|
 Vendég: 83
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 MM
Mottó: Minden kornak meg van a maga szépsége (vagy nincs!)
Azon gondolkodom, hogy mi szépség is adatik meg nekünk öregedő, utolsó éveinkben, évtizedeinkben.
Mert amikor az ember még fiatal, szerelmes (Óh, de még milyen, mindent elsöprő, csuda jó!) minden könnyű, miénk az egész szép világ!
Amikor már az embernek gyermekei is vannak, akkor is miénk még a világ, de leginkább az övéké.
Nevelgetjük, tanítgatjuk őket, (több, kevesebb sikerrel) egyengetjük útjukat. Még mindig szép az életünk.
Sorra érkeznek az unokák, no ettől szebb, felemelőbb érzés (akinek van unokája az tudja igazán) a világon nincs, vagy talán egy, életünk kezdetén a szerelem.
Csodálattal, szeretettel, gondoskodással, no és egy kis kényeztetéssel fűszerezzük unokáink életét. Mert azért valljuk be őszintén, hogy ez a tény, mármint a kényeztetés, csakis a mi privilégiumunk nagyszülőké.
Haragszanak is érte a gyermekeink, de nem érdekel bennünket. No azért olyan nagyon nem haragszanak, mert jól jön a nagyszülő segítsége, ha mondjuk nekik egy kis kikapcsolódásra szottyan kedvük és ránk bízzák gyermekük (unokáink) felügyeletét.
Eddig minden nagyon szép, remek.
No de elkezdődik az a bizonyos öregedési folyamat.Az ember 5o éves, még nem sok, (mihez képest?) de már kezdődnek a fájdalmak. Fájnak az ízületek, ropognak a csontok, mit tehet ilyenkor az ember?
Beveszi a napi adagot (mármint gyógyszereit) és amikor kissé alábbhagy a fájdalom, írni kezd, mert az ihlet azért kopogtat, sürget.(Jól van már, a fene egyen meg, ne türelmetlenkedj, először még fel kell tápászkodnom ebből a kényelmes ágyacskámból, de hogyan?)
Ilyenkor (is) jó a kedves párunk, mert ő mindig velünk van.
- Gyere már édesem, húzzál fel az ágyból, mert ez a nyomorult térdem nem akar kiegyenesedni.
Úgy csuklik össze mint a colostok, a fene enné meg.- így szólunk a párunknak.
A párunk rohan (rohanna) ha tudna, mert közben neki is meg kell küzdenie saját elemeivel, hogy az ő colostokja is kiegyenesedjen.
- No jössz már kedvesem? Az ihlet már pofán cserdített háromszor, hogy induljak el végre, de nem tudok!- vissza-visszalökdösve ihletem kis hülye fejét.
És akkor érkezik nekünk a segítség, kirángatnak bennünket ágyunkból. Egy két jól irányzott lépés (vagy csoszogás?) és lehuppanunk a számítógép elé.
Megírjuk jól vagy rosszul a kis förmedvényünket,
(addig sem érezzük a fájdalmat, mert a mondanivalóra koncentrálunk) és következik még egy nehéz fázis.
Hogyan álljunk fel a székről, mert ez egy ravasz tizenkét pontos kérdés. (Nem kapunk érte hangszórót akkor sem ha eltaláljuk a választ, már csak azért sem, mert nem találjuk el. Hogyan, hogyan, hogyan álljunk fel, sehogyan!
Ott maradunk délig! Időnk van mint a tenger, türelmünk is, olvasgatunk legfeljebb! nincs annyi olvasnivaló? Dehogynem! Legfeljebb mindent kétszer olvasunk, na és aztán, legalább nem halunk meg hülyén! Ismétlés a tudás anyja is meg apja is! No ugye, hogy jól tudjuk!)
Próbálkozunk egyedül felállni, mert a társunk valahol a lakás legtávolabbi zugában van, ő is próbálkozik kirángatni lábából a görcsöt, mert neki most az vert tanyát. Nem tud jönni.
Megpróbáljuk elérni az ajtókilincset (kiszakad? hát szakadjon, majd valamelyik unokánk visszaszereli) egy nagy erőfeszítés, fogjuk a kilincset erősen (mézes-mázas szavakat suttogunk a fülébe, hogy segítsen, de mivel empatikus képességekkel nem rendelkezik, hallgat a dög, néma csendben tűri, hogy erőlködünk, szorosan szorítva a nyakát) és egy nagy neki rugaszkodás, a kilincs kiszakad, mi a szőnyegre huppanunk.
