Ágnes és Csaba 1o évvel ezelőtt ismerkedtek meg egy kirándulás alkalmával, melyet mindkettőjüknek a munkahelye szervezett.
Háromnapos kirándulás volt Magyarországon a "Vizek Városában" Tatán az Öreg-tó partján kis faházakban voltak elszállásolva.
Ágnes és Csaba első perctől kezdve mióta megpillantották egymást, valami furcsa kellemes érzés kerítette hatalmába őket.
Első este ismerkedéssel telt el, igyekeztek egymás mellé ülni az étteremben.
Miután bemutatkoztak, vacsora után az első táncot ők ketten lejtették a parketten.
Szorosan egymáshoz simultak, szikrázott a levegő közöttük. Csaba lágyan suttogott Ágnes fülébe, szép szerelmes szavakat, mely a szívéből jött. Tudta, érezte, hogy ez szerelem.
Ágnes viszonozta a kedves szavakat, sorosabban ölelte magához a férfit.
Arcuk egymáshoz ért tánc közben, soha ilyen kellemes érzés nem futott még át rajtuk, szinte mint egy varázslat, vonzódtak még közelebb egymáshoz.
Tekintetük találkozott, vágytól égett, összeért az ajkuk. Önfeledten csókolóztak, kizárva a külvilágot, csak a tapsviharra eszméltek fel amit
a kollégák produkáltak, hiszen már a zene sem szólt. Kissé szégyellősen, de mosolyogva futottak a helyükre.
Véget ért az ismerkedési est, de nekik még nem volt kedvük lefeküdni a kis faházaikban.
Sétáltak az Öreg-tó partján reggelig. Csókolóztak, lassacskán, vágyakozva felfedezték egymás testét. Bebarangolták az erogén zónákat, vágyukat fokozta a szenvedély, szerelem. De még megálljt tudtak parancsolni vágyaiknak.
Második éjszaka azonban már nem volt tabu.
Együtt töltötték az éjszakát, mely oly csodálatos volt, hogy embernek olyan élményben még nem volt - nem lehetett (ők így gondolták) része-.
Egy éjszakán át szeretkeztek, felfedezték és kiitták a mámornak minden egyes édes cseppjét. Így kezdődött gyönyörű szerelmük, mely már 1o éve tart.
Közben született két gyönyörű gyermekük, melyeket szeretetben nevelgettek csendesen.
Tudták, érezték, hogy egymás nélkül ők már nem létezhetnek.
Történt egyszer, hogy mindketten szolgálati úton voltak - messze gyermekeiktől, akikre addig a nagymama vigyázott - de különböző állomáshelyen, más-más városban.
Egy pillanatra mindketten elbizonytalanodtak.
Jött egy másik, "ki szebben mondta, hogy szeress".
Nem, ezt nem szabad megtenni egyikőjüknek sem. Nem lenne tisztességes, gyorsan el is hessegették tudatukból még a gondolatnak parányi szikráját is.
Örültek, hogy vége volt a szolgálati útnak és újra otthon lehettek.
Soha nem mondták el egymásnak ezt a kusza gondolatot, hiszen nem volt jelentősége, az ő szerelmük széttörhetetlen, nem méltó hozzájuk
még a kusza gondolat sem, hogy megcsalják egymást.
Érezték egy életre, hogy minden körülmények között "félteni kell, néha a biztosat is védeni kell!"
Ahogy mondog, bizony, a "biztosat is védeni kell!".
Ki nem került volna hasonló helyzetbe, hogy megkörnyékezi a "kísértés", de kétszer is meg kell gondolni, hogy mit tesz az ember lánya (fia)!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
gyongyszem555 - október 30 2011 14:29:14
Kedves Zsuzsika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi.
pircsi47 - október 30 2011 19:39:30
Barátnőm!
Szép szerelmi történetet írtál!
Szerencsések voltak a fiatalok, hogy kitartottak egymás mellett, de nem mindig van így, sajnos!
Puszillak: Pircsi
gyongyszem555 - október 31 2011 05:32:21
Kedves Barátnőm!
Ez a lehetőség mindenki előtt nyitva áll. (Vagy nem)
Én csak annyit tudok (mert még fiatal vagyok!) hogy szerelem nélkül nem megy. Szeretni - szeretkezni - viszont meg kell tanulni. No és ha már ezt tudom, utána következik a tolerencia, empátia, tisztelet, szeretet és ezeknek a fogalmaknak a testvérkéi. Sokan vannak! De ha megnyerem őket, évtizedekig kitartanak.
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi.
Szeretettel: Évi.
gyongyszem555 - október 31 2011 16:48:22
Kedves Sanyi!
Köszönöm szépen, hogy véleményeddel itt jártál.
Szeretettel: Évi.
gyongyszem555 - november 01 2011 02:33:41
Kedves Viktória!
Köszi szépen, hogy olvastál.
"Könnyen feladják az emberek a kissé megszürkült kapcsolatukat egy kis kalandért".
Én amondó vagyok, hogy nem szabad hagyni megszürkülni. És megint csak arra a bizonyos lángra asszociálok. Ha szerelmünk kezdetén (de az tényleg szerelem) egyformán lobog a láng, nem fog megszürkülni. A kezdeteknél van a probléma, illetve ott dől el, hogyan mennyire lesz szürke (vagy nem)
No persze ez csak az én véleményem.
Szeretettel: Évi.
gyongyszem555 - november 02 2011 03:44:35
Kedves "külső" olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm, hogy tetszik a prózám (hiszen gondolom, hogy azért van ilyen sok megnyitás) és sokan olvassátok.
Szeretettel: Évi.
Tara Scott - november 03 2011 19:15:58
Kedves Évi!
Bizony mérlegre kell tenni az adott pillanatban, hogy mindent elveszíthet az ember, és káoszba sodorhatja az életét, aminek a kimenetele nem tudható. Tanulságos, remek írás. Gratulálok szeretettel: Tara
gyongyszem555 - november 03 2011 19:42:53
Kedves Tara!
Nagyon szépen köszönöm megtisztelő figyelmedet és véleményedet.
Szeretettel: Évi.