkül maradt félárvák az új asszonyban "édes mostohára" leltek.
Tóninak csak egy öccse és egy húga született az új frigyből, amikor apjuk eltűnt az első világháborúban, és az új anya a sok gyermekkel nehezen boldogult, a szegénység, a sok gond megviselte és hamarosan ő is ura után ment a halálba. A gyerekek szétszóródtak - különböző rokonoknál találtak szülőkre.
-Tóni öccsével János bácsinál, anyja testvérénél talált menedéket, megdolgozott - már gyerekként - az ellátásért. János bácsinak három saját gyermeke is volt. Őket úrnak akarta nevelni, azért az egyház gondjára bízta tanításukat, a fiát papnak, a lányt apácának adta, hogy tanulhassanak. Miután érettségiztek, - még felszentelésük előtt - kiléptek az egyház kötelékéből és házasságot kötöttek. János bácsi ügyesen kitervelte ezt a jövőt számukra.
- A gondjába vett Tónit kőműves szakmára taníttatta és gondoskodott róla, hogy a lehető legkorábban dolgos feleséget szerezzen számára. Abban az időben ez nem volt gond, a házasságok nagy része nem szerelemből, hanem a szülők megállapodása szerint köttetett...és az áldozatul vetett fiatalok ez ellen nem sokan mertek fellázadni. Tóni saját családot alapított egyik sokgyermekes családból való törékeny, szép arcú fiatal lánnyal, aki ugyan más legényt szeretett, és egész életében boldogtalan lett , de három fiút szült Tóninak. A fiúkat tisztességben felnevelték, miközben nagy szegénységben éltek. A kőműves munka bizonytalan elfoglaltság volt, télen nem építkeztek, ilyenkor alkalmi munkából szerzett Tóni - immár bácsi - pénzt és néhány holdnyi örökölt földön is gazdálkodtak, hogy állattartással is legalább az élelmüket előteremtsék.
- A legidősebb fiú szerény értelmi képessége miatt vasa szakmát tanult, de felnőttként levelező tagozaton technikumban leérettségizett. Elsőszülöttként magának vélte a családban a döntés jogát, ha intézkedni kellett. Két fiút szült egyszerű, gyári munkásként dolgozó felesége, aki a fiúkat alaposan elkényeztette, még felnőttként is gügyögve beszélt velük. Felnőve mindkét fiú boldogtalan házasságot kötött, a fiatalabb háromszor elvált, az idősebbet elhagyta a felesége, aki nagyzási mániájában megzavarodott, mert anyagi igényeit nem tudta a férj kielégíteni, - és el kellett válniuk, de a gyerekek nevelése a férjre maradt. Sorsát nem csak ez tette szerencsétlenné, hanem már az apai szigor is, ami a fiú sorsáról rosszul döntött.
Vasas szakmát kellett tanulnia - mint apjának - de ő zenei tehetségét akarta fejleszteni. Kiválóan zongorázott, de tanulni nem engedték ,, értelmi képessége is gyenge volt.Mivel nem tudott érettségit tenni, bárzongoristaként boldogult. Ennek előtte a színházban zenés darabokban foglalkoztatták, itt ismerkedett meg leendő feleségével, aki a tánckarban szerepelt. Eleinte boldogok voltak, külföldön éltek és ott születtek gyermekeik is, anyagi gondok sem voltak. Később minden rosszra fordult. Haza településük után már csak a munkahelyi gondok, a gyereknevelés és a pénzhiány rontotta a házasságot, ami véget ért.
- Tóni bácsi is úgy vélekedett, hogy biztos megélhetést csak egy jó szakma adhat fiainak. Ez a szülői makacsság tette boldogtalanná a középső és a legfiatalabb fiút is. A középső fiú is nagy képzőművészeti tehetséggel volt megáldva. Kiválóan rajzolt és festett, noha ezt csak az iskolai rajzórákon gyakorolhatta. Festményeit kirakták az iskolai folyosó falára. Itt látta meg az a festőművész, aki a templom oltárképét restaurálta és ellátogatott az iskolába is. Az ifjú Antal képeit látva ígéretes tehetséget fedezett fel, és felkereste a szülőket. Felajánlotta, hogy a fiút magával viszi a fővárosba, vállalja tanítása költségeit és művészt nevel belőle. A szülők azonban ezt a lehetőséget elutasították és a fiúkat gépipari technikumba íratták be. Érettségizett, műszaki tisztviselőként dolgozott egész életében, beletörődve sorsába.
Egy ideif -már felnőttként próbálkozott bejutni a képzőművészeti főiskolára, de - mert kapcsolatai nem voltak, a tehetsége nem volt elegendő a felvételhez. A vizsga egy hétig tartó rajzolással történt. A kiállított tárgyat vagy modellt kellett lerajzolni..Akinek másnapra áthúzták a rajzát, nem jutott tovább. Antal az utolsó napon esett ki.
Egy ideig még kedvtelésből rajzolt, plakátokat és dekorációkat festett - akkoriban ez nagyon fontos politikai feladat és kitüntető megbízatás volt - de elvesztette kedvét és többé nem vett ecsetet a kezébe, hiába könyörögtek barátai és rokonai.
