"PÁRKAPCSOLATOK" Valika és Ákos történetének folytatása...
- Szia Tündikém (Ő az ihletem, itt aludt nálunk az éjjel, mert tegnap egy kicsit "elázott") jó reggelt, kialudtad magad?- kérdezem Tőle kedvesen, mert kipattant az ágyból.
- Szia kedvesem, rettenetesen szégyellem magam a tegnap történtek miatt, nagyon megsértettelek? Nem voltam ura önmagamnak, bocsáss meg kérlek!- mondta kissé alázatosan.
- Ugyan már, Tündikém, dehogy sértettél, hiszen a Maligán-fokok beszéltek belőled, az nem mérvadó, semmi baj, engem Te nem tudsz megsérteni, mert szeretsz és én is szeretlek.-mondtam neki kedvesen.
- Akkor jó, most megcélozom a fürdőszobát, mindjárt jövök - mondta és bevonult a fürdőszobába.
Én pedig folytattam a förmedvényecskémet.
Ott tartottam, hogy Ákos kapott még egy esélyt, hogy kapcsolatukat rendezzék.
A gyermekük éppen elaludt, ők ott ültek egymással szemben az étkezőben és először Ákos szólalt meg.
- Kedves Valikám! Gondolkodtam kettőnkről, és úgy döntöttem, hogy nem kérem Tőled azt az egy esélyt. Pontosan azért nem, mert nem akarlak tovább gyötörni, és nem is lenne méltó a mi szép nagy szerelmünkhöz, hogy Téged újból megalázzalak. Intelligens emberek vagyunk, meg tudjuk beszélni őszintén.- mondta Ákos szomorúsággal a szemében.
- Rendben van Ákos, örülök neki, hogy így döntöttél, szerintem sem méltó hozzánk a megaláztatás.- mondta fátyolos hangon könnyeivel küszködve Valika.
- Én úgy gondoltam, hogy elmegyek, elköltözöm, mert úgy érzem, hogy véget ért a szerelmünk, nem tudok már úgy rád nézni, mint eddig. Meghalt a szerelmünk. Én tudom magamról, hogy képtelen vagyok az apaszerepre, nem nőttem még fel a feladathoz,
nem bírom a kötöttségeket, az én életem a szórakozás, utazgatás, mulatozás, a szabad, kötetlen világ.- mondta Ákos, de nem mert Valikának a szemébe nézni.
- Rendben van Ákos, a szerelemnek utolsó szikráját is kiölted belőlem, nem hibáztatlak, Te ilyen vagy, felelősség érzeted nincs, soha nem is fogsz felnőni (sajnos Te már felnőttél) ahhoz a feladathoz, hogy normális családapa legyél.
Tudomásul veszem. Ennyi volt, nem válunk el haraggal, hiszen be kell látnunk, hogy vége van közös életünknek.- mondta Valika.
- Tudod, aki menni akar, nem szabad visszatartani, sőt segíteni kell neki csomagolni - mondta Valika,- és én segítek Neked.
Becsomagolták három nagy bőröndbe Ákos cuccait, leheletfinom puszit adtak egymás arcára, kislányától Sárikától egy kicsit szomorkásan búcsúzott, de érzelemtől mentesen.
És becsukódott mögötte az ajtó.
Valika könnyei záporoztak. Ő még érzett iránta egy halvány kis szeretetet, de a rózsaszín ködnek az utolsó kis darabkája cafatokban hullott le róla.
Valikának az anyukája szomorú szívvel figyelte lánya fájdalmát.
Teltek a hónapok, évek, élték megszokott hétköznapjaikat, Sárika szépen fejlődött, betöltötte a 4. életévét, óvodás lett. Valika vissza ment dolgozni a munkahelyére, Sárikát a nagymama vitte reggelente az oviba és ő is ment érte délután. Vidéki házát eladta és végleg ott maradt a lányánál és az unokájánál.
Egy szép délután beköszöntött ismét a szerelem, beköltözött Valika szívébe. Egy nagyon kedves kollega régóta szerelmes volt belé.Egymás mellett volta az irodájuk, Valika oda járt fénymásolni, tekintetük találkozott.
Valikának is tetszett a férfi, még eddig soha nem érzett lüktetés hullámzott ereiben, (ez más érzés volt, mint amit annak idején Ákos iránt érzett) sokkal erősebb, vágyakozóbb, követelőzőbb. Nagyot dobbant a szíve, akárhányszor megpillantotta Ádámot. Bizsergett az egész teste.
- Másolhatok itt Nálad Ádám, az én fénymásolóm megint elromlott. (Pedig nem romlott el, most egy kicsit füllentett, kifejezetten Ádám miatt ment az irodába.)- mondta kedvesen kissé elpirulva.
