|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
A cél szentesíti az eszközt.
Bevallom őszintén, most egy kicsit meg fogok botránkozni magamon ( de csak egy kicsit tényleg, ezért nem jár fenyítés) mert cselhez kell folyamodnom, hogy elérjem a célomat.
Mivel ihlet-barátom már megint itt van, hajnalban érkezett, csak most egy kicsit nehezebben tudta átvergődni magát az akadályokon melyet én gördítettem az útjába azzal, amikor bebetonoztam az ablakomat, hogy ne tudjon olyan könnyen bejutni hajnalok hajnalán. No de sikerült neki, mivel én éppen influenzás megbetegedésem utolsó fázisába kerültem ( lázam már csak hőemelkedés, 37,1 Celsius fok, bár még gyenge vagyok, de az valószínű, hogy az elfogyasztott vörösbor mellékhatása, de azért alakulok)
Ihletem, én csak úgy hívom, hogy Tündike, én kereszteltem erre a névre, hogy meg tudjam illően szólítani. Tündikém nagyon segítőkész,- bár most elég ramaty állapotban van, pedig ő nem is piált, de tegnap nagyon sok helyen volt és lestrapálta magát - de ettől függetlenül segített nekem letakarítani a gáztűzhelyet a vörösbortól. El is fáradt rendesen, felajánlottam neki a vendégszobánkat, aludjon pár órácskát, majd utána indulhat tovább. Mivel könnyű szívvel elfogadta, lehetőségem nyílt megtekinteni határidő naplóját, hogy kihez mikor, melyik időpontban érkezik. Tettem ezt azért, mert több jó humorú szeretett barátom is megkért, (többek között a miskolci is) hogy derítsem már ki a frankót!
A lakás legtávolabbi pontjába - szobájába - osonok, hogy legyen időm eldugni, ha ne talán tán felébredne közben. De nem fog felébredni remélem, mert adtam neki egy pohár konyakot is - nem szereti ugyan, de most nagyon fáradt volt és elfogadta - és betakargattam meleg takaróval.
Olvasom a határidő naplót, mely titkosírással van írva.Elő kell szednem az összes katonai szabályzatomat, melyből valahogyan csak meg tudom fejteni a jeleket. Már az összes katonai térképem kiterítve a parkettán, én négykézlábra ereszkedve csúszom ide-oda, hogy megfejtsem a jeleket.
Csengetnek. Ki a jó isten ez, csak fel ne ébredjen Tündike! Feltápászkodom a parkettáról, de visszaesem, mert csúszik az a rohadék térkép! Hallom, a bejárati ajtón csikorgó zár hangját, valaki már be is tép rajta (kulcsa van, akkor ez idegen nem lehet) nem is idegen, a harmadikról a barátnőm érkezik.
- Te mi a jó istent csinálsz ott a parkettán?- és pukkadozik a röhögéstől, a feje már vörösödik, de nem mer teljes gőzzel röhögni, mert tudja, hogy beteg voltam.
- Ne röhögj már, inkább segíts! Húzzál fel innen, mert mindjárt szerteszéjjel szaggatom ezt a rohadt térképet, hát nem elcsúsztam rajta!- mondom most már én is nevetve.
Sikeresen felnyalábol a parkettáról, elmondom neki, hogy most speciel mit művelek.
Mocorgás hallatszik a vendégszoba felől.
Óh, te jó isten, most mi lesz? Lebukom! Soha többé nem fog bennem megbízni Tündike, ha rájön, hogy szigorúan titkos irományai tartalmát akarom megfejteni.
Gyorsan összepréselem a térképet, (még jó, hogy már a fontosabb paramétereket kiírtam, és a kód nagy része is a fejemben van) laza csukló mozdulattal hátra penderítem, olyannyira, hogy a nyitott ablakon ( mert kinyitottam, hogy hadd szellőzzön a lakás) kiesik a térkép a belső udvarra. Még szerencse, hogy csak oda, mert a hátsó udvarba illetéktelenek nem tudnak behatolni, csak akiknek kulcsa van, ők meg még alszanak, hiszen újfent hajnal van még.
Nem hallani tovább zajt a vendégszoba felől, így megnyugodtam.
A barátnőm gyorsan leszaladt a belső udvarra, hogy összeszedje a térképeket.
Lassacskán összeáll a kép. Sikerül megfejtenem a titkosírással írt adatokat.
