|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Karcsika történetét folytatom...
Mint már említettem, Karcsikát beiskolázták egy gyorstalpaló tanfolyamra, hogy valamennyire (no nem annyira amennyire én gondoltam, de hogy valami értelme is legyen verseinek) tudjon verset írni, ha már annyira akar!
Felhívott tegnap telefonon, hogy felugrana hozzám, megmutatná a diplomáját.
Már hallom is lépteit a lépcsőházban, csörtet.
De mi a fenét cipel a hóna alatt, az még rejtély.
- No, szia itt vagyok! Te vagy az első ember, akinek megmutatom a diplomámat.- mondja, és óvatosan a dohányzó asztalra helyezi az arany keretbe foglalt diplomáját. És figyel, figyeli a reakciómat.
Nézegetem minden oldalról, aláírás, pecsét, valódinak tűnik, semmi kétség, ez igen.
- Gratulálok Karcsika - mondom neki szerényen.
Nem válaszol, mert már nem tud, nagyképűsége maga alá gyűrte. Lenézően pillant rám, és csak úgy hányaveti módon elém dobja a versét - amit a diploma megszerzése óta "alkotott".
- No ezt olvasd! El fogsz tőle ájulni! - mondta kevélyen.
Olvasom. A vers címe: Diploma a kezemben.
(Jól hangzik, ha értelme is lesz, rímelni is fog, akkor tényleg érdemes volt "hajtania".
"Diploma a kezemben
Tudomány a fejemben
Megvettem azt dollárért
Tehettem, mert gazdag
vagyok és nagyon okos!"
- No mit szólsz?- ugye milyen szuper vers! Ne mondd, hogy nem, mert fejbe váglak!- mondja Karcsika!
(Húha, milyen erőszakos! Roppant észnél kell lennem, hogy mit válaszolok neki úgy látom, mert teljes mértékben megváltozott a jelleme.
Hát igen, a sok-sok tudománnyal a fejében már változik az ember)
- Karcsikám, az első két sorod még talán rímel, de a többi kizökken a ritmusból. No de a mondanivaló tényleg megállja a helyét. Mert ugye ma már mindent meg lehet venni még a diplomát is (ha van jó sok pénzed, Karcsika szüleinek van, nem baj ha beton hülye az illető, ugyan már, mit számít az!) csak nem azt akarod mondani, hogy ez a vers rólad szól?- kérdezem tágra nyílt szemekkel.
- Hát dehogyisnem! Mit gondoltál kiről szól? Én nem tudok - és nem is akarok - úgy verselni mint te, óvodás szinten (már degradál is) csak a fantáziámra hagyatkozva fikciókat írni. Nem, azt én nem szeretem. Én valós történeteket írok.- mondja nagyképűségébe burkolózva, és rágyújt egy szivarra. (Rögtön elájulok, már szivarozik, eddig még cigit sem láttam pofájában, most meg ott lóg a nagy (és igen drága) kubai szivar.
Nem merek rászólni, hogy nálam nem szokás lakásban dohányozni, arra ott az erkély, mert még tényleg pofán csap, mindegy, kibírom a szivar füstöt is, vele kapcsolatosan már sok mindent kibírtam, ezt is túlélem. Persze, hogy túlélem, hiszen én is részt vettem a túlélő tanfolyamon - ez is divat ma - hiszen a televízióban is folyton a túlélő "só-"műsorokat adják.
- Jól van Karcsika, láttam a diplomádat, olvastam gyönyörű versedet ( hát, hogy gyönyörű az túlzás, de mit fogok én itt magyarázkodni ennek a nagyképű majomnak, óvatosan célozgatok neki arra, hogy távozhat (na), Na!) ne haragudj, de szeretnék aludni, ha megkérhetlek...- mondanám tovább a mondatomat, de nem hagyja.
- Nem megyek sehova! Hiszen azért jöttem, hogy megállapítsam, hogy Te fejlődtél-e azóta.
Ugyanis úgy döntöttem, hogy Te fogod befejezni ezt a versemet. Nem mintha én nem tudnám, pillanatok alatt megírnám, de nem akarom.
Rajtad a sor! - mondja ellenmondást nem tűrő hangon, szemtelenül belenézve a két szemembe.
(No most aztán elegem van belőle, azért mindennek van határa! Berágatott, de kegyetlenül, hogy merészeli? Nem tudja befejezni a versét, az egyértelmű, no de jön nekem hátulról mellbe?! No megállj csak!)
- Nem tehetem Karcsikám, hiszen nekem nincs diplomám, én még versírás terén ott kullogok az amatőr szint alatt 2oo méterrel, hogyan gondoltad, hogy én be tudom fejezni az elkezdett gyönyörű versedet.- mondom neki szerényen.