- Hogyne Valika, bármikor, csak gyere nyugodtan.- mondta a férfi magába szívta a lány csodálatos parfümjének illatát.
Mélyen egymás szemébe néztek, a másolandó papírok kiestek Vali kezéből, (hadd essenek, ki a fene törődött már ebben a percben a papírokkal)Ádám lelehet finoman magához ölelte Valikát (a lány nem tiltakozott) és gyöngéden összeért az ajkuk. Önfeledten csókolóztak, soha nem érzett kéj futott át rajtuk. Vágyuk fokozódott, érezték, így kell maradniuk örökre.
Észre sem vették, hogy nyílt az iroda ajtaja és kedvenc kolléganőjük Klárika libbent be az irodába.
- Óh' kedveseim, bocsánat, nem láttam semmit, már megyek is, később jövök!- mondta Klárika mosolyogva.
Ekkor elengedték egymást, semmi nem érdekelte őket, tudták, érezték, hogy össze fogják kötni életüket.
Valika elgondolkodott. Mennyivel másabb, meghittebb, szeretet teljesebb, vágyakozóbb, sürgetőbb ez a kapcsolat (ami még nem kapcsolat, de a kezdete) úgy érezték soha többé nem tudnának egymás nélkül élni.
Találkozgattak, ismerkedtek, csókolóztak, együtt voltak minden percben ha tehették. És miért ne tehették volna. Ádám tudta, hogy Valikának van egy 4 éves kislánya, kit nagyon megszeretett, ugyanis sokszor járt már náluk.
Testi kapcsolat még nem volt közöttük, az egy hónap ismeretség után következett be.
Szikrázó napsütés, gyönyörű délután volt, nagymama ment Sárikáért az óvodába, de érezte, hogy még egy kicsit sétálnia kell a kislánnyal, nem kell még haza sietnie.
- Gyere Sárikám, édes kincsem, bedobunk itt egy fagylaltot a fagyizóba, sétálunk még kicsit.-mondta kedvesen unokájának.
Valika és Ádám mélyen egymás szemébe néztek és érezték, hogy rettenetes már-már kínzó vágy keríti őket hatalmába. Lefejtették egymásról ruháikat és elkezdődött csodálatos utazásuk, a kéj, vágy hívogató, sürgető érzése
kerítette hatalmába őket.
Felfedezték a gyönyör forrását, csókolóztak, simogatták, becézgették, kényeztették egymást tetőtől talpig.
Utazásuk végéhez közeledtek, halk sóhajok hagyták el ajkukat, mindent elsöprő mámor és kéj hullámzott végig rajtuk. És beteljesült szerelmük. Csodálatos érzés volt, soha mással össze nem hasonlítható gyönyörűség.
Feküdtek még picit egymás karjaiban, majd Valika ránézett az órára, te jó ég, fél hat van, már itthon kellene lenni a nagymamának Sárikával.
Gyorsan lezuhanyoztak, és aggodalom tükröződött szemükben, hogy hol lehetnek szeretteik.
De már nyílt a bejárati ajtó, Sárika repült édesanyja karjaiba, puszit nyomot Ádám kedves arcára is és mesélni kezdett.
- Képzeld el anyuci, a Dávid szerelmes belém, mindig azt mondja, hogy én leszek a felesége- mondta nagyon komoly arckifejezéssel.- Sárika.
- Tényleg kislányom, és jó fiú ez a Dávid?- kérdezi anyukája szintén komoly arccal, hiszen gyermekének ez most nagyon komoly felfedezés.
- Nem mindig jó, mert az óvó néni szokta neki mondani, hogy "Dávid fegyelmezd magad, mert nem ülhetsz többé Sárika mellé az ebédnél", és akkor már jól viselkedik.- mondta a kislány.
De közben szólt a mama, hogy kézmosás következik Sárika, és tálalom a vacsorát.
Így éldegéltek szeretetben, békességben még hosszú évtizedekig.
Ákosról csak annyit hallott, hogy teljes mértékben az alkohol és a kábítószer, no és a "rossz lányok" rabja lett, soha nem lett családja.
- No már itt is vagyok, nagyon jól esett ez a zuhany,- mondta felfrissülten Tündike kilibbenve a fürdőszobából.
Rápillant a monitoromra és mosolyog.
- Micsoda? Nem vártál meg?No nem baj, úgyis késében vagyok, még nagyon sok helyre kell mennem, mert nem csak Te szeretsz ám nagyon! Sokan várnak rám, nézd meg, már kifolynak a betűk a határidő naplómból, igazán vehetnél nekem egy újat! Holnap hajnalban jövök!- mondja Tündike (ha még nem mondtam volna, ő az ihletem, ezt a nevet adtam neki).