Fájdalmunk elviselhetetlen méreteket ölt, de nem adjuk fel! Elkúszunk az ágyunkig, és megpróbáljuk magunkat sportszerűen lólengéssel (mint a sportoló Magyar Zoltán) feltornászni az ágyunkra.
Mélységes nagy öröm hullámzik végig rajtunk (a fájdalom mellett természetesen), hogy végre sikerült, újra az ágyunkban vagyunk.
És ez így megy minden nap, (no nem egészen, mert ahogy telnek az évek, egyre rosszabb, lehet, hogy a következő évben már a lólengést ki kell hagynunk, de megoldjuk, nem adjuk fel!
Megoldás egy laptop (a kis hülyét oda tesszük, ahová akarjuk, akár fekve az ágyból is írhatunk.)
És végül a mottóm: Minden kornak meg van a maga szépsége!
Aki ezt a mondatot kitalálta, úgy fejbe tudnám vágni a klaviatúrával, hogy soha többé nem szólalna meg!
Még, hogy minden kornak! Na persze! |
|
|
- október 26 2011 14:58:40
Drága Évi!
Lehet a második ütés az enyém? Nem voltam 50, amikor térdprotézisműtétem volt. ahogy el lehet rontani valamit, hát ezt sikerült. A másikat már akkor kellett volna 5 éve. Csak egy székről való felállás.... Akinek ez szép, jöjjön el érte! Odaadom szívesen.
Együttérzéssel, tisztelettel a humorod iránt, és őszinte szeretettel ölellek: Tara |
- október 26 2011 16:39:20
Évike, az utolsó mondatot elhagynám, a többi maradéktalanul , jól megírt, ironikus, vicces, jó volt olvasni, és nagyon tetszett! |
- október 26 2011 18:13:06
Kedves Tara!
Nagyon szépen köszönöm, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél. A második ütés nyugodtan lehet a tiéd. Tudom, akinek nem fáj semmi (fizikailag) nem is tudja beleképzelni magát a másik ember fájdalmaiba, főleg ha még empatikus képessége annyi sincs mint egy amőbának.(Mert az amőbának sok van!)
Különben attól, hogy valaki nem panaszkodik állandóan, vagy nem ordít látványosan fájdalmában, attól még lehetnek fájdalmai, amit összeszorított fogakkal befelé ömlő könnyeivel palástol.
Elhiszem kedves, hogy milyen fájdalmaid lehettek az elrontott műtét "mellékhatásaként".
Kívánok Neked jó egészséget, szeretettel ölellek: Évi. |
- október 26 2011 18:14:49
Kedves Irénke!
Nagyon szépen köszönöm, hogy véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
- október 26 2011 20:17:06
Kedves Évike!
Nagyon jól megírtad az öregségadta "örömöket". Én is már élvezem egy idő óta az ízületi fájdalmakat, és már számba vettem, hogy a fejem búbjától a lábam ujjáig hol nem volt,vagy nincs valami probléma. Könnyen utána lehet számolni, hogy melyik szervemről vettem észre, hogy létezik!
Mert ugye, amigy nem fáj, addig nem is nagyon hisszük el, hogy van! A szívünk az egyetlen, amely néha halkabban (lassabban), néha pedig hangosabban (gyorsabban) ver.
Igaz, hogy máig is folyamatosan és sokszor erős fizikai munkát végzek (főleg amióta már nyugdíjas is vagyok, hiszen azóta mindenre ráérek, csak pihenni nem!), és bizony reggelente sokszor nem tudok lehajolni, hogy a zoknimba (és egyebekbe) bele tudjak bújni. De aztán a munka hevében az ízületeimet megmozgatva újra tudok dolgozni. De amikor eljön a következő reggel, minden kezdődik előlről. Az ízületi fájdalmak már régóta jóbarátságban élnek velem!
Gratulálok a novelládhoz!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 27 2011 01:31:38
Az egyik könyvemben olvastam négy hölgy gyüjtését arról, miért jobb idősebbnek lenni, pontosan négy tucat okot sikerült összegyüjteniük ebben a témában! Néhányat felidéznék ezekből, hogy az öregségről kialakult, beszűkült látásmódod mennyire nem állja meg a helyét!
