|
 Vendég: 85
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Hová is tűnt az a vonal?
 V
Valamelyik este leszaladt hozzám a barátnőm a harmadikról, hogy beszélgessünk egy kicsit.
Szokott jönni amikor bánata, öröme, vagy csak úgy van egy-két gondolata, amiről el tudunk diskurálni.
- Képzeld el barátnőm, most nagyon magam alatt vagyok! Azt tapasztaltam, hogy csökkent az élet színvonalam! - mondja búsan, tágra nyílt szemekkel.
- Igen, kedves Veronika, és csak most vetted észre? Én már közel 2o éve érzem ezt. De nem foglalkozom vele, mert akkor csak felidegesít és
dühöngök. Az pedig nem jó, mert akkor esetleg a pszichiátriára kerülök ( no nem biztos, mert ugye az már nincs, de azért csak találnának még valahol egy kis zugot ráccsal ellátva, ahová betudnának tuszkolni), így különösebben nem érdekel! - mondom neki mosolyogva.
- No persze, mert Te olyan hülye vagy, olyan optimistán hülye, Te még mindig a rózsaszín babaszobádban élsz, pedig már 56 éves vagy, kikeveredhetnél belőle!- mondja nekem mérgesen. (Hú-ha, most már kezdem nála felfedezni az agresszió egyik válfaját, jó lesz vigyáznom magamra)
- Most mondd meg nekem Veronikám, mennyivel lenne jobb a pszichémnek, ha ezen rágódnék! Életszínvonal csökken, hát persze, hogy csökken, tudsz ellene tenni valamit? Nem!
Akkor meg ott egye meg a fene, csökkenjen!
(Most már tisztára felháborít, minek erről beszélni, mindenki érzi a csökkenést, de attól még élni kell!)
- No persze! Van ugyan nyugdíjam, a páromnak is, de nem tudunk venni a gyerekeknek, unokáknak karácsonyra semmit, az meg már hogy néz ki?- mondja szomorúan.
- Most figyelj ide! Van lakásod, ugye, ki tudod fizetni a számláidat, ugye, kitudod váltani a gyógyszereidet, azért ennivaló is csak kerül még az asztalra. Annak örülj, hogy a levegőért amit beszippantasz még nem kell fizetni. (Bár nem biztos, lehet, hogy valamelyik adónemhez oda van csatolva, de amiről nem tudunk, az nem fáj.) De ha majd a levegőre nem lesz fedezeted,akkor félj, mert akkor biztos, hogy meg fogsz fulladni, mert levegő nélkül nincs élet.- mondom neki még mindig mosolyogva.
- Te tök hülye vagy! Te sem fogsz tudni venni senkinek ajándékot, mert nincs miből. Mégis itt ülsz hülye mosollyal a képeden, néha úgy szeretném letörölni (hajaj, alakul a csajszi, ez már az agresszió II. fokozata, bajok lesznek vele, úgy hogy gyorsan magam mellé helyezem készenlétbe a mobilomat, hogy intézkedni tudjak, ha nagyobb lesz a baj) két jól irányzott pofonnal, hogy térjél már észhez, te örök optimista!- mondja most már magából kikelve.
Kotorászik a pongyolája zsebében (mert így szokott lejönni hozzám) és bevesz három szem gyógyszert, egy piros, fehér, zöld színűt egy kis konyakkal leöblítve)
- Veronika, milyen gyógyszerek ezek? Hangulatjavítók, vagy antidepresszánsok? Ne csináld, és ezt konyakkal veszed be?- kérdeztem tőle ájuldozva.
- Dehogyis! Ezek vitaminos rágógumik, ne aggódj, nem vagyok bolond.- mondja csendesen.
- De ha rágógumi, akkor miért nem rágod, hanem egyből nyeled le!- mondtam neki.
(Most már komolyan kezdek aggódni, soha nem tapasztalt jeleket produkál.)
- Ha-ha, ugye szeretnéd tudni? Azért mert soha a büdös életbe meg nem kínáltál volna egy kis konyakkal, ha nem gyógyszer bevételére hivatkozom.- mondja röhögve, némi tébolyodást
vélek felfedezni tekintetében.
