|
 Vendég: 83
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Történetemet Tara Scott ihlette
- Szia Tündikém! Már váltalak!- mondom a csillogó szemű ihletemnek (csak nem nem ivott, mert nagyon csillognak a szemei, ilyenkor hajnaltájban még nem szokott ennyire csillagszemű lenni)
És mosolyog, egyfolytában csak mosolyog és nagyon boldog. Türelmetlenül várom, hogy megszólaljon.
- Kedvesem, látom tekinteteden, azt hiszed, hogy ittam, pedig nem. Megfogadtam és amit én megfogadok és megígérek azt be is tartom, vagy nem, harmadik állapot nincs.
Belibbentem a nem létező kis kocsmába itt a sarkon, Neked megmondom őszintén a hajnalfiú miatt járok oda. Szerelmes vagyok a csodálatos kék szemű, göndör hajú, mosolygós hajnalfiúba.
És képzeld el, egyformák az érzelmeink, ő is azért dekkol ott minden reggel, vár engem.- mondta szinte egy szuszra.
- Nagyon örülök neki Tündikém, gratulálok!
De miért hagytad nyitva az ablakot, hideg van!- már indulnék bezárni, de akkor felkiált!
- Jaj, nehogy oda zárt az aranyos kis kezét, jött velem, hogy bemutassam Neked, és belibben Barnabás a hajnalfiú. (nem mondom, nagyon helyes srác, nem csodálom, hogy Tündikém bele szeretett)- mondta szeretettel Tündike.
- Kedvesem, csak egy pillanatra ugrottam be, vagyis ugrottunk be hozzád, ugyanis nászútra készülünk, nem jövök egy hétig. Ugye el leszel nélkülem? Persze, hogy el, hiszen tegnap sem hiányoztam neked addig amíg zuhanyoztam, te megírtad nélkülem a prózádat. Most is meg fogod tenni.- mondja Tündike.
- Hogyne Tündikém, gratulálok Nektek és sok boldogságot kívánok, menjél csak nyugodtan és légy boldog a szerelmeddel.-mondtam neki kedvesen.(Habár már megvettem neki az új határidő naplóját, no de nem leszek ünneprontó,majd én addig bele írom, hogy hová kell mennie, amíg visszajön.)
Érzékeny búcsút vettünk egymástól, még sírtam is egy kicsit, de örültem annak, hogy nagyon boldog.
Mint említettem történetemet Tara tegnapi írása ihlette.
A számviteli osztály dolgozói nagyon szerették a főkönyvelő asszonyt Esztike nénit. Nem csak szakmai tudása miatt ,hanem végtelen kedvessége, humora, intelligenciája és legfőképpen mosolya miatt. Mindenkihez volt egy kedves szava és mindig mosolygott.
- Jó reggelt kedveseim! (mindig így köszönt, amikor reggel bejött dolgozni, a kollégák rögtön ott termettek mellette a reggeli kávézás közben elmondta aznapi viccét, mindenki értette, kivétel volt 2 citrom kolléga (én így nevezem azokat az embereket, akik nem tudnak mosolyogni soha, és nem értékelik a humort).
Ők nem is maradtak sokáig Esztike néni mellett, bezárkóztak komor világukra. (Hát tegyék, mindenkinek szíve joga, hogy citromba harap, vagy mézédes teát iszik)
Akinek bánata, öröme volt, megoszthatta Esztike nénivel, neki mindenkihez, mindenről volt egy-két (sok) kedves szava.
No igen és az a bizonyos mosoly.
Egyik nap Klárika - aki egyébként vidám alaptermészetű kolléganő -feltűnően szomorúan jött be dolgozni. Esztike néni rögtön kiszúrta a hangulatát és aranyos kis kezével intett neki, hogy menjen az irodájába.
- Mi a baj Klárikám? Mondd el, hát ha tudok segíteni!- nézett rá Esztike néni türelmesen, tekintetéből a jóság és a szeretet áradt.