- Tudtam, éreztem, hogy nem tudsz segíteni. Hiszen buta vagy, nem is tudsz írni semmiről, csak játszod az eszedet, kiosztasz mindenkit, azt hiszed, jól áll, a fene evett volna meg, írd már meg ezt a rohadt versemet, ne vacakolj velem!- mondta most már egy hangyányit visszavéve az orcájából. (De eldöntöttem, hogy nem hagyom magam, mert éppen eleget kínlódtam már vele, mintha a falnak beszéltem volna eddig, no nem csak eddig, most is).
Töpreng, látom, hogy nagyon ideges, nem tudja, hogy mitévő legyen.
- No jól van, nem segítesz, ne is tedd! Nem segítesz, mert nem tudsz, ez a véleményem rólad! Én akkor is megírom ezt a verset egyedül, vedd tudomásul, lehet, hogy nem ma, de még holnap sem, legfeljebb holnapután, vagy azután. Mert én eldöntöttem, hogy "Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon tani-tani!" No lefogadom, hogy azt sem tudod, hogy kitől idéztem. Na ugye, hogy nem tudod, de nem árulom el, küzdjél meg a tudományért.- mondta nekem és hóna alá kapva diplomáját elviharzott.
No remélem, hogy örökre megszabadultam tőle. |
|
|
- november 08 2011 03:43:37
Kedves Viktória!
Pontosan ez prózám mondanivalója, hogy ma - sok mindent szabad, akinek pénze van, megveheti az egész világot, még a diplomáját is -,
sajnos. Nyilvánvaló, hogy én is úgy gondolom, hogy aki diplomát szerez, annak tudása is van. De az ilyen Karcsika-félék (akinek csak pénze van, illetve nem neki hanem a szüleinek) meg is tudja venni a "fekete piacon". A mai világban, amikor érettségi bizonyítványokat, vagy más dokumentumokat is lehet hamisítani?
Egy ilyen esetet a televízióban láttam.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi. |
- november 08 2011 12:50:10
Kedves Évi!
Egyik történetednél már azt hiszem én is írtam, hogy sajnos nem egyedi dolog, hogy érettségi bizonyítvány, nyelvvizsga-bizonyítványt is hamisítanak (borsos árat fizetve érte), csak hogy ne kelljen tanulniuk. (Konkrétan tudok olyan hallgatóról, akinek rendőrségi ügye lett a nyelvvizsga-bizonyítványa miatt, ugyanis nem volt valódi!) Belegondolni is rossz, hogy egyesek diplomát is vesznek jó pénzekért, és ők döntenek a néha okosabb, "papírt" nékülöző emberek feje fölött!!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 08 2011 13:25:15
Barátnőm!
Ez a novellád is az életről szól, sajnos a mai gyönyörű korrupt életről!
Akinek pénze van, diplomát is vehet, akinek két diplomája is van mint
a Fiamnak, annak meg pénze nincs, csak nevetségesen kevés a fizetésük és a nyugdíjas szülő, segíteni sem tud!
Gratulálok, nagyon igaz az írásod!
Szeretettel: Pircsi |
- november 08 2011 15:57:38
Kedves Zsuzsi!
Igen, emlékszem rá, hogy egyszer már írtad, hogy sajnos sok mindent - hamisított formában - meg lehet venni, akinek pénze van.
Hallottam én már - a televízióban - olyan esetről is, amikor hamis orvosi diplomával rendelkezett az "orvos", csak szerencsére elég hamar észrevették. Tudom, ezek nonszensz dolgok, de mégis lehetnek valósak. Én a mai időkről írok általában, mert úgy gondolom, hogy mindennapi életünk foglalkoztatja legjobban az embereket.
Köszönöm szépen, hogy "meglátogattál" és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- november 08 2011 16:05:14
Barátnőm, én is úgy gondolom és egyetértünk, hogy az igazi diplomás emberek - tanárok, jogászok, orvosok, stb.. - nagy tudásúak (és maximális tiszteletet érdemelnek), de ugyanakkor roppant kevés fizetésért kénytelenek adni tudásukat.De mivel ezek a foglalkozások, hívatások, ez az életük értelme és lelkiismeretesen dolgoznak és csak az lebeg a szemük előtt, hogy jól tegyék a dolgukat.
Szerencsére az ilyen Karcsika-féle ostobák vannak kevesebben, én úgy gondolom. De vannak sajnos, és léteznek!
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel: Évi. |
- november 09 2011 17:12:53
Ne reménykedj! Csak kis időre tűnt el. Még visszajön. Mit jön? Visszajár!
Szeretettel: Tara |
- november 09 2011 17:33:30
Kedves Tara! Én is ettől tartok, hogy még visszajön. Illetve megjósolod, hogy vissza fog járni, igazad van.:Köszönöm, hogy olvastál és véleményezték.
Szeretettel: Évi. |
- november 10 2011 16:25:21
Kedves Sanyi!
Köszönöm szépen, hogy véleményeddel itt jártál.
Szeretettel: Évi.
Még jó, hogy az ihlet nem megvehető! Az vagy jön, vagy nem! Pénz nélkül! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