Valamit sürgősen ki kell találnom, hogy erről a témáról eltereljem a figyelmét, mert a következő reakciója az lesz, hogy jól pofán csap! De miről beszélgessek most vele ilyen felfokozott idegállapotában. A szeme most szikrákat szór felém, biztos igazat mondott a "gyógyszereit" illetően, mert különben már hatottak volna.
- Nos, akkor mondd el, Te mit tudsz adni karácsonyra a gyermekeidnek és az unokáidnak.Na, halljam, ha olyan nagyokos vagy! Mert az vagy! Szereted fitogtatni, nehogy azt hidd, hogy szeretem benned ezt a tulajdonságot, nem egyenesen utálom, vedd
tudomásul! Tessék adjál ötletet, Te beképzelt majom! Azt hiszed, hogy olyan bölcs vagy? Egy nagy frászt, hülye voltál világéletedben, az is maradsz! Na halljam! - mondta felháborodva,
újra egy nagy pohár konyakkal a kezében.
(Nem is tudom, várjak még, vagy hívjam a mentőket? Mindenesetre még közelebb húzom magamhoz a pofagyalumat, hátha sürgősen szükség lesz rá. Mindegy megvárom ennek a pohár konyaknak a hatását és utána döntök.
Figyel, mereven figyel, hogy válaszolok-e a feltett kérdésére. Muszáj reagálnom, talán addig is csöndben lesz.
- Tudod Veronika, én a szeretetemet adom a gyermekeimnek és az unokáimnak speciel ezen a karácsonyon. Tavaly még futotta minimális ajándékra, de ebben az évben ez már nem megy.- mondom neki még mindig mosolyogva.
- Na és, megfogják érteni? Nem leszel utálatoskép? Mert nálunk én biztos, hogy az leszek, ha nem viszek nekik ajándékot! Ők meg főleg nem értik az életszínvonal csökkenésemet. Nem, ezt nem tehetem, addig ki kell találnom valamit és ki is fogok!
Addig még van 2 hónap, még van időm!- mondja kissé szelídebben a konyaktól.
Még egy konyakot dönt magába, és újra visszakerül az agresszivitás II. fokára!
Kezd valami halkan derengeni gondolataimban.
- Figyelj! Most én itt erős felindultságomban szétverem a számítógépedet, a monitort, klaviatúrát, (és már szavait tett követi) kapkodom a fejemet és hívom a mentőket!
Meg is érkeznek hamar, - még jó, hogy van a mentőautóban kényszer zubbony -, mert én úgy kértem a mentőt, hogy súlyos pszichiátriai eset, dühöng!
Ráteszik a kényszerzubbonyt, de azért búcsúzóul ad egy puszit és a fülembe súgja:
- Nem fog csökkenni az élet színvonalam az elkövetkezendő 2 hónapban, mert addig benn leszek a pszichiátrián, az így megspórolt pénzemből - mert ugye addig nem kell saját pénzemből venni a kaját, a fűtést már elzártam, a páromat leküldtem hozzátok aludni, (úgyis van egy vendégszobánk) kibírjátok ezt a két hónapot. Kaját biztos, hogy adtok neki, hiszen barátok vagyunk! És legalább amit így megspórolok, megvehetem a gyermekeimnek és az unokáknak a karácsonyi ajándékot. Mert tudod, más kezével a csalánt is könnyebb legyezgetni! |
|
|
- október 27 2011 12:50:44
Kedves Évike!
Még ha kitalált történet, akkor is az "embernek megáll az esze"!
Bár nem is annyira csodálkozom, hogy ilyen megtörténhet, hiszen sokan mindent megtesznek a bűnözök és a hajléktalanok is (vagy legalábbis egy részük) azért, hogy "meleg éghajlatra" kerülhessenek, addig sincs gond a megélhetéssel!
De mi lesz az elkövetkezendő 2 hónapban a Te életszínvonaladdal!!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- október 27 2011 13:31:12
Kedves Zsuzsika!