- Tudod, Esztike néni, az este nagyon csúnyán összevesztünk a párommal, borzalmas dolgokat vágtunk egymás fejéhez, megsértettük egymás önérzetét. El akarok válni tőle.- mondta Klárika zokogva.
- No kedvesem, nem úgy van az! Hány éve éltek együtt boldogan? Huszonöt. Nem kell egyből válásra gondolni, az ember életében előfordulnak ilyen események, nem szabad elkapkodni. Ilyenkor mindig csak a szépre kell gondolni, bármilyen dühös is az ember.- mondta Esztike néni kedvesen.
- De ennyire még soha nem vesztünk össze a huszonöt év alatt.- mondja Klárika szipogva.
- Kedvesem, aludj rá egyet! Ilyenkor ez a legjobb orvosság! Meglátod, éjszaka regenerálódik az agy, az agysejtek újjászületnek, az érzelmek lecsendesednek, elkergetik a viharfelhőket, újra sütni foga a nap.- és mosolygott Esztike néni.
Kissé megnyugodott Klárika, gondolkodott, megfogadta Esztike néni tanácsait.
És ez így ment minden nap, amikor valakinek az osztályon bánata volt, Esztike néni volt a vigasztaló kedves szavaival és mosolyával.
Egyik reggel - már nagyon várták Esztike nénit a kolleginák, még a citromemberek is - de nem érkezett. Talán csak nem beteg? Hívták telefonon, a lánya vette fel a készüléket.
- Jó napot kívánok, Esztike nénit keressük, nem jött dolgozni, csak nem beteg?- kérdezte Klárika a lányától. Néma csend és zokogás hallatszik a vonal túlsó végén.
- Mi a baj Emese, hol van Esztike néni?- most már tényleg aggódtak a kolleginák.
- Az éjjel meghalt Esztike néni, megállt a szíve.
Nem megy többé a munkahelyére.-mondta elcsukló hangon Emese.
Gyászba borult a számviteli osztály. Mindenki Esztike nénit siratta. A két citromember is ott állt a kolleginák között, és forró könnycseppek csordultak végig arcukon. Pedig ők ma akartak menni Esztike nénihez egy kis mosolyért és tanácsért, lelki segélyért, de elkéstek. Nagyon elkéstek. |
|
|
- november 04 2011 09:00:31
Kedves Viki!
Vannak olyan pillanatok az ember életében - mint történetesen a citromembereknél -, amikor nem könnyű a problémákat felszínre segíteni, de minden körülmények között meg kell próbálni addig, amíg nem késő.
Nem tűnök el egy hétre, mert a fényképét itt hagyta Tündike, csak rá kell pillantanom, és olyan mintha itt lenne velem.
Na ja, ha meg jönnek náluk a gyerekek, vigyázhatok is rájuk, meg mesélhetek is. Úgy sem estem még ki a "gyakorlatból", mert az ötödik unokám a legkisebb 2 év múlva már értékelni tudja meséimet. Legfeljebb Óvodát nyitok!
Köszönöm szépen, hogy olvastál! Visszavárlak mindig!
Szeretettel: Évi. |
- november 07 2011 22:56:46
Kedves Évi!
Először is megköszönöm, hogy Dallos tanár úr "súgásával" ilyen szép történetet hoztál nekünk. Ismertem Esztike nénit, bár nálunk más volt a neve, de azt hiszem mindannyiunknak volt szerencséje találkozni egy Esztike nénivel. Ők szépítik meg a hétköznapjainkat a robot szürkeségét. Örülök, hogy megemlékeztél róluk.
Szeretettel olvastalak: Tara |
- november 08 2011 03:30:50
Kedves Tara!
Nagyon szépen köszönöm megtisztelő fegyelmedet és véleményedet.
Igen, Dallos tanár úr nagyon aranyos, "súgott nekem".
Örülök, hogy Te is találkoztál "Esztike nénivel", Őt sem lehet elfelejteni soha, mint a tanár urat.
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