- Barátnőm, töltsél már nekem légy szíves (nehogy vörös bort, mert az már az éjjel landolt a fürdőszobában róka formájában, dögöljön meg, megkínozott) egy fél vödör konyakot, mert már úgy megijedtem, hogy lebukom.- sürgettem Veronikát.
Olvasom az első bejegyzést.
"Csütörtökön hajnai o2.oo-kor jelenés Miskolcon az Avas-Déli lakótelepen, vagy ha nem ott, akkor az egyetemen. (Ő a régi barátom Miskolcon)
Második bejegyzés:
"Balaton parti "vityilló" éjfélkor, vagy ha nem jó a helyszín, az általa meghatározott 2. sz. objektumban hajnali o3-kor, ez pénteki napra esik, ( akkor is ha nem esik) itt három napos program, egész hétvége. Jó lenne, ha jó idő lenne, csobbannék egyet a Balaton hűs vizében, amíg a kedves barátom dolgozik. Mert innen addig el nem megyek, amíg jó kis frappáns, humoros történeteket nem produkálunk"
Harmadik bejegyzés:
"Karcsika. Utolsó próba! Hogy fog nekem örülni, hiszen ki nem állhat! Azt mondta egyszer, óh, már nem is egyszer, hogy dögöljek meg! Hagyjam Őt békén, azt sem tudja, hogy én ki vagyok és ő idegenekkel nem ismerkedik. Pedig nem ártana, ezt én csak úgy konstatáltam magamban."
Negyedik, utolsó bejegyzés egyelőre:
"Évi. Kedden oo.o1 perckor hasítom át az üveget, mert már beszereztem egy kis körfűrészt, elektromos, csak még az áramforrást kell megkeresnem, majd megmutatja valaki, mert hozzá mostanában elég nehézkesen jutok be, pedig szeret, én is őt, de az ablakkal meg fogok küzdeni."
Végre sikerült megfejtenem a titkosírást.
Még egy vödör konyak a gégére - (és már egész jól vagyok, talán már nem is tudok megszólalni, ha Tündike felébred, de nem baj, gyorsan visszacsempészem a pongyolája zsebébe a határidő naplóját)- és odaimbolygok a kanapéra.
Kitárul a vendégszoba ajtaja, sugárzik Tündikém tekintete, kialudta, kipihente magát, és minden megköszönve, összekötötte magán a pongyoláját és útra kész!
- De hiszen, hová sietsz annyira Tündikém, igyál még egy konyakot, maradj itt egész nap, beszélgessünk- mondtam neki csendesen, kissé, nem kissé, nagyon a lelkiismeret-furdalástól gyötrődve.-
- Nem, kedveseim, nem iszom, mennem kell, még haza kell ugranom a határidőnaplómért, mert abba vannak az újabb címek, ahová mennem kell.- mondja kissé mosolyogva.
- De hiszen itt van nálad, láttam ott kukucskál a zsebedben.- mondtam neki kedvesen.
- Nem, nem szívem, ez a tavalyi határidő naplóm, véletlenül ez akadt a kezembe amikor siettem hozzád. Ez ma már nem aktuális.- mondta és huncut mosolyával, egy kis kacsintással szép szemében, tovarobogott.
No ekkor padlóztam meg teljes mértékben, mondtam a barátnőmnek, hogy most már adja ide az egész üveg konyakot, hagyjon magamra, mert most magammal szeretnék kommunikálni, a konyak társaságában. Ha már majd nem állok szóba magammal sem, akkor hívni fogom.
|
|
|
- október 25 2011 10:12:10
Kedves Évike!
Már nem lepődök meg azon, hogy milyen "találékony" vagy, s emellett mindig nagyon humoros is.
A novella végére jó kis "meglepetést" tartogattál, illetve Tündike tartogatott a számodra. Nem biztos,hogy a konyak mindig jól jön!
Jót mulattam én is írásodon!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- október 25 2011 15:46:54
Kedves Zsuzsika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Jelen történetemben jól jött a konyak - bár nem szeretem -, de mivel annyira meglepett és túljárt az eszemen Tündike, holott én akartam becsapni, hogy szégyenemben és bánatomban a parkettáig részegedtem (volna) ha szeretném a konyakot!
Szeretettel: Évi. |
- október 26 2011 07:55:31
Kedves Vikike!
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Tengerimalacnak sem rossz név a Tündi
Egyébként nekem is tetszik ez a név, először (36 évvel ezelőtt) amikor a lányunk született Tünde lett volna a neve, de mire megszületett, már nem tetszett, így lett Szilvia.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