Természetesen ez fikció, nincs ilyen barátnőm, maximális túlzás a mondanivalóm. Bár megkockáztatnám azt a tényt - amit Te is írtál - a bűnözőkről és a hajléktalanokról. Viszont ilyen kis élősködők mint a "Veronika" biztos, hogy vannak, sőt! Tudod, az ilyen típusú emberekről eszembe jut egy mondás: "Ami a tiéd, az az enyém is, de ami az enyém neked ahhoz semmi közöd"!
Csak ez a kis szösszenetecske úgy eszembe jutott, hiszen itt lesznek hamarosan a hideg, téli éjszakák, és akinek nincs otthona, egzisztenciája, - bármilyen eszközt megragad -, hogy melegre kerüljön, legalább márciusig.
Köszönöm szépen, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi. |
- október 27 2011 14:48:34
Kedves Évikém!
Milyen találót írtál, nem is tudod. Nekem sem kell nagyon messzire mennem, hogy ilyen emberrel találkozzam, sőt, "családon belül marad"!
Ez a mondás nem véletlen!
Üdv.:Torma Zsuzsanna
|
- október 27 2011 15:52:47
Kedves Zsuzsika!
Köszönöm szépen, hogy visszanéztél.
Szeretettel: Évi. |
- október 27 2011 16:18:42
Kedves Viktória!
Először is a felvetett helyesírási hibákra reflektálok! Biztos, hogy igazad van, nem vitatom. Dehogy haragszom Vikikém, ez tőlem távol áll, és kicsinyes dolognak is tartom, ha valaki megharagszik a kritikáért.
Sajnos egyre többen vannak azok az emberek, akiket igenis kielégít
(főleg idős, kispénzű nyugdíjasok, akiknek más jövedelemforrásuk nincsen) az, hogy a számláikat mindig időben be tudják fizetni - hogy legyen áram, fűtés, stb... -ne kelljen azon aggódniuk, hogy tartozásaik miatt mikor kerül "kalapács" alá a kis ingatlanuk. És egy idős beteg embert, már hogyne érdekelné, hogy ki tudja-e fizetni a gyógyszerét. Az idős embereknek már nincs nagy igényük.
Hogy mitől lesz jobb a helyzet, az örök talány. De attól semmiképpen sem, hogyha dühöngünk, mérgelődünk, átkozódunk, haragszunk az egész világra. No jó, persze, hogy haragszunk, hiszen semmi okunk nincs örülni, de...
A képzeletbeli barátnőm nem azért akart "bevonulni" az "Intézetbe", mert nagyon rossz körülmények között élt, hanem azért, hogy másokon átgázolva, másokat kihasználva tartalékolni tudja azt az összeget, amit ajándékozásra fordít. Ezért zártam a prózámat azzal a gondolattal, hogy "más kezével könnyű a csalánt legyezgetni".
De mint mondtam, ez fikció, ha netán valóságban is megtörtént (megtörténhetett) "az csak a véletlen műve".
Köszönöm, hogy véleményeddel itt jártál.
Szeretettel: Évi |
- október 27 2011 20:42:34
Nagyon tetszett az írásod kedves Évi! Remek a stílus, mondanivaló. Valóság, hogy ilyenkor a hajléktalanok egy rész csinál kisebb stikliket, hogy télre bezárják Őket. Még ha nem is az ajándékozás miatt...
Szeretettel olvastalak: Tara |
- október 28 2011 10:32:53
Kedves Tara!
Nagyon szépen köszönöm, hogy "meglátogattál" és véleményeztél.
Igen, és elég baj az, hogy ilyen kis "stiklikhez" kell folyamodni az embereknek, hogy télen ne fagyjanak meg az utcán.
Bár én láttam egyszer egy riportot a hajléktalanokról, felajánlotta nekik az önkormányzat, vagy egy karitatív szervezet, hogy kapnak szállást a hajléktalan szállókon, és nem fogadták el.
(Talán azért, mert ott vannak bizonyos rendszabályok, melyeket kötelező betartani (nincs pia, tisztálkodni kell...) és nem biztos, hogy mindegyik képes erre. Inkább ott marad az aluljárókban koszos, büdös paplanokon.)
De én úgy gondolom, hogy teljesen mindegy, hogy milyen szemszögből vizsgáljuk, szomorú, és nagyon sokszor önhibájukon kívül (is)
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
