|
 Vendég: 69
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
A minapi-hétköznapi jónehány gondolatom kissé ironikus, de azért mégis "komoly" formában.
Munkahelyi-társadalmi életképszerűség.
Most vagy soha. Most ki kell írnom, ami nyomja a bögyömet.
Pillanatnyilag nem szerelem (bár az is), nem kedvesem-téma (bár lehetne),
nem gyerekem-ügy...hanem: meló-dolog. Igyekszem én (más szintén)
ezt lerázni magamról, kevésbé terhelve az idegrendszerem, de
ha folyton jön a nyomás és azt látom a másikon, hogy nagyon-nagyon
besokallt, akkor mégiscsak rámragad. Főleg, ha...érintve vagyok.
És bizony, érintve vagyok.
Ugyanis a közösség tagjaként (minő felemelő megfogalmazás!) egész
egyszerűen a közösség szippant magába. Sodor a hülyeségeivel,
bekavar a mutyijaival, felzabál a lehetelenségével.
Legfőbb probléma - véleményem szerint több egyéb helyen szintígy - a
szervezetlenség-fejetlenség-érdekkereszteződések és ezek vegyülete.
Desszertként jön rá a másik kivesézése (általában a háta mögött),
a modortalan hangnem, a lealázó viselkedés.
Talán még velem fordul elő ez minimális szinten, a kollegáim jobban
egymásra vannak utalva, mivel munkájukat csakis közösen lehet végezni.
Én kicsit kívülállóként szemlélődöm, ezt a fajtát - most, itt -
egyenlőre nem csinálja más. Évek óta. Persze szükség volna még
néhány személyre ahhoz, hogy időnként lazábban álhassak hozzá a
mindennapihoz, s komótosabban, tempó-lazítóbban végezhessem el.
A gond az, amikor látom, hogy lenne ember, ám arról gőzöm sincs,
hogy miért vették fel! Elrötyörészik, számítógépes játékokkal
vacakol, jön-megy beszélgetve vagy ücsörög a fenekén bámulva a
jónagy semmit. Erre hogyan futotta a keretből, amikor a másik
oldalon meg azt halljuk, hogy: nincs keret! Slussz-passz, ezt neked.
Átlátva a rendszert...lehetne megoldás. Tisztán előttem van
egy-két lehetőség arra, hogy miként oldhatnánk meg a megoldhatatlanságot.
Viszont! Ennek a kiokoskodója és az ezért kiemelt/megfizetett főnök
bizony nem szerény személyem. S távol áll tőlem a más munkáját
elvenni ingyen és bérmentve, amikor nekem is jut osztályrészül töméntelen.
Sokan nincsenek megáldva vezetői tapasztalatokkal, éleslátással, készségekkel
a problémák kezelésére. Sajnos, valamilyen felettünk repkedő ismeretlen idegen
osztogatja a posztokat/titulusokat...s ez jellemző az egész országra, ha
picinyét messzebb nézünk. Tévedés ne essék! Eszem ágában sincs kiemelt
vezető lenni! Nincs vágyam ilyesmire. De arra igen, hogy akiket felemelünk
akárhová is, az feleljen meg a kihívásnak és ha ő tanácstalan, akkor olyan
segítői legyenek, akik ténylegesen talpraesettek. Még ezek közé sem akarok
bekerülni, mert épp eleget törtem a fejem eddigi életem/munkáim során
különféle megoldásokon. Főképp, amikor vállalkozóként működtem.
Köszi, elég volt!
Ám elvárnánk mindnyájan azt, hogy a káosz ne kebelezzen be bennünket.
Az apró hibák korszaka sosemvolt, s ami most a házunk táján eluralkodott,
az minősíthetetlen. Kiindultam a közelből és átlendültem a távolba.
Szóval: bő-húszéve kikiáltott Köztársaságunk idegzsábájára hajaz/nak
a kisebb közösségek, mint pl a mienk is. Volt/van kitől ellesni a módit.
Kevesebbet szóltam az egymás iránti hangnemről, pedig abból indultam ki, azt
szerettem volna taglalni. Ma egyik kolleganőm felmondott. Azaz...egyszerűen
holnap már nem jön be. Látva az eddigieket és általában a légkört tapasztalva,
ezen egy másodpercig sem csodálkozom. Sírt és eléggé megbántottnak tűnt,
pedig jó-közpes a tűrőképessége. Valóban akadtak apróbb hibái, amint mindenkinek.
Ezeket (az én szemüvegemen tekintve) meg köllött volna beszélni a főnöknőnek vele,
egyeztetni és finoman utasítani az elvárásokra, miheztartásra.
Ehhez képest durva leoltásokat kapott és tényleges "kapcarongy-beköpéseket".