- Ja és majd nem elfelejtettem a lényeget! Azért ittam le tegynap magam olyan gyalázatos módon, mert nem szeretem a szomorú történeteket, csak a happy enddel végződőket, mint amit most megírtál. Pá-pá, holnap jövök!- mondta Tündike, és tova szállt.
gyongyszem555 - november 03 2011 15:12:09
Kedves "bujkáló, külső" olvasóim!
Nagyon szépen köszönöm az érdeklődést, a megnyitásokból látom, hogy nem volt hiábavaló "munka" megírnom mai kis "förmedvényecskémet" sem.
Szeretettel: Évi.
Tara Scott - november 03 2011 20:38:13
Én is ismerek ilyen Ákost. van belőlük bőven. Az "ÁKOSOK" nem is értékelik a családot, az ő értékrendjük teljesen más. Hagyni kell őket, éljék a saját életüket. Tanulságos, remek volt a folytatás, gratulálok! Szeretettel: Tara
gyongyszem555 - november 04 2011 03:05:15
Kedves Tara!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeddel megtiszteltél.
Tudod, amikor ilyet tapasztaltam az életem során "ÁKOSOKAT", és az ostoba emberek azt mondták, hogy "óh, hát későn érő típus", ettől a mondattól a falra tudtam volna mászni.
Nem, az én értékrendem szerint nincs későn, vagy koránérő típus.
Mert aki nem nőtt fel a feladathoz huszonéves koráig, az nem fog 3o éves koráig sem. Én így gondolom. És tényleg nem lehet velük mit kezdeni, hagyni kell őket.
Szeretettel: Évi.
gyongyszem555 - november 04 2011 08:36:25
Szia Viki!Örülök, hogy itt vagy - már hiányoztál -, de most megértem, hogy első a férjed.
Kedvesem, ha feszültséget érzel kettőtök között, csak "ide lapozol", és kicsit talán megnyugszol.
Teljes mértékben igazad van, hogy gerinctelen jellemre vall. De sajnos vannak ilyen emberek, mit ne mondjak talán az ember jelző túlzás rá, mert még az állat sem hagyja el a "kölykét"- legalábbis nem mindegyik -.
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi.
Ui.: Mivel megosztottad velem magánéleti kis monológodat, javaslom, ne neheztelj rá.
Puszi! Évi.
Én is nagyon szívesen olvasom a jól végződő történeteket! Örülök, hogy Valikának jött egy új szerelem az életébe. Sajnos, nem egyedi ez a probléma és a cselekmény is igen valósághű!
Nem is csodálkozom, hogy Tündikének (ihletednek) nem kellett szinte semmit sem segítenie a történet megírásában!
Tudom, hogy nem is tudnám, de nem is akarom elvenni semmivel a kedvedet ilyen humoros, szép emberi történetek megírásától!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Torma Zsuzsanna - november 04 2011 09:11:26
U.i.: Egyébként én tudok olyan nőről is, akinek későn jutott eszébe, hogy még nem szórakozta ki magát, és elhagyta a férjét és a kisgyermekét, akit az apa és a nagymama nevelt fel.
A férj nem nősült meg újra, de voltak élettársi kapcsolatai, és születtek még gyermekei. (Ez a férfi az én Szilvia lányom élettársa.)
gyongyszem555 - november 04 2011 10:44:16
Kedves Zsuzsika!
Igen sajnos eléggé valósághű, mert én is sok ilyen emberi sorsról tudok. Én sem szeretem az olyan történeteket, ami nem végződik örömmel. (Egyébként ezért asszociáltam Tündikénél a piára, mert azt akartam kifejezni, hogy "Ő" sem szereti az ilyen szomorú történeteket, azért itta le magát olyan csúfondáros módon)
Tudom én kedves Zsuzsika, hogy nem is akarod elvenni a kedvemet az írástól, hiszen miért is tennéd? Nem olyan embernek ismertelek meg.
Az utóiratodra reflektálva, természetesen nők között is akad jócskán ilyen ember, mint Ákos, de még mennyi! Az én ismerőseim között is akadtak olyanok, aki megszülte gyermekét és a nagymama nevelte fel, mert az anyuka még "játszadozott" egy kicsit, vagy sokat. Soha nem változott meg, élte a bohém, könnyelmű, felelőtlen életét. A kisgyermek a nagymamát szólította anyának. Szívszaggató történetek az ilyenek.
Köszönöm, hogy véleményeddel megtiszteltél.
Szeretettel: Évi.
gyongyszem555 - november 05 2011 07:31:16
Kedves Sanyi!
Köszönöm szépen, hogy figyelmeddel és véleményeddel megtiszteltél.
Amikor egy férfi csak akkor jön rá az apaszerep nehézségeire amikor már késő,azt az apát megette a fene. Ha valakinek egy apaszerep nehézséget jelent (vagy anyaszerep) az nem is fog szerepet vállalni soha egy kicsi ember (mely belőlük van) életében.
Szeretettel: Évi.