Mottó: Az öregedésben az a legnagyszerűbb, hogy nem veszíted el azt, amit átéltél .
Nem marad semmi, amit nehéz lenne megtanulni.
Már mindent láttál mostanáig, ha nem is emlékszel rá, hogy hol.
Nem kell félni többet a terhességtől
Nincs többé idegörlő ajándékvásárlás, a menyek és az unokák a pénznek jobban örülnek
Könnyebb a korodról hazudni most, amikor néha el is felejted, hány éves vagy
A szürke hajjal nagyobb test jár
Nincs kötelező időpont a lefekvésre
Ahelyett, hogy a kiadásokat számolnád, amikor nem tudsz aludni, összeszámlálhatod az unokáidat, csípőprotézises barátaidat és azokat a pilulákat amiket elfelejtettél bevenni
Valószínűleg az először elengedett túszok között leszel
A sekély vizben való ácsorgás úszásnak számít
Ott voltál. Azt tetted. Most más tapasztalatokra nyílik lehetőséged
Az elég jó valóban elég jó!
Több testrészt lehet orvosi beavatkozással pótolni
Nyugodtan választhatsz aközött, hogy kedves legyél, vagy igazad legyen
Az élet legtöbb csalódását magad mögött hagytad már
Tudod, hogy más gyertyájának a lángjától a tied nem lesz kisebb
Ez a legalkalmasabb idő arra, hogy magadba, kifelé, előre és fölfelé nézzél!
És így tább, és így tovább...
A collstikot olvasva kifeküdtem a röhögéstől! Jó kis olvasmány volt, öröm, hogy olvashattam
Szeretettel Andy |
- október 27 2011 05:16:43
Kedves Zsuzsika!
Mi közel egyidősek vagyunk és azt hiszem egyformán "élvezzük" öregségünk kezdetét. Mert ugye ez még csak a kezdet, mondják sokan az idősebbek, "de majd meg tudod, ha ennyi idős leszel mint én", tudod, ettől a dumától tudok még a falra mászni, no persze ha tudnék mászni a falon, de csak a szőnyegen variálom a "lépéseket".
És ekkor szoktam azt mondani - amit már tőled is hallottam -, hogy "lehet, hogy én azt a kort meg sem érem".
Nem is tudom hol hallottam, azt szokták mondani, akinek ebben a korban nem fáj semmi az már halott.
Soha nem gondoltam volna, hogy az ízületek ennyire tudnak fájni.
Köszönöm szépen, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél két ízületi fájdalom között!
Szeretettel: Évi. |
- október 27 2011 05:26:51
Kedves Viktória!
Én azt mondom Neked, hogy ne is öregedj meg soha, ha teheted!
De úgysem teheted, mert olyan mint az ihlet. Kopogtat, rád telepszik,megnyúz elevenen, csak az a különbség, hogy Ő marad, míg az ihlet néha-néha távozik, de legalább ő nem okoz fájdalmat.
Habár, a fene tudja! Huncut kis jószág mind a kettő. Mert ha nem jön az ihlet, az is fájhat, de nem annyira mint az öregedés okozta panaszok. Én következetesen nem mondom azt, hogy "majd megtudod, ha ennyi idős leszel" (mert úgyis megtudod!)
Nekem az egyik kedvenc doktornőm azt mondta, hogy 4o év felett a nő már (már mint nő) nem sokat ér, mert akkor kezdődnek (már akinél) a menopauza tipikus tünetei (nem hittem el, egy orvosnak, ugyan, én csak jobban tudom), pedig rá kellett döbbennem, hogy mennyire igaza volt. No és a nőknél még ez is rásegít az ízületi fájdalmakra.
No de mi a fenét ijesztgetlek én Téged, hiszen nem vagyok én mumus!
Viktória, nagyon szépen köszönöm figyelmedet és véleményedet!
Szeretettel: Évi. |
- október 27 2011 05:33:39
Egy szót javítok, mert most látom, hogy hülyeséget írtam! Nem az öregedés okozta panaszok fognak fájni, hanem maga a tény.
No látod, és akkor még a szellemi leépülésről nem is beszéltem, pedig már az is jelen van nálam, hiszen már össze-vissza írok minden hülyeséget.