Rövidre-fogva: néha (sokszor) a hiba bizony a mi készülékünkben sarjadzik,
de kezelhetőséget - kizárólag és csakis - JÓ szakembertől várhatunk.
(2011.okt.24.)
|
|
|
- október 29 2011 11:09:59
Kedves lambrozett!
Gratulálok prózádhoz!
A munkahelyi légkör nagyon fontos az emberek életében, hiszen több időt töltünk a munkahelyen, mint a családunkkal. És az is igaz, hogy "azt a lovat ütik legjobban amelyik húz", ez így volt mindig és mindenhol, véleményem szerint. Kit hogyan skatulyáznak be. Aki csak elücsörög a számítógépe előtt "játékokkal foglalatoskodva", közben lázas semmittevést művelve, az is egyfajta munka.(Neki) Lehet, hogy többre nem is képes, de...sok oka lehet.Mivel mai társadalmi rendszerünket egyedül a pénz uralja, akinek van, megveheti az egész világot, nem baj szakértelme nincs, hiszen ott vannak a szorgalmas kis hangyák, akik minimálbérét begyűjtik a profitot, és nyilván szaktudással is rendelkeznek, hiszen akkor nem lenne profit.
Az, hogy ők ebből nem részesednek, az már egy más kérdés.
Az, hogy a kis szorgos hangyák tűrőképessége véges, az meg aztán végképp nem érdekel senkit. Legfeljebb kilép (kilépne, ha lenne hová, máshová) és ha szerencséje van be is tud lépni (valahová) De sajnos ez a lehetőség egyre ritkábban adatik meg az embereknek, hát még a hangyáknak.
Nap aktuális, általános problémákkal foglalkozol prózádban.
De mit tehet az ember, élni kell, dolgozni kell (ha van hol), hogy kis családját el tudja tartani. Ezért kénytelen "megbarátkozni" a semmittevő játszadozó kollégáival. (Vagy nem!) No ez őket érdekli a legkevésbé.
Szeretettel olvastalak.
Évi. |
- október 29 2011 12:01:27
Kedves Lambrozett!
Ha jól veszem ki a mondanivalódból, a hölgy, aki egyik napról a másikra már be sem megy, maga mondott fel, s talán még örülni is lehet neki, főleg, ha nem úgy végezte a munkáját, ahog elvárták Tőle. De ílymódon Neked akkor még több munka fog a válladra nehezedni! Lehet, hogy előbb-utóbb Te is felmondasz és keresel egy olyan helyet, ahol működik az igazságos munkamegosztás, nem kell mások helyett dolgoznod.
Ha így lenne, kívánom, hogy olyan munkahelyet találj, ahol szívesen dogozol, mert ez meghatározó lehet még az egészségre nézve is!
Jó szakemberek, akik még jó vezetői és szervezői készséggel is rendelkeznek, manapság igen kevés van!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 29 2011 13:57:19
Véleményeitekkel többé-kevésbé egyetértek.
Én abban a (szerencsés?) helyzetben vagyok, hogy nem tartok attól, ha mást kell csinálnom, azaz munkahelyet váltanom. Sokfélét tanultam, sokfélét dolgoztam, néha semmi köze nem volt a munkámnak a tanultakhoz. Itt egyáltalán nem áll kifelé a "szekerem rúdja", inkább azt látom, hogy ragaszkodnak hozzám. Ettől függetlenül lehet, hogy besokkallok...épp a fönt leírtak miatt.
Nem hiszek az igazságszolgátatásban. Főleg nem a MAGYAR igazságszolgáltatásban. Tapasztaltam. Többször. 
Az igazságos munkamegosztás hasonló helyen áll nálam.
De azért mégsem kéne ekkora szakadéknak lenni a valóság és valóságot mímelők között.
Az igaz-ban viszont hiszek. A magam módja szerint. |
- október 29 2011 13:58:17
Bocs...sokallok... |
- november 01 2011 19:19:26
Igen Viktória, szomorú. S én bizony szemléletet és koncepciót sem látok valójában. Szépéjt és köszi! |
- november 03 2011 18:57:15
Kedves Lambrozett!
Igazi mai problémát hoztál, remekül megírva. ezért is fásul bele mindenki, mert hiába várja, hogy valami változik ebben is. Az emberek meg sem tudják ítélni, hogy egyáltalán jól végzik-e a munkájukat, mert igazából azt sem tudják, mit várnak el tőlük? Csak körvonalakban. Nagyon jó példa erre a bankok devizahitelhez való állása. Láthattuk a Tv-ben. De így van ez mindenhol. Hivatalokban, két helyen nem mondják ugyanazt.
Gratulálok írásodhoz szeretettel: Tara |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