- A legifjabb fiú zenei tehetségnek született, de ő sem járt jobban bátyjánál. Ő is műszaki mérnöknek kellett tanuljon. Becsülettel helyt állt, megszerezte a diplomát, de nem maradt a pályán. Elhagyta az országot, messze országban saját zenekart alapított, melynek dobosa, majd nagybőgőse is lett - anélkül, hogy a zenét tanulta volna szakszerűen. Jól megélt belőle, bár sokat kellett küzdenie, mire idáig jutott. Külföldön házasodott, majd elvált és új házasságából is született fia, míg az elsőből kettő fiút neveltek a második feleséggel. Ma már nyugdíjasként csak saját örömére muzsikál hétvégeken az ottani nosztalgiázó magyaroknak. Legidősebb fia hivatásos zenész - harsonás - az ottani filharmonikus zenekarban.
- Nincs ebben a történetben semmi különös, de hiteles képet nyújt az akkori időkről és az elvesztegetett tehetségekről, a szűklátókörűségről és a lelkek boldogtalanságáról. Tanulságos - megbecsülendő a mai szülők és gyermekeik számára. |
|
|
- október 24 2011 12:43:59
Kedves Mamuszka!
Mindig nagy érdeklődéssel olvasom ezeket a történeteket!
Nagyon sok tehetség elveszett, mert a szülők a színészet, a művészet helyett biztosabb alapokat akartak adni a gyermekeiknek. Kevés volt az olyan gyermek, aki a jogi- és tudományos ismeretek mellett elsajátíthatta felső fokon is a művészeti-, képzőművészeti ismereteket. De azért voltak, akiknek ez sikerült.
Álljon itt most egy kis idézet:
"
„Küzdj tovább.
A világon semmi sem helyettesíti a kitartást.
A tehetség nem,
a világ tele van sikertelen tehetséges emberre.
A zsenialitás nem,
a világ tele van meg nem értett zsenivel.
Műveltség nem,
a világ tele van tehetetlen művelt emberrel.
Csak kitartás
és elhatározottság vezet sikerre.”
(Ray Kroc)
Saját fordítás – angol nyelvre
„Keep fight /struggle/ on.
In the world the persistence has been substituted nothing.
Talent no,
The world is fully with insuccesfuly talented people.
Genius no,
The world is fully with ununderstanded genius.
Education no,
The world is fully with helpless educated people.
Only the persistence and decidness lead to succes.”
Ezt a szöveget magyarul találtam, és én próbáltam angolra fordítani, több-keveseb sikerrel.
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
 |
- október 25 2011 12:30:13
Köszönöm ezt a kedves verses hozzászólást, bölcs gondolatok...
Ilyen remekül tudsz angolul?
Én is tanultam az egyetemen 4 évig, de miután használni nem volt módom, mára elfelejtettem. Lányom viszont Szegeden egy közgazdasági szakközépiskolában angolt tanít - állítólag jól, mert tanfolyamot is vezet és magántanítványai is vannak...Kell a pénz, mert férje meghalt már 10 éve, és ma mindkét lánya egyetemista...
Lányom gimnazista korában orosz tagozatos osztályba járt, az angol nyelvvizsgára magánszorgalomból készült fel - így lett orosz-angol szakos tanár...Szerencséje is volt, mert járt jutalomutazásként Angliában, Walesben, USA-ban rokonoknál...ez a nyelvtudását fejlesztette...Lányai is beszélnek több nyelvet: franciát, angolt, az idősebbik olaszt és most görög szakra jár - a vendéglátói és idegenforgalmi szak mellett
Nekem állítólag jó nyelvérzékem volt, de egy nyelvet sem tudtam elsajátítani, mert rossz volt a helyzet és sem időm, sem energiám nem maradt a nyugati nyelvekre
Ne haragudj, hogy - a témához nem kapcsolódó dolgokról is sokat fecsegtem. Szeretettel gratulálok neked. Sarolt - mamuszka |
- október 25 2011 18:17:17
Kedves Viktória!
Köszönöm, hogy reagáltál a történetre...és annak is, hogy véleményünk egyezik - sajnos, elrontott életet és elvesztegetett tehetséget visszahozni, jóvá tenni nem lehet. Régen túl nagy volt a szülők befolyása, a gyerekek szülők iránti tisztelete, az engedelmesség - ma éppen a fordítottja érvényesül - és gyorsan történt ez a teljes változás...
Az idős emberekkel nem törődnek, magányosak és szegények, betegek lesznek a szomorúságtól - nem hallgatják meg a sok tapasztalattal rendelkező idősek tanácsait...ez baj!
Amikor én fiatal voltam, akkor a szülők döntöttek gyerekeik jövőjéről - de én kiharcoltam, hogy az legyek, ami akarok - engedték, de nem támogattak - magam viseltem nehézségeket, de ennek örülök is, mert jobban becsültem amit elértem - ma minden az ölükbe hull a tehetős szülők gyerekének,a szegénynek meg nincs lehetősége boldogulni - mert a pénz az ÚR!!
A történet szereplőit jól ismerem...és sajnálom
szeretettel fogadtalak - mamuszka |
- október 26 2011 07:49:26
Kedves Mamuszka!
Most már ne bánkódj azon, hogy úgy van, ahogy! Te úgy is nagyszerű ember vagy, ha már elfelejtetted az idegen nyelvet. A lényeg az, hogy a magyar soha ne felejtsük el.
Rólam is egy idő után már kezd lemorzsolódni a tudás, mert nem használom, és a műfordításokban sem veszek részt.
Amit itt fent magyarról angolra fordítottam, az sem biztos, hogy másnak is megfelel, és ez is már régebben történt.
Talán azért a legfontosabb szavakat nem felejtem el, amivel adott esetben meg tudnám magamat értetni.
A magyarságunk, a magyar nyelvünk a legfontosabb!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