Szeretettel: Évi. |
- október 27 2011 06:08:25
Kedves András!
Őszintén örülök annak, hogy megosztottad velem a könyvedben annak a négy hölgynek a gondolatait az öregségről.
Látod, tényleg igazad van, nem állja meg a helyét a látásmódom a fene enné meg a hülye fejemet!
Hogy én ezekre a dolgokra nem is gondoltam, bár sejtettem, hogy a végkifejlet valami hasonló lehet, csak én nem tudtam ilyen jól megfogalmazni, mint a könyvedben a hölgyek.
Tudod, hogy melyik gondolat tetszik a legjobban?
"Valószínű, hogy első leszel akiket a túszok közül elengednek".
Mert ugye az emberben dolgozik (még ez is) az életösztön, és nem bánja ha összes többi öregedéssel járó "CSODA" jelen van, csak élhessen! És az életösztön is egy kicsit (néha nagyon) szemét tud lenni, ő akar győzni mindenáron, hiszen nagy ívben tesz a fájdalmakra, nem ő nem érzi, kívülállóként szemlél, lelkiismerete sincs (mert ha lenne már megszólalt volna, hallottuk volna) empatikus képesség nulla, érzelmei nincsenek.
"Nincs kötelező idő lefeküdni".
No látod, ez is nagyon tetszik és mennyire igaz. Lefeküdni, minek? Hogy újra alig tudjál kimászni az ágyból? Különben sem tudsz aludni (szex? no erről nem beszélek, mert 18 "karikás" és lehet, hogy 12 éven aluli gyerekek is olvassák felügyelet nélkül és akkor még kapom a büntit is, no nem, az már nem hiányzik)
akkor meg minek lefeküdni. Ülni kell a gép előtt és írni, amíg teljesen meg nem vakulsz, mert látod, azt kihagyták a hölgyek a könyvedből. Pedig ez is nagyon jó dolog, hiszen minek látni, meg kell tanulni a Braille-írást, mert előbb-utóbb arra is szükség lesz.
"A sekély vízben való ácsorgás már úszásnak számít".
No látod, ebben is nagyon igazuk volt a hölgyeknek, hiszen az úszás nagyon jól megmozgatja az ízületeket, új erőre kapsz, nem kell a tv-ben reklámozott térdpánt, mely mágneses, én nem tudom, hogy mennyire hatásos, de biztos jó.
Elmélkedem még egy kis ideig az általad felsorolt (illetve a hölgyek által felsorolt) JÓ dolgokon, már csak azért is, mert megint nem tudok felállni erről a rohadt székről, pedig innom kellene egy kávét. Igaz, hogy a kilincs már működik, a colostokot kell még egyenesbe állítanom, mert most igencsak a derékszögű háromszög (geometriai fogalommal élve) állapotában van.
Kedves András!
Nagyon szépen köszönöm, hogy megtiszteltél figyelmeddel és véleményeddel és ismereteimet is bővíthettem.
Szeretettel: Évi. |
- október 27 2011 10:22:32
Kedves Évike!
Helyesbítek!
A 4 hölgy a következő 5, mert kellett egy férfi is az alkotóközösségbe:
Lisa Birnbach, Ann Hogdman, Patricia Marx, David Owen, Liz Curtis Higgs. Ők nem vállalták a szereplést a könyvemben, szívesebben mentek Jack Cantfield és Mark Victor Hansen "Megható történetek" című könyvébe! A többi stimmel! Kis repeta:
Megtanulod, hogy feletsd el a múltat, kellő perspektívába tedd a jövőt, és minden napodat úgy éld át, mintha az utolsó lenne - mert valamelyik valóban a lesz.
Rájössz, hogy az élet szép ajándékai, az egészség és a szeretet többet ér mindennél, amit pénzzel lehet megvásárolni.
Szeretettel Andi |
- október 27 2011 11:59:48
Kedves András!
Nagyon szépen köszönöm helyesbítésedet, a repetának pedig külön örülök.Megpróbálom kellő perspektívába tenni a jövőt, és azt hiszem, hogy tényleg nem érdekel a múlt.
Igen, kedves András, tudom, hogy igazad van az utolsó mondatodban az egészségről és szeretetről.
Még egyszer nagyon köszönöm, hogy értékes, igaz mondataiddal megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
