|
 Vendég: 87
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 V
Régi "szép?" idők
Mindig nagyon tetszett az amerikai filmekben az, amikor a szereplők egy elegáns mozdulattal előszedték csekk-könyvüket, és aranyhegyű töltőtollukkal beírtak könnyedén egy öt-hatjegyű számot, majd átnyújtották a rendszerint főszerepet játszó főhősnek. Ez aztán azt legtöbb esetben sértődötten kettétépte, és megvetően a képébe dobta az ezért rendszerint nem becsületes dolgot kérő milliomosnak, vagy „keresztapának”.
Talán ez is volt az egyik indoka annak, hogy amikor 1965-ben, -de rég is volt Istenem!- az elsők közt nyitottam fiatalos hévvel egy –a mai értelembe vett- lakósági takarékbetétkönyvet, amihez egy tízlapos csekkfüzet is tartozott. Persze nem Amerikában éltünk, az ezzel való fizetés nagyon bonyolult volt, és nem is mindenütt fogadták el. Amikor először evvel fizettem egy boltban, a pénztárosnő csodálkozva rám nézett, na nem az amerikai milliomost vélte bennem fölfedezni, inkább úgy vélte a pszihiátriáról ugrottam be ide bolondozni. Nem bankjeggyel fizetni? Ki hallott már ilyet? Bizonyára az alacsony fizetése nem engedte meg, hogy amerikai filmeket nézegessen, így teljesen tájékozatlan volt szegény. Mellesleg akkoriban nehéz is volt egy ilyen filmre bejutni, mert a jegyért sorba kellett állni, és a hopponmaradtak csak a jegyüzérektől remélhettek borsos feláron beugrót szerezni. Nos szegény pénztárosnő –talán attól félve, hogy a zárt osztályról jöttem és talán dühöngeni is fogok, gyorsan lezárta a pénztárgépet, és beszaladt a boltvezetőhöz. Ő már félhivatalosan hallott a dologról -hiába, magasabb volt a fizetése, megengedhette magának a mozit-, gyorsan fölhívta a központot, hogy mit is kell tennie. Ezután kijöttek hozzám, és alá kellett a csekket elől és a hátoldalán és még két igazolópapírt, írni, közben gyanakodva nézegettek hol rám, hol a közben elkért személyazonosságimba. Végül azért nagy nehezen csak létrejött a tranzakció és én szabadlábon távozhattam. Közben a sor a pénztárhoz oly hosszúra nőtt, hogy a vége az utcán volt. Amikor kiléptem a boltból az egyik sorbanálló kíváncsian megkérdezte:
Mi van benn, talán rablót fogtak?
|
|
|
- november 05 2011 10:49:26
Kedves Andy Jazz!
Én ugyan az l965-ös időszakra (1o éves voltam) ilyen megközelítésből nem emlékszem, de elhiszem ,- és azóta ismereteimet bővítve - és tudom, hogy volt ilyen.
No látod, mennyivel könnyebb ma? Csak előveszi az ember a 4-5-6 bankkártyáját, a pénztáros betolja a kis nyílásba a pénztárgépén és kész a tranzakció. Nem kell készpénzzel rohangálni - lassan már el sem fogják fogadni, mert egy kis tábla fogja jelezni az üzletekben, hogy "csak az léphet be vásárolni, aki minimum 6 db. bankkártyával rendelkezik. Készpénzzel fizetőknek csak is a kijelölt helyen lehet vásárolni, várakozni és fizetni, ha van miből.
Szeretettel olvastalak és gratulálok írásodhoz.
Évi. |
- november 05 2011 19:25:06
Jó volt újra olvasni, kedves Andy!
Ha bevezetik a mikrocsipes azonosítót, én inkább éhen halok.
Ja, ez fenyegetés volt. |
- november 06 2011 16:51:16
Kedves Andy!
Nagyon mulatságos volt ez a történet!
Ha pénzt nem is, de mások idejét sikerült elrabolnod!
Tetszett!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
